Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

40 éves a Halloween – Nosztalgia kritika

Halloween (1978) - Filmsor Halloween

Vissza a kezdetekhez.

0

Idén nemcsak Michael Myers, de a Jamie Lee Curtis alakította Laurie Strode is visszatért a mozikba, hogy együtt megünnepeljék a kerek évfordulót. Az új Halloween apropóján megvizsgáltuk az 1978-as eredetit, ami nemcsak a slasher műfaj egyik első alapköve, de egyben filmtörténeti fordulópont is volt.

A Halloween – A rémület éjszakája zsenialitásának megértéséhez tekerjük vissza az időt negyven évvel korábbra. A hetvenes évek különösen izgalmas korszaka volt Hollywoodnak, hiszen egy új filmes generáció (Spielberg, Lucas, Coppola…) kezdett felemelkedni, akik formabontó ötleteikkel teljesen megújították az amerikai mozis szokásokat (egyben ki is húzták az ipart a gazdasági csávából). Ennek a korszaknak az egyik gyakran visszatérő témája volt az ötvenes évek óta piedesztálra emelt kertvárosi középosztály hamisságának és ürességének leleplezése (pl. Párbaj, Amerikai Graffiti, vagy a kicsivel korábbi Diploma előtt), amit ez a generáció személyesen is átélt.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

John Carpenter még tovább ment, és komplett vérfürdővé változtatta a békés amerikai kertvárost. A ma már legendás horrorikonnak számító rendező akkoriban még nem volt ismert név, de a Halloween – A rémület éjszakájával örökre beírta magát a mozitörténelembe. Az ártatlanokra vadászó pszichopata sorozatgyilkost középpontba állító slasher műfajt ugyan nem ő találta fel, hiszen A texasi láncfűrészes mészárlás már négy évvel korábban megjelent (sőt, sokan az 1960-as Psychohoz kötik a slasher film születését), Carpenter határozottan megújította a műfajt.

Az említett alkotásokban a szereplőkre a biztonságot adó otthontól távol talál rá a borzalom, míg a Halloweenben a nyugodt, idealizált amerikai kertvárosban zajlik a mészárlás. Itt senki sem számít rá, hogy bármitől is félnie kéne, ennélfogva senki sem zárja az ajtókat, nem néz körül a sötét utcákon, és nem vesz tudomást az intő jelekről. Ezek ma már a horrorfilmek legidegesítőbb kliséi, de 1978-ban még szó sem volt arról, hogy mindez egy nap műfaji szabállyá válik. Ráadásul ki hibáztatná a szereplőket azért, mert ennyire buták? Azelőtt még nem volt rá példa, hogy a filmes sorozatgyilkos hazai terepen kaszabolja le az áldozatait. Az amerikai kertváros az amerikai álom szimbólumaként szigorúan erőszakmentes övezet volt Hollywoodban.

A film sztorija nem volt túlbonyolítva, azaz itt még szó sem volt arról, hogy a Jamie Lee Curtis által alakított Laurie a sorozatgyilkos Michael Myers rég nem látott testvére. Az elmegyógyintézetből megszökött maszkos őrült, aki gyerekkorában megölte a saját nővérét, itt még csak véletlenszerűen pécézi ki áldozatait, köztük a gimnazista Laurie-t, aki a horrorfilmek “okos barna” archetípusának non plus ultrája. Végtelenül kedves, az irodalomtanár kérdésére egyetemi szintű elemzéssel felel, az iskolából hazafelé ő cipeli a legtöbb könyvet, a péntek estéjét meg gyerekvigyázással tölti bulizás helyett. Túl félénk ahhoz, hogy a neki tetsző srácot megszólítsa, miközben a barátnője nem is tud másról beszélni a pasizáson kívül. Nem véletlen, hogy együl Laurie ússza meg a végén, míg a többi „züllött”, keblet villantó, szexelő tinédzser (akik persze egyáltalán nem néznek ki tinédzsernek), mind halálra vannak ítélve. Ezeket a szabályokat már unalomig ismerjük, hiszen azóta minden horror követi őket.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

John Carpenter zseniális kameratechnikát eszelt ki a filmhez, ami némileg hasonló az 1975-ös Cápában látott megoldáshoz, ahol az operatőr szintén a szörnyeteg szemszögét vette fel bizonyos jelenetekben. A Halloween – A rémület éjszakájában Michael Myers szemén keresztül láthatjuk, ahogy a gyilkos a mit sem sejtő áldozatokat pásztázza, vagy beles az ablakaikon, illetve ahogy egyre közelebb és közelebb ér hozzájuk, majd lesújt rájuk. Mindezt Carpenter, aki egyben a film zeneszerzője is volt, a ma már jól ismert zongoratémával festette alá, melynek akkordjai szabályosan ugrálnak a néző idegein.

A Halloween – A rémület éjszakája több ponton is ihletet merített Hitchcock Psychojából. Michael Myers nővérének megkéselése a nyitójelenetben egyértelműen Janet Leigh karakterének ikonikus halálát idézi, a gyanútlan Laurie körül ólálkodó veszély megjelenítésekor a klasszikus hitchcocki suspense eszközét használta a rendező, és persze a főszerepet is a Psycho sztárjának lánya, Jamie Lee Curtis alakította.

Mai szemmel nézve a Halloween – A rémület éjszakája már nyilván nem az a vérfagyasztó horror, ami egykor volt. Egyrészt ezeket a formulákat már betéve ismerjük, és nehezebben is toleráljuk azt az ostoba viselkedést az ilyen filmek szereplőitől, amit itt is produkálnak a karakterek (Laurie-nak legalább három remek lehetősége is van meglógni az ájultan fekvő gyilkos elől, de minden alkalommal leül megvárni, amíg Myers feléled). Ugyanígy, a dialógusok helyenként irtózatosan fájnak, a hangeffektek már inkább megmosolyogtatók, és még talán egy pornófilmben is jobban játszanak a színészek, mint itt néhányan (Jamie Lee Curtis kivétel, ő már ekkor is szuper volt). Mindezt persze könnyű megbocsátani, ha azt nézzük, milyen örökséget hagyott hátra a mű.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Mindent összevetve a Halloween – A rémület éjszakája nemcsak egy ikonikus gonoszt adott a filmtörténelemnek, de egy egész szubzsáner alapjait teremtette meg, melynek szabályai a mai napig nem nagyon változtak. John Carpenter pontosan tudta, hogyan hozza rá a frászt a nézők új generációjára, Jamie Lee Curtis pedig azóta is a világ legjobb sikolykirálynőjének számít.

90%
Fantasztikus

A Halloween – A rémület éjszakáját negyven évvel az elkészítése után megnézni egészen különös élmény, hiszen ugyanazok a sémák és karakterek működnek a mai horrorfilmekben is, amelyeket Carpenter ebben a művében bevezetett. Ha forradalmi alkotásnak nem is, de horrortörténeti mérföldkőnek nyugodtan nevezhetjük ezt a filmet.

  • Szerintem
Share This