Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A csillagok közé vágyott, de kifogyott az üzemanyag – Solo: Egy Star Wars-történet filmkritika

Solo: A Star Wars Story (2018)

Han Solo eredettörténete felülmúlja az elvárásokat, de azért nem hódítja meg a galaxist.

A Disney-féle Star Wars-kánon második spin off produkcióját jóformán mindenki eltemette még a bemutató előtt. Azonban kár volt keresztet vetni rá, mert a Solo egyáltalán nem lett olyan rossz, mint vártuk. Persze azért kívánnivalót is hagy maga után.

 

Egyre sanyarúbb az élet a birodalmi terjeszkedés idején. A messzi-messzi galaxis egyik anarchiába hajló szegletében a fiatal Han (Alden Ehrenreich) arról álmodozik, hogy egyszer majd pilóta válik belőle, és szerelmével, Qi’rával (Emilia Clarke) csodálatos kalandokban lehet része. Tervei azonban kisiklanak, a nőt elszakítják tőle. Így vágyai beteljesítése helyett arra kényszerül, hogy veszedelmes nagyhatalmak háborúit vívja a csatatéren, amelyet egy nagy tételekre utazó tolvajbandához való csatlakozás követ. Han abban reménykedik, hogy a komoly bűnszervezetek érdekeihez kapcsolódó balhéból elegendő vagyont szerezhet ahhoz, hogy visszatérjen szíve hölgyéhez.

A Solo: Egy Star Wars-történet már hónapokkal bemutatása előtt is annyi negatív prekoncepciót szült, hogy szinte féltem beülni rá. Ám a rengeteg rossz hír – kiemelten a rendezőváltás, valamint Ehrenreich színészi képességeinek kétségbevonása – és a gyenge minőség megelőlegezése végül kifejezetten hasznára vált a produkciónak. Legalábbis a nézői benyomás tekintetében mindenképpen. A kasszáknál még elhasalhat, de a közönség nagy része valószínűleg nem anyázva és szentségelve fog kitrappolni a moziból. Nem jó film, de azért egészen korrekt, és szinte biztos, hogy részben azért érzem ezt így, mert nagyon alacsony elvárásokat támasztottam az irányába.

Szórakoztató, kellemes alkotásról van szó. A kezdeti lendület ugyan hamar elvész, ám aztán időről időre újra feltámad, jellemzően az akciójelenetek alatt. Ron Howard rendező ráérzett arra, hogy miként kell összerakni ezeket a látványorientált képsorokat. Van tempó, izgalom, vizuális kreativitás, és még többségében jól működő poénok is becsusszannak.

Probléma akkor van, amikor elül az akció, szünet áll be a zúzásban, és foglalkozni kellene a karakterekkel. Ezen a téren a cselekményvezetés csapongó, és erősen hullámzik. Szembetűnőek az erőltetett jelenetek, amelyek jobb kidolgozására érezhetően nem futotta az írói fantáziából. A párbeszédek nehezen állnak össze, ennélfogva túlságosan hosszúra nyúlnak, a jól ismert karakterek közötti kapcsolatok felépítése pedig igencsak összecsapott. A szereplők több ízben indokolatlanul cselekszenek, olyan érzést keltve, mintha néhány fontos karakterfejlődési epizódot észrevétlenül átugrottak volna.

A cselekményvezetés kezdetben izgalmas, de hamar rá lehet unni. Túl hosszú a százharminc perces játékidő. A történet bonyodalma önmagában meglehetősen egyszerű, így értelemszerűen megjelennek különböző színesítő eszközök (egyedi droidmotiváció, jól kidolgozott lények, a Birodalom egy-egy korábban kevésbé hangsúlyozott intézkedése) leginkább csak úgy bedobálva a közösbe, viszont ettől sokszor érezhetjük felületesnek és túlzsúfoltnak a filmet. Természetesen érkeznek szép számmal a válaszok azon kérdésekre, amelyekre már régebb óta kíváncsiak vagyunk Solo hátterét illetően, ám ezek gyakorta hatnak erőltetettnek, kényszerszerűnek, sőt, néhány kínosabb pillanat is érkezik. Tisztelet persze a kivételnek.

Mindazonáltal kellemes meglepetés, hogy Qi’ra karakterét olyan jól megírták, hogy máris megnéznék egy önálló filmet a főszereplésével, hiszen Emilia Clarke figuráját elárasztják a titkok és rejtélyek, nem mellesleg pedig hozzá kapcsolódik a produkció legmeghökkentőbb mozzanata is. Sokáig félő volt, hogy Clarke nehezen veti meg a lábát a Trónok harca Daenerysén kívül, más karakterek bőrében, ám most végre kapott egy olyan szerepet, amellyel remekül tudott azonosulni. Szükség is van rá, mert Alden Ehrenreich sajnos tényleg erőlködősen hozza a fiatal Han Solot. Gyanús, hogy kissé rágörcsölt arra, hogy a legendás Harrison Ford nyomdokaiba kell lépnie, mert helyenként zavarba ejtően túlzásba viszi elődje majmolását. Ja, és azért nagyon jár a fekete pont, hogy a kiváló Woody Harrelson tehetségét elpazarolták a történet legsablonosabb figurájára.

 

60%
Erős közepes

A Solo egy kevésbé magával ragadó Star Wars-történet, de nem lehet elvitatni tőle, hogy megvannak a maga pillanatai. Nehéz haragudni rá, de nem csak azért, mert munkál bennünk a Han Solo iránti rajongás, hanem azért is, mert ez a film igyekszik. Töri magát, hogy jó legyen, csak nincs elég ötlet a tarsolyában a teljes sikerhez.

  • Szerintem
Share This