Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A börtön ablakába soha nem süt be a nap – Szupercella 2: Hades filmkritika

Escape Plan 2: Hades (2018)

Egy C-kategóriás opusz.

0

Stallone és szedett-vedett kompániája akcióba lendül, hogy másfél óráig hülyére vegye a közönséget.

A Szupercella egyáltalán nem volt egy minőségi film, de működött, hála Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone párosának. A 80-as és 90-es évek két legikonikusabb izomkolosszusának összeboronálása, valamint a köztük lévő kémia miatt a film minden nyilvánvaló butasága ellenére egy kellemes darabnak bizonyult. Schwarzi sajnos nem vállalta be a folytatást, a Hades alcímet viselő sequel azonban nemcsak az Osztrák Tölgy hiánya miatt lett mélységesen gyenge.

A történet szerint Ray Breslin (Stallone) munkát váltott: maradt ugyan a börtönöknél, de már nem nekik, hanem ellenük dolgozik. Új csapatával ártatlan embereket szabadítanak ki a legkeményebb kóterekből. Egy nap egy önfejű embere miatt meghal egy gyermek. Breslin kirúgja a srácot, mivel ő nem dolgozik olyanokkal, akik nem csapatjátékosok. Három évvel később Breslin egyik legjobb emberét, Shut (Xiaoming Huang) elrabolják és bezárják a Hades nevű szuperbörtönbe. Shu természetesen elkezd ügyködni a szökésen, Stallone és társai pedig kintről segítik.

Nem nehéz kitalálni, ki áll az emberrablás mögött, de az, hogy a film kiszámítható, a legkisebb baj. Nagyobb gond az, hogy összefüggéstelen, tele van véresre koptatott klisékkel és olyan párbeszédekkel, amelyekkel büntetni lehetne egy valódi börtön fegyelmezetlen lakóit. A színészek pedig mindenfajta beleélés nélkül mondják fel ezeket a szövegeket, ami azért érthető. A legjobban talán a margóra szorult, körülbelül húsz percet (!) szereplő Stallone unja a sittet, de a szintén kevés játékidőt kapó, Schwarzenegger-pótlék Dave Bautista is elég halovány. Ám nemcsak a jó szövegeket spórolták ki az alkotásból, hanem a karaktereket is: a főszerepet megöröklő Huangnak például annyiból áll a figurája, hogy mindenkit jól megver.

Persze a verekedésekben sincs köszönet: az akciójelenetek kreativitás, stílus és dinamika nélkül jelennek meg, olyan vágótechnikával, mintha ideges csimpánzok dolgoztak volna rajtuk. Az Elrabolva 3. óta nem láttam ilyen ciki akciókat. Mindehhez pedig hozzáadódik egy olyan díszlet, amelyet a készítők nagyon menőnek állítanak be, de valójában csak egy másodvonalas sci-fi néhány elvetett ötletét csinálták meg, ám azt is rosszul. Ronda, de legalább jól passzol a rajzolt robbanásokhoz. És tudjátok, mi a legdurvább? Az, hogy ezt a ganét hamarosan folytatják. Köszönöm, nekem ennyi bőven elég volt ebből!

15%
Pocsék

A Szupercella folytatása ritka fércmű lett, így aztán azt tanácsolom, hogy hagyd ki az életedből. Ne engedd, hogy a készítők az igénytelenség börtönébe zárjanak!

  • Szerintem
Share This