Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

12:07 – Szólít a szörny filmkritika

A Monster Calls (2017)

0

Juan Antonio Bayona anno az Árvaházzal robbant be a filmvilágba, majd az ezt követő A lehetetlen című filmmel bizonyította, hogy nagy költségvetésű filmet is bátran rá lehet bízni, mostanra pedig az egyik legfelkapottabb rendezővé vált.

Egyrészt rábízták a Jurassic World folytatását, másrészt meg elkészíthette a Szólít a szörny címet viselő könyv mozgóképes adaptációját, ami egyrészt remek adaptáció, másrészt meg Bayona eddigi leggyengébb filmje – bár ez ebben az esetben nem jelenti azt, hogy rossz lenne.

A Szólít a szörny egy tizenéves kissrác történetét mutatja be, aki halálos beteg anyja mellett túl hamar kell, hogy felnőtté váljon. Pontosabban, ahogy a film is mondja: túl fiatal még ahhoz, hogy felnőtt legyen, de már túl idős ahhoz, hogy gyerek. Conor rákbeteg anyja mellett éli a mindennapokat, de egyáltalán nem egyszerű az élete, az anyja betegsége mellett még az iskolatársak mindennapi verbális és fizikai bántalmazását is el kell viselnie. Aztán egy napon jön a Szörny, aki mindent megváltoztat…

A gyász, az önmarcangolás sokféle változatát láthattuk már a filmvásznon életre kelni (hello The Babadook, hello A Faun labirintusa), a Szólít a szörny pedig egy újabb virtuális kivetülése az érzelmeinknek, jelen esetben Conorénak, aki egy álomvilágba menekül a valóság súlya elől. Csakhogy ez az álomvilág nem éppen rózsás, tele van megoldásra váró rejtélyekkel, mítoszokkal (na jó hárommal) és ki nem mondott igazságokkal. Az utolsó, negyedik igazságot pedig Conornak kell kimondania – amíg nem késő.

– Hogyan lehet egy herceg egyszerre gyilkos és hogyan lehet mégis egy szeretett uralkodó? Hogyan lehet egy patikus egyszerre gonosztól vezérelt és egyben helyes gondolkodású? Hogyan lehet egy láthatatlan ember még magányosabb attól, hogy láthatóvá válik mások számára?

A Szólít a szörny vizuálisan kifogástalan, de Bayona már A lehetetlennél is bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent, ha látványról van szó. A 3 kis történet akrilrajzai vagy éppen a Szörny mind-mind kifogástalan módon kelnek életre a vásznon, a vágások hibátlanok, nincs se túl rövid, sem túl hosszú jelenet, egyszerűen minden klappol ezen a téren.

És ezért is kár, hogy nem sikerült megfelelő tartalommal feltölteni a 100 percet, mert bár a film logikus és könnyen követhető ív mentén építkezik, tulajdonképpen még magában a filmben is kimondják, hogy mi a legnagyobb baj ezzel a történettel. A Szólít a szörny egy családi film, de túl komoly ahhoz, hogy a gyerekek megértsék a motívumrendszerét, azonban túl felületes és hatásvadász (bár sikerrel, viszonylag könnyű megkönnyezni a kiváló színészi alakításoknak köszönhetően) ahhoz, hogy egy felnőtt kellően értékelni tudja. Katarzis az van, de igazából a Szörny első felbukkanása után már tudjuk, hogy a komplett történet erre a katarzisra lesz kifuttatva.

A főhőst alakító Lewis MacDougall ellenben zseniális, nagyon erőteljes jelenetei vannak és ahhoz képest, hogy olyan színészekkel az oldalán kell helyt állnia, mint Sigourney Weaver vagy Felicity Jones (a Szörny hangját adó Liam Neesont ebbe ne számítsuk bele), egyáltalán nem jött zavarba a feladattól, mindenkinek egyenlő partnere volt, de az apát alakító Toby Kebbellel való közös jelenetei is lángoltak az érzelemtől.

A Szólít a szörnynek tehát nagyok sok pozitívuma van, nem is lehet rá azt mondani, hogy csak egy film a sok közül, azonban azt is el kell ismerni, hogy az előzetesek alapján ennél sokkal nagyobb durranást vártunk tőle.

Szólít a szörny (A Monster Calls)
80%
<3

Összességében persze szép, érzelmes és elgondolkodtató darab, amiből azért manapság egyre kevesebbet adnak Hollywoodban, úgyhogy az elkészültével csak nyertek azok, akik nem olvasták a könyvet, esetleg eleve százas zsepivel ülnek le egy-egy érzelmeket bombázó filmalkotás elé.

  • Szerintem
Share This