Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A feltámadás mocskos oldala – Re-animátor filmkritika

Re-Animator (1985) - Filmsor Halloween 2018

Vérben úszva érzi jól magát a ’80-as évtized.

0

Emberi belsőségben tocsogó kellemes halloweent mindenkinek!

Stuart Gordon megrendezte a semmi máshoz nem hasonlíthatóan egyedi, ugyanakkor kissé fura, és persze erőteljes nosztalgiaforrásként működő ’80-as évekbeli popkultúra egyik legvérgőzösebb epizódját. A Re-animátor elborult mozgókép, de pont ettől különleges, ráadásul csak akkor nevezhetjük igazán butának, hogyha nagyon szigorúan viszonyulunk hozzá.

Az arrogáns Herbert West (Jeffrey Combs) nyugtalanító mértékben eltitkolt okokból kifolyólag kénytelen egyetemet váltani azért, hogy folytathassa orvostanhallgatói tanulmányait. Alighogy szert tesz az új jogviszonyra, egyből újrakezdi hátborzongató kísérleteit: saját fejlesztésű kémiai vegyülete segítségével megpróbál tetemeket visszahozni az életbe. A halott macskán végrehajtott első próbálkozás után az emberkísérletek sem váratnak sokat magukra Ráadásul a megdöbbentő műveletsorozatba Herbert főbérlője és diáktársa, a szelet a dékán lányának csapó Dan Cain (Bruce Abbott) is belefolyik.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A Re-animátor horrorként prezentált tudományos-fantasztikus történet, amely még faék egyszerűségű narratívájával is képes elgondolkodtatni. Az orvosi kar merész frankensteinjei hullákba próbálnak új életet lehelni, hogy ezzel releváns kérdéseket tegyenek fel a halál utáni életről, az eltávozottak tiszteletéről és a tudományos kísérletek etikai korlátairól, valamint az ilyen műveletekkel járó felelősségről. A történet időnként bugyuta, az istenkomplexus bemutatása pedig több ízben el van túlozva, és még a dialógusok is meg-megbicsaklanak, ám a cselekmény őrülten feszes tempója feledteti ezeket a kisebb problémákat.

Egyszeri megnézés után persze nem biztos, hogy az egzisztenciális tartalmi töltet lesz az első, ami eszünkbe jut, amikor épp egy barátunknak mesélünk az alkotásról. Sokkalta nagyobb valószínűséggel fognak előbukkanni emlékezetünkből a mindenfelé fröcskölő, ragacsos vérben fürdőző képsorok, amelyek a játékidő előrehaladtával egyre nagyobb dózisban teszik tiszteletüket. A kiváló maszkmesteri munkának köszönhetően az új és vérszomjas életre ébredő holtak ugyanolyan hitelesek, mint a szemérmetlen naturalizmussal bemutatott boncjelenet. Az egészen valósághű brutalitás mellett a játékidő múlásával párhuzamosan kúszik fel látóterünk fókuszába a szürreálisabb, sokszor színpadias, néhol pedig egészen trash-hatású testhorror és a féktelen trancsírozás. Ahogy a vér és az erőszak életszagú ábrázolása fokozatosan átadja helyét az agresszió határokat nem ismerő kiélésének, úgy válik a filozofikus hátterű tudományos fikció a mozivászon egyik legmegrendítőbb rémálmává. Valahogy így nézhet ki az, amikor a feltámadásról álmodni vágyó Isten túl nehezet vacsorázik lefekvés előtt, és így végül lidércnyomást lát.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Stuart Gordon szerencsére nem csak a minőségi művér nagy mennyiségben való megrendelésére és mindennemű emberi gátlásának levetkőzésére koncentrált, hanem arra is, hogy a perverz és szadista fordulatokban kicsúcsosodó cselekmény színvonalas filmtechnika köntösében jelenjen meg. A Re-animátor bonctermi és kórházi helyszínei és díszletei tökéletes háttért biztosítanak az őrjöngéshez, Mac Ahlberg operatőr pedig gondoskodik róla, hogy a tudatosan felépített szekvenciák profin filmezett, megkapóan gördülékeny, hosszú snittekben táruljanak a néző elé.

70%
Tetszetős

Akár a pokol egyik bugyra is festhet így. A Re-animátor több úszásnemben is remekül szeli a vértengert, de közben a tartalomról sem feledkezik meg... csak néha.

  • Szerintem
Share This