Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A háború és a fájdalom kedvenc mesehősünk mögött – Viszlát, Christopher Robin filmkritika

Goodbye Christopher Robin (2017)

0

Micimackó minden idők egyik legkedveltebb, legnépszerűbb mesehőse. A.A. Milne történetét a valaha volt legjobban kedvelt gyerekkönyvnek választották. Simon Curtis filmje most megmutatja, mi minden rejlik az első blikkre kedves, ártalmatlan történet mögött.

 

Kedvesség és ártatlanság is található a sikerrecept összetevői között, de ennél sokkal több fájdalom, szenvedés, félelem és konfliktus is fellelhető a Százholdas Pagony teremtésének hátterében.

A.A. Milne (Domhnall Gleeson) az I. világháborúból hazatérve, poszttraumás stressztől szenvedve próbál visszahelyezkedni az íróasztal mögé, hogy tovább művelje eredeti mesterségét, az írást. Családjával vidékre költöznek annak érdekében, hogy a nyugodt légkör megadja az ihlet számára a kezdő lökést. A férfi azonban képtelen az alkotásra. Miután ebből kifolyólag összetűzésbe keveredik feleségével (Margot Robbie), az asszony elköltözik. Milne kettesben marad kisfiukkal, Christopher Robinnal (Will Tilston), és a gyerek plüssállataival. Az együtt töltött napok, az erdőben való játék végül beindítja a folyamatot, Micimackó és a Százholdas Pagony története pedig belép a múzsai szülőcsatornába.

1914 és 1918 között a régiek megvívták a háborút azért, hogy gyermekeiknek és unokáiknak soha többé ne kelljen harcba vonulnia. Ahogy Milne felesége cinikusan rámutat: nem jött össze. Ettől válik tragikussá, vagy a teljes kép ismeretében talán inkább melankolikussá a nagy író története, aki élete fő művét saját gyermeke kihasználása által írta meg. Félreértés ne essék, a film aspektusában Milne nagyszerű ember és szerető apa volt. Nagyon sokáig nem tudatosult benne, hogy kisfiára mennyire negatívan hat a hirtelen jött hírnév.

A Viszlát, Christopher Robin három fő témát jár körül. A háborúról, a családról és az identitásválságról beszél.

A HÁBORÚ kegyetlen volt és véres. Milne a békébe visszatérve egyszerre megnyugtató, egy másik oldalról szemlélve mégis rémisztő képpel találja szemben magát. Hiába lángolt az egész világ, a pusztító fegyveres tűzvész megkímélte a természet szerencsés szegleteit, így a történet fő helyszínét is. A gyönyörűen fényképezett, meleg színekkel és harmonikus hangulattal feltöltött jelenetekben megjelenik mindaz, amit a háború el akart venni a világtól. A szépség, amiért érdemes volt küzdeni. Milne esze azonban nem ezen jár. Ő még mindig összerezzen, ha a virágzó fák árnyékában kipukkan egy lufi, mert puskadörrenést képzel a hang helyébe. Micimackó lázadó alak, a Százholdas Pagony forradalmár termék. A kedves kis állatok kalandjaikkal a háború és a pusztítás ellen tüntetnek. Milne szemét a kis Christopher állatok és természet iránt tanúsított őszinte lelkesedése nyitotta fel. Háborúellenes mű helyett kedves gyermekkönyvet írt, hogy ne a borzalmakra emlékeztesse, hanem a szépségre koncentrálja a közönség figyelmét.

Minden alapja tehát a CSALÁD. A huszadik század eleji házasság férj és feleség szerepkörei is megjelennek érintőlegesen, de elsősorban mégiscsak a szülők és a gyermekek együttélése, az egymás mellett és egymásért befektetett közös munka kapja a fő hangsúlyt. Elsősorban az apa-fiú kapcsolat kerül terítékre. Tény és való, a produkció nem merészkedik valódi katarzisig, ám az biztos, hogy Milne és fia fokozatos egymásra hangolódását, a kifejezetten rideg viszonyból a szívmelengető együttgondolkodásba tartó folyamatot precízen festi fel a vászonra. Különös figura, amolyan szinte már idegennek tűnő szereplő ebben az idillben a feleség. Daphne Milne meglehetősen erőszakos verbalitással, néha már-már ellenségesen viselkedik férjével, de úgy tűnik, ezt okkal teszi. Mintha végig tudná, mit kell lépnie ahhoz, hogy a férfit előbb-utóbb kirántsa az alkotói válságból.

Róbert Gida. Vagyis Christopher Robin. A kisfiú, akinek könyvbéli alteregója egy csapásra széles körben híressé tette személyét. Itt jön képbe az IDENTITÁSVÁLSÁG. Milne gyermekét ugyanis családi körben senki sem hívta Christopher Robinnak. A világ megkövetelte tőle, hogy a könyvben szereplő, rá kínosan hasonlító, de mégis egészen más kisfiúként létezzen és szerepeljen a publikum előtt, és ennek káros hatásaira sokáig saját szülei sem figyeltek fel. A “kiváltságosok” már a huszadik század elején megtapasztalhatták azt, amiről napjaink történetének digitális fejezetei szólnak. Azt, hogy milyen érzés, amikor a közvélemény és a társadalmi elvárások egy, az adott személytől idegen skatulyába akarják beletaszítani az egyént. A mű kísérletet tesz arra, hogy kielemezze a termékké váló emberi lény helyzetét és belső vívódását, valamint a folyamat környezetére gyakorolt hatását.

Így lép Christopher Robin a potenciális tragédia útjára, miiközben a történetet és hőseit a két világháború eszelősen vigyorogva foglalja keretbe, úgy szorítva sarokba velük együtt a nézőt is, ahogy vadászidényben a menekülő zsákmányállatokat csalják csapdába. Így történik, hogy végül ki kell mondani: viszlát!, és ezért kell átértékelni mindent, amit Milne a cselekmény kezdetén a családról, a történetalkotásról és magáról a világról gondolt.

80%
Hangulatos, érzelmes

Tény és való, a Viszlát, Christopher Robin! nem elejétől a végéig feszes ütemmel bíró mű, de az biztos, hogy amit vállal, azt tűpontosan hozza. Egy kisfiú énkeresésbe forduló könnyedebb drámáját és a háború által megerőszakolt világ alkotói válságának históriáját. Helló, Micimackó, köszi, hogy ha egy rövid időre is, de legyőzted a vérgőzös világégés borzalmas emlékeit!

  • Szerintem
Share This