A hét filmje: A könyvelő


Christian Wolff (Ben Affleck), az enyhén autista könyvelő kivételes képességekkel bír a számok terén. Kisvárosi könyvelőirodában dolgozik, ám ez csak a látszat, mert valójában a világ legveszélyesebb bűnszervezetei veszik igénybe szolgálatait. A pénzügyminisztérium Ray King (J.K. Simmons) vezette bűnügyi osztálya azonban kezd túl közel kerülni hozzá, ezért egy törvényes ügyféllel kezd foglalkozni. A legmodernebb robottechnikát fejlesztő cégnél azonban valami nincs rendben, s egy fiatal könyvelő (Anna Kendrick) több millió dolláros megmagyarázhatatlan eltérésre bukkan a pénzügyi kimutatásban. Christian leleplezi a hamisított adatokat, ám ez valakinek nagyon nem tetszik.

Ahogy Christian egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy szaporodik a halottak száma…

A produkcióról

„A fickó az életét kockáztatja azzal, hogy belelát a világ legrettegettebb bűnözőinek pénzügyeibe. Drogkartellek, fegyverkereskedők, pénzmosók. Bérgyilkosok… Gondold el, micsoda titkokat tudhat.”

„Mindig érdekesek az emberek titkai – mondja Gavin O’Connor rendező. – Vannak elképzeléseid egy illetőről, aztán kiderül, hogy ő valaki egészen más.” Pontosan ez a helyzet a film főszereplőjével is. Első pillantásra Christian Wolff nem több egyszerű könyvelő ügyintézőnél, csakhogy az ügyfelei általában a világ nagyhatalmú bűnözői közül kerülnek ki. Visszafogott modora és ártalmatlan külseje elfedi a tényt, hogy veszélyesebbé válhat, mint közülük bármelyik.

„A történet a mindannyiunkban rejlő kettősségről szól – mondja az őt játszó Ben Affleck. – Könnyen beskatulyázhatunk egy olyan embert, mint Chris, de kiderül, hogy sokkal többre képes, mint hittük. Egyrészt képzett harcos, másrészt autista matekzseni. A személyiségének látszólag hátrányt jelentő részei semmihez sem hasonlítanak, amit eddig játszottam, és ez egyszerre volt izgalmas és kihívást jelentő feladat.”

„A film központjában ez a lenyűgöző szereplő áll – mondja O’Connor. – Szerettem ezt a figurát, és meg akartam fejteni a személyiségét. Hogyan lett belőle ilyen ember? Hol sajátította el a különleges készségeket? Hogyan lett belőle életveszélyes harcos? A történet egymásba illeszkedő puzzle darabkákból áll, ez töprengésre késztet és ettől lesz különösen érdekes. Olyan filmet akartam, mely intellektuális élvezetet is nyújt, miközben alaposan megutaztatja a nézőt és a végig fogva tartja a figyelmét.”

„Az a legjobb ebben a filmben, hogy nagyon elmés, ugyanakkor tele van akcióval és izgalmas fordulattal – teszi hozzá Ben Affleck. – Amikor pedig minden összeáll, a közönség meg fog lepődni.”

A történet alapötlete Mark Williams producer agyából pattant ki. „Hallottam a ‘törvényszéki könyvelő’ kifejezést, és úgy hangzott, mintha egyfajta nyomozó lenne – mondja. – Aztán továbbgondoltam az egészet, hogy kinek dolgozik egy ilyen figura, ebből pedig adódott a lehetőség, hogy magas fordulatszámra pörgessük az akciókat. Miután alapvonalaiban összeállt a fejemben egy történet, odaadtam az egészet Bill Dubuque forgatókönyvírónak, akivel már dolgoztam korábban. Tetszett neki az ötlet, és kezdett alakot ölteni a forgatókönyv.”

„A könyvelő olyan foglalkozás, amit rendszerint elég földhözragadtnak tartunk – mondja Dubuque. – Más a helyzet, ha olyan embernek képzeljük, aki kívül esik mindazon, amit megszoktunk és rendkívüli képességekkel bír. Amikor egy menő vállalat vezetése arra gyanakszik, hogy valaki sikkaszt, van egy csapat könyvelője, akik kivizsgálják, hová tűnik el a pénz. Egy drogkartell vagy egy maffiafőnök azonban nem tehet így. Találniuk kell valakit, aki odajön, átlátja a rendszert a könyvekben és rámutat, hol a hiány, majd távozik. Ahogy jobban belegondoltam, mitől lehet egy ilyen ember különleges, arra jutottam, hogy autista, aki ebből előnyt kovácsol.”

„Megtudtuk, hogy nincs az autizmusnak egyetlen fajtája, hanem széles skálán találhatók a különféle esetek – hangsúlyozza a rendező. – Minden ember egyedi, és mindenki más-más helyet foglal el ezen a skálán. Christian kitalált személy, nincs az életből vett konkrét mintája. A számok terén mutatott figyelemre méltó képességei veleszületett adottságok, a fizikai képességeit viszont rendkívüli neveltetésének köszönheti.”

Dubuque gondoskodott arról, hogy Christianon kívül a többi szereplő is sokoldalú figura legyen, és – mint mondta – „senki sem igazán az, mint akinek látszik”.

A producerek úgy találták, hogy ezek az érdekes szereplők jó kezekben lesznek Gavin O’Connor rendezőnél, akinek „az egymásba fonódó történetszálakról is eredeti elképzelései voltak – mondja Mark Williams producer. – Jó érzéke van a részletek iránt, és a kirakós összes elemét szemmel tartja, míg végül minden részlet összeáll.”

„Láttam Gavin munkáját a Warriorban és a Csoda a jégenben, és mindkettőben nagyon feszes alakítást várt el a színészeitől – mondja Ben Affleck. – Arra gondoltam, ő az a fajta rendező, aki egyetlen rossz mozzanatot sem hagy a filmjeiben. Tudtam, hogy A könyvelőnek is szüksége van arra, hogy valaki átlássa a történet komplexitását és a részleteket is, és megmaradjon a valóság talaján. Örültem, hogy ő rendezi, mert a hihetetlen akciók mellett az egész mégis hiteles, eredeti, tele van emberséggel és érzelemmel.”

O’Connor elárulta, hogy őt a többrétegű történet és a karakterek vonzották leginkább. „Üdítően szokatlan ez a film, és felülír minden definíciót, mert egyszerre thriller, dráma, akciófilm és karaktertanulmány.”

Az okosan összerakott forgatókönyv a színészek képzeletét is megmozgatta. „A legutolsó oldalakig fenntartja a figyelmet – mondja Affleck –, nagyon rafinált, részletgazdag, a szereplőknek van mélysége, és ötletes a cselekményvezetés.”

A figurákról

A film kezdetén a gyerek Christiant látjuk, akinek éppen szakszerű segítséget keresnek a szülei. A neurológus szerint a fiú inkább tehetségesnek mondható, mint hátrányos helyzetűnek, és felajánlja, hogy foglalkozik vele. Chris apjának azonban megvannak a maga elképzelései, hogyan készítse fel a fiát az életre, és arra a világra, mely bárkivel kíméletlenül bánhat, aki másnak tűnik. „Az apa tudja, hogy az emberek kegyetlenek lehetnek egy ilyen sráccal – magyarázza O’Connor –, ezért elhatározza, hogy azzal a módszerrel neveli fel, amit ő tanult a katonaságnál. Talán lenne más út is, de ő csak ezt ismeri.”

„Az apja szigorú tréningnek veti alá Christ, hogy megerősítse a világgal szemben, melyről azt gondolja, hogy bánthatja őt – mondja Affleck. – Ezzel azonban bizonyos értelemben többet árt neki. Érdekesnek tartottam ezt a témát, hogy miként egyezteti össze a múltját és az embert, akivé lett. Engem nem az érintett meg a szereplőben, amiben más, hanem az, amiben mindenki máshoz hasonlít. Küszködik azzal a különbséggel, ami ő maga és amit mások ‘normálisnak’ tartanak, és igazi kihívást jelent neki túllépni rajta. Ám mélyen legbelül ő is olyan, mint más: boldog akar lenni, emberi kapcsolatokra, barátokra és szeretetre vágyik. Bizonyos dolgok bosszantják, mint mindenki mást, de vannak céljai, és szeretne sikeres lenni. Csak ezeket a dolgokat másképp definiálja, mint ahogy a többség teszi.”

A forgatás kezdete előtt O’Connor és Affleck kutatómunkába kezdett, mert elengedhetetlennek tartották ahhoz, hogy a szereplő reális figura legyen. „Mindannyiunknak megvannak az erősségeink és gyengeségeink. Fontos volt számomra, hogy Christ önálló személyként kezeljük, és ne egyfajta tragikus figuraként” – mondja a rendező.

Több autizmussal foglalkozó szakértővel konzultáltak, valamint otthonokba és iskolákba is ellátogattak. „Szerencsés voltam, hogy a rendezővel együtt végezhettem a kutatást, mert így kialakult egy közös nyelv köztünk, ami megkönnyítette a munkát – mondja Affleck. – Nincs olyan feladat, amit Gavin ne vállalna, ha úgy gondolja, hogy attól a film jobb lesz. Tudtuk, hogy elég széles skálán helyezhetők el az autista emberek. Végül megpróbáltam eltalálni az egyensúlyt: hagytuk, hogy a nézők tudják, mi megy végbe Christianban, ugyanakkor ezt nem túl szájbarágósan tettük.”

„Chris ábrázolásakor az volt a kulcstényező, hogy megértsük, hogyan áll össze az apró modorosságokból az, hogy ki is ő. Chris rendkívül okos, ugyanakkor fizikailag is hatásos a megjelenése. Ben mindkét szempontból meggyőző.”

A bűnözők világában, ahol Christian dolgozik, az ember nem hirdetheti magát, a munkáit szóbeli ajánlások útján szerzi. Ám a szóbeszéd most nemkívánatos figyelmet irányított rá, ezért láthatatlan megbízója úgy gondolja, a legjobb lesz behúzni a féket, és szerezni egy törvényes ügyfelet. A Living Robotics elektronikai cég a legmodernebb végtagprotézisek gyártásáról híres, ám a cég könyvelésében hiányosságokat fedeztek fel, ezért Christiant bízzák meg, hogy találja meg a hiányzó pénzt.

Amikor belép a cég tárgyalójába, találkozik Danával, a junior könyvelővel, aki az egész problémát felfedezte. „Dana vette észre először, hogy valami nem stimmel a cég pénzügyeiben – mondja Anna Kendrick. – Ezért kissé csalódott lesz, amikor kiderül, hogy Chris átveszi tőle a vizsgálatot. Dana nem feltétlenül ambiciózus típus, de azért részt akar venni az ügyben.”

„Dana vibráló személyisége az utolsó dolog, amit Christian a munka során maga mellett akar tudni – fejtegeti Williams. – Ám hamar rájön, hogy a számokat illetően egy nyelvet beszélnek, és a nő is lelkes lesz, amikor kezd összeállni a kép. Ezért Chris elkezd kötődni hozzá, és vigyáz rá.”

„Danát érdekli a férfi, mert igaz ugyan, hogy kicsit dilis könyvelő, ugyanakkor van benne valami titokzatos, és ez egyre nyilvánvalóbbá válik, ahogy az események fenyegető fordulatot vesznek. A találkozás Chrisszel a legizgalmasabb dolog, ami valaha történt vele” – mondja Kendrick, és azt is elárulta, hogy ebben a dologban érez némi hasonlóságot vele. „Bennel és Gavinnel dolgozni rendkívül izgalmas feladat. Különösen izgalmas volt Bennel ebben a szerepben találkozni, mert Chris kényelmetlenül érzi magát az emberi kapcsolatokban, de Ben megtalálta a módját, hogyan tegye olyan kedvessé, hogy Danát megindítsa a férfi sebezhetősége. Fizikailag erős, de érzelmi téren védelemre szorul.”

A könyvelő filmkritika

Ben Affleck hullámvölgyes karrierje éppen egy kemény völgyön van túl. A közönség nagyjából már elfelejtette Az Argo-akció elsöprő sikerét, Batmanként való debütálását pedig enyhén szólva is nagyon csalódottan fogadták a rajongók, igaz, inkább a Batman Superman ellen komplett összképét utálták. Gavin O’Connor rendezésében lehetőséget kapott, hogy megmutassa egy olyan oldalát, amit eddig nem ismerhettünk.

Christian munkához lát a Living Roboticsnál, de a megbízója rájön, hogy megnőtt az érdeklődés a holléte iránt, többek között a pénzügyminisztérium bűnügyi osztálya részéről. Az osztály vezetője, Ray King eltökélte, hogy kideríti „a Könyvelő” személyazonosságát. O’Connor azután választotta ki a szerepre J.K. Simmonst, miután látta a Whiplash-ben nyújtott, Oscar-díjjal is elismert alakítását. „Ahogy kiléptem a moziból, rögtön hívtam az egyik producert, hogy szeretném, ha J.K. Simmons játszaná Rayt. Két nappal később találkoztunk, és felajánlottam neki a szerepet.”

„Az tetszik Ray figurájában – mondja a színész –, hogy amikor először találkozunk vele, igazi alfahímnek tűnik, de a történet során más szempontból is láthatjuk őt, akárcsak a többi szereplőt. Ez mélységet is ad a szerepnek, és egy csomó meglepetéssel is szolgál.”

Nemcsak a pénzügyminisztérium üldözi Christiant. Új megbízása másoknak is szemet szúrt, és váratlanul egy bérgyilkos célkeresztjébe kerül. Brax halálos képességei vetekednek Christianéval. „Brax éppolyan profi, mint Chris, és az az érzésünk, hogy a két rejtélyes szereplő ütközőpályára került” – mondja Affleck.

Jon Bernthal szerint Brax „rendkívül kiszámíthatatlan és veszélyes figura, aki még élvezi is, amit csinál. Magányos farkas, aki elég ügyes, hogy maga intézze az ügyeit.”

A Living Robotics vezetője a cégalapító Lamar Blackburn és a testvére, Rita. „Lamar segíteni akar azokon, akik elveszítették végtagjukat – mondja az őt játszó John Lithgow. – Megalkotta a neuroprotézisnek nevezett eljárást, mely összeköti a mechanikus végtagot a test izmaival és idegrendszerével. Ez az ember egy technikai zseni, de nemcsak a különleges képességei miatt hasonlít Christianra. Engem mindig egy szereplő két oldala érdekel, keresem a jót a gonosztevőben, és érdekel a rossz a jófiúkban. Nem árulom el, miféle kettősség rejlik Lamarban. Talán pontosan olyan, amilyennek látszik, de az is lehet, hogy nem. Éppen ezért volt olyan élvezetes eljátszani őt. Az egész forgatókönyv lebilincselő olvasmány, sosem tudhattad, mi fog történni, egészen a végéig, amikor is minden alkatrész a helyére került. Szeretem az ilyen filmeket.”

Míg Lamar felel a cégnél az innovációért, a testvére felügyeli az üzleti ügyeket. „Rita a gyakorlatias elme a nála sokkal kreatívabb Lamar mögött – mondja Williams. – Ő hozza be Christiant, mert valami nincs rendben a cégnél, ő pedig elhatározza, hogy kideríti mi a gond.”

Christian hátterét és rendkívüli képességeit nagyrészt visszatekintések révén ismerjük meg egészen a gyerekkorától kezdve, később pedig egy börtönjelenetben. Ott került kapcsolatba egyik rabtársával, egy korábbi könyvelővel, aki piszkos pénzekkel foglalkozott. „Francis olyan, mintha Chris második apja lenne – mondja O’Connor. – Az igazi apja bizonyította fizikai erejét, de sosem értett a matematikához, nem tudta követni fia gondolkodását. Amit tehát Chris megtanul Francistől, az egy másik módja annak, hogyan használja a képességeit pénzszerzésre.”

„Francis a srác mentora a börtönben – ért egyet az őt játszó Jeffrey Tambor. – Ez egyfajta szeretetteljes apa-fiú viszony.”

Tambort nagyon alkalmasnak találták a szerepre, ám volt egy kis bökkenő: nem elég öreg egy olyan ember szerepére, aki már az 50-es években is gengsztereknek dolgozott. „Legalább tíz évvel öregebbnek kellett mutatnunk – mondja Williams. – Szerencsére a maszkmesterünk, Bill Johnson ügyesen megoldotta, hogy öregebbnek és törékenyebbnek tűnjön.”

A forgatásról

Gavin O’Connor tudta, hogy Christian harci stílusának egyedinek kell lennie, melyet a rend iránti igénye és a gyerekkori tréningek határoznak meg. „Azt akartam, hogy az akciójeleneteket a szereplő személyiségén át közelítsük meg. Amikor Chris olyan helyzetbe kerül, hogy erőszakot kell alkalmaznia, akkor a lehető leggyorsabban és a legtakarékosabb módon oldja meg. Ez matek. Arról szól, hogy ‘mi legyen a következő lépés, hogyan tudom gyorsan leküldeni őket a sakktábláról’.”

a_konyvelo_premier

A rendező Sam Hargrave és Fernando Chien kaszkadőrökkel konzultált, és a legkülönfélébb harcművészeti stílusokkal ismerkedett. Egyik sem illett az elképzeléseibe, ám amikor meglátta a kevéssé ismert pentjak silat nevű indonéz módszert, rögtön tudta, hogy megvan, amit keresett. „Sosem hallottam még róla, de nagyon hatékony módszer, ezért jól szolgálta a céljainkat, ezen kívül elég látványos is.”

Hargrave, Chien és a kaszkadőrcsapat elkezdte felkészíteni Ben Afflecket, közben végig szem előtt tartották a rendező szempontját, hogy az akciókban tükröződjön Chris személyisége. „A harci stílusának sebészi pontosságúnak kell lennie, célratörőnek és nagyon egyenes vonalúnak – magyarázza Chien. – Nem ugrál körbe-körbe, mint a bokszolók. Elsősorban a silatra koncentráltunk, de mivel Bennek dinamikusnak kell lennie harc közben, tanítottunk neki dzsúdót, jiu-jitsut is… mindent az alapoktól, de nagyon stilizáltan.”

„Ezt a küzdőstílust eddig nem lehetett sokszor látni filmekben, így az újdonság erejével hat – mondja Affleck. – Nekem nagyon tetszett, és olyan keményen edzettem, ahogy csak bírtam. Hónapokkal a forgatás előtt kezdtem elsajátítani a koreográfiát, amiben egy csomó ütés és dobás volt. Szinte az összes akciójelenetet magam végeztem, ez nehéz volt és komoly erőfeszítést igényelt, de szerencsére erős edzők és kaszkadőrök álltak mellettem, akik nagyon klassz és egyedi dolgokkal álltak elő.”

Affleck rögtön a Batman-film után vágott bele ebbe a produkcióba, így jó formában volt, bár – ahogy Chien megjegyezte – nem éppen úgy, ahogy Christiannak lennie kell. „Az előző filmjéhez igazodva fitt és izmos lett, de ennek a szereplőnek inkább ügyesnek és gyorsnak kell lennie – nagyon direktnek és robbanékonynak –, ezért aztán a harcművészeti edzéseket egy sor dinamikus mozgással egészítettük ki.”

„Volt egy kis edzőterem, ahol naponta két órát töltöttünk – meséli Hargrove. – Fernando és én átvettük Bennel a lépéseket, a koreográfia elemeiből raktuk össze az edzésprogramot, és azokat gyakoroltattuk vele újra és újra, amíg minden mozdulat természetessé nem vált számára. Időnként a végkimerülésig hajszoltuk, de sosem adta fel. Beletette magát a munkába, és napról napra erősebb lett.”

Jon Bernthalnak szintén edzenie kellett, hogy eljátszhassa a kegyetlen zsoldos Braxt, ám neki más programot írtak elő. „Azt akartuk, hogy Brax egyfajta ellenpontja legyen Christiannak – mondja Chien. – Ő durvább és kevésbé precíz. Jonnak van bokszolói múltja, és a rájuk jellemző folyamatos mozgás ellentétben áll Christian stílusával.”

„Brax a szabad stílust műveli – mondja Hargrove –, tehát a két ember közti különbséget azzal hangsúlyoztunk, hogy az egyik nagyon precízen követi a módszert, a másik viszont kicsit vadabb. Jon az első naptól kezdve száz százalékosan teljesített. Bokszolói tapasztalatai segítették abban, hogy gyorsan elsajátítsa a mozdulatokat.”

„Szeretem magam végezni a verekedős jeleneteket, és elég felkészültnek és magabiztosnak éreztem magam a forgatásra érkezve – mondja Bernthal. – Ám ezek a fiúk olyan magas szinten állnak, amiről én csak álmodhatok. Jó volt naponta velük edzeni, megtanulni tőlük a fogásokat, és vegyíteni a különféle stílusokat.”

Christian nemcsak erős harcos, hanem mesterlövész is, aki nagy távolságból is eltalálja a célpontot. Thayr Harris készítette fel Afflecket, hogyan kell úgy nyúlni egy fegyverhez, ahogy egy profi teszi. „Ellenőrzött környezetben kezdtünk gyakorolni kellék fegyverekkel, és amikor már ezekkel magabiztosan bánt, akkor mentünk át a lőtérre. Általában több éves gyakorlat kell ahhoz, hogy az ember tudja mindazokat az apróságokat, melyek a fegyverekben működnek. Figyelemre méltó volt, hogy Ben néhány hónap gyakorlás után olyan szintre jutott, hogy úgy látszott, mintha évek óta csinálná.”

„Bennek különböző utakon kellett közelíteni a szerephez, hogy mind fizikailag, mint érzelmileg hiteles legyen – mondja O’Connor. – Minden nap edzett, elsajátította az egész koreográfiát, mivel a javarészét ő maga végezte. Rövid idő alatt el kellett érnie, hogy úgy nézzen ki, mint aki egész életében ezt csinálta. Ez tehát egy gyorstalpaló volt számára, és szerintem remek munkát végzett.”

Látvány és díszletek

A film forgatása Atlantában és környékén zajlott, ahol a stáb számos helyszínen dolgozott, többek között egy Decaturhoz közeli stúdióban. Az egyik fő díszlet Christian mozgó otthona volt: egy fényes, ezüst Airstream lakókocsi. „Chris olyan ember, aki nehezen küzd meg a káosszal – mondja Affleck –, a dolgainak bizonyos rendszer szerint kell lenniük, és a személyes tere ezt tükrözi. A látványtervezőnknek számításba kellett mindezt vennie, amikor megalkotta a környezetét, és szerintem jól megragadta a lényeget. A lakókocsiban minden megvan, ami Chris számára fontos, és ami még lényegesebb a munkája szempontjából, hogy bármikor öt perc alatt felszívódhat. Olyan klassz volt az egész, hogy az Airsteam a valóságban is az én saját lakókocsim lett.”

Chris üzlettel kapcsolatos holmijai is takaros rendben sorakoznak a lakókocsiban, köztük a fegyverek, sok útlevél és egy kisebb vagyon készpénzben, aranyban és valutában. Vannak továbbá olyan értékes tárgyak is, melyekhez a leggazdagabb ügyfelei révén jutott hozzá, köztük olyan felbecsülhetetlen értétű műtárgyak, mint Renoir és Pollock munkái, ritka gyűjtemények és más kincsek.

Chris Airsteam lakókocsija maga is a ritkaságok gyűjteményének egyik darabja. „Ezt a modellt nem könnyű fellelni, mert rendelésre gyártották és nagyon kevés készült belőle” – mondja Keith Cunningham látványtervező. A stáb hosszas keresgélés után talált rá Texasban erre a példányra, szerencsére kitűnő állapotban.

A kíváncsiskodó tekintetek számára Chrisnek van egy másik otthona is, mely teljesen más, mint a lakókocsi. A felületes szemlélő egy szerény, gyéren bútorozott farmerházat láthat, ahol semmi sem utal lakója igazi életére, ám ha jobban megvizsgáljuk, néhány nyom mégis utal rá, például a kifinomult biztonsági rendszer és a védelmi fegyverek.

A Living Robotics ultramodern központját a Georgia Tech campusában rendezték be, benne a nagy tárgyaló az üvegfalaival, melyre Chris írni szokott. „Az ő „műalkotása” piros és fekete számokból áll össze – magyarázza Cunningham. – Nem volt könnyű csupa üveg tárgyalót találni, de megérte a fáradozást, mert az „üvegdoboz” révén több lehetőség nyílt felvenni a jeleneteket.”

A stáb felvett egy könyvelő professzort is a George Tech-ről, hogy írjon egy csomó olyan számsort és formulát, melyek passzolnak egy nagy, sokmilliós cég ügyeihez. Azután Cunningham csapatára várt az aprólékos feladat, hogy megtöltsék a falakat a több ezer számmal, mintha Christian Wolff egész éjjel ezeket írta volna. „Mintát vettünk Ben kézírásáról, majd digitálisan reprodukáltuk – mondja Cunningham. – Aztán kinyomtattuk az ő kézírását utánzó átlátszó „tapétákat”, és a jelenet során ezeket vittük fel az üvegfalakra. Természetesen hagytunk üres helyeket is, ahova Ben élőben írhatott a felvételek során. A látvány szempontjából ez volt az egyik legnagyobb kihívás az egész filmben.”

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment