Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A hatalom bűvöletében – Alelnök filmkritika

Vice (2018)

Aki szomjazta a hatalmat, és meg is kapta azt.

0

Az újabban közéleti témákkal foglalkozó Adam McKay (Tesó-tusa, Pancser police, A nagy dobás) ezúttal Amerika egyik legtitokzatosabb politikusát, Dick Chaney-t és tevékenységét vette górcső alá, felemás, de azért bőven élvezetes végeredménnyel.

Az egykori amerikai alelnök Dick Chaney életútjáról filmet készíteni egyszerre áldás és átok. Egyesek szerint jóval nagyobb szeletet szelt ki a hatalom tortájából, mint elődei és utódai, az ifjabb Bush helyett gyakorlatilag ő irányította Amerikát, sikeresen megfúrta a környezetvédelmi akciókat, és olyan bűncselekmények mögött volt jelen, mint például az iraki intervenció, szóval bőven vannak hozzá szaftos anyagok, ám a fickó alig szerepelt a nyilvánosság előtt, kerülte a médiát, ezért csak kevesen tudják, milyen volt Dick Chaney, az ember.

Nos, az, hogy ki lapul a politikus mögött, az Oscar-díjas Adam McKay legújabb filmjének megtekintése után sem derül ki. Mi okból vált ördögien számító alakká Chaney, aki a nemzetközi jogot megkerülve szabadon kínoztathatott embereket 9/11 után? Miért akarta Chaney minden áron a hatalmat? A családja, vagy éppen rendkívül agilis felesége miatt? Nem derül ki. Nem igazán látjuk magát az embert, mert McKay nem megérteni, inkább csak démonizálni akarja a figurát. Viszont a lezárásban látható tévéinterjúban mintha fel akarná menteni a férfit azzal az indokkal, hogy az amerikai polgárok döntöttek róla, és így a saját sorsukról is, hiszen ők választották meg.

Az Alelnök ezen aspektusa tehát eléggé zavarba ejtő, de a szövevényes amerikai politikai élet bemutatása eléggé rendben van. Persze McKay tényleg elfogult és sok helyen használja a fikció erejét (hiszen nem minden eseményről tudjuk, hogy történt valójában), de ezúttal is közérthetően mesél olyan témákról, amelyeket az átlagnéző máshogy nem biztos, hogy felfogna. Az is mesteri, ahogy rávilágít arra, milyen fontos, az egész világ sorsát is befolyásoló dolgot dőlhetnek el egyetlen zárt szobában, és persze ezúttal is jó pár abszurd geggel dúsította fel a történetét: például a film közepén amolyan “mi lett volna, ha?” szituációként láthatunk egy alternatív zárást, majd elkezd legördülni a stáblista. Mindazonáltal kevesebb a poén, mint A nagy dobásban: McKay nem teljesen szatírát forgatott, jóval komolyabb maradt, mint legutóbb. Ezt persze lehet sajnálni, de azért így is elég sok kreatív viccet csepegtetett a demokrácia meghackelését is bemutató történetbe.

Mindezek azonban fele ennyit sem érnének, ha nem állnak mögöttük egy bitang erős színészgárda. Félő volt, hogy Christian Bale-re csak az újabb brutális fizikai átváltozása, maszkja és sminkje miatt fogunk figyelni, de Bale alakítása is remek, jól hozza Chaney-t. Amy Adams ezúttal egy meglepően kemény szerepben brillírozik, és bár a George W. Busht játszó Sam Rockwell és az egykori védelmi miniszter, Donald Rumsfeld bőrébe bújt Steve Carell csak epizódszereplőkként vannak jelen, hajlamosak simán lenyúlni a show-t.

70%
Tetszetős

Bár nem lett McKay következő nagy dobása, az Alelnök így is egy szórakoztató, a figyelmet lekötő mű, ami helyenként meglepően viccesen mesél a politika sötét oldaláról.

  • Szerintem
Share This