A hét filmje: Érkezés

Az ÉRKEZÉS provokatív sci-fi thriller, amely az idegenekkel való találkozás ürügyén bátran szól a félelmeinkről és az előítéleteinkről – de arról is, hogy ezt a félelmet képesek vagyunk legyőzni, ha jól használjuk az agyunkat és a szívünket. Már megint nem kevesebbről van szó, mint az emberi faj túléléséről. Amikor a számunkra ismeretlen létforma képviselői leszállnak a Földön, először nem értünk semmit. Technikai fejlettségük évszázadokkal, ha nem évezredekkel előttünk jár, talán semmi esélyünk sem lenne, ha harcba bocsátkoznánk velük.

A kapcsolatfelvétellel egy tudóscsoportot bíznak meg, amelyet a nyelvész Louise Banks (Amy Adams) vezet. A tudósoknak azonban nincs túl sok idejük rá, hogy kérdéseikre választ találjanak, versenyt kell futniuk az idővel, hiszen a politikusok és a katonák – főleg a katonák – más eszközöket részesítenének előnyben. Ebben a helyzetben a tudósoknak személyes kockázatot is kell vállalniuk. Természetesen vezetőjüknek, a nyelvésznek is. Nem csupán tudományos kíváncsiságból, hanem mert ő is hamar rájön, hogy itt valóban az emberi faj túlélése a tét.

A produkcióról

„Tízéves korom óta álmodom róla, hogy tudományos-fantasztikus történetekkel foglalkozzak – meséli Denis Villeneuve, a film rendezője, akit mélyen megragadott az ÉRKEZÉS irodalmi forgatókönyve, amelyet Ted Chiang elbeszélése, az Életed meséje (Story of Your Life) ihletett. – Számomra ez az a történet, amely óriási lehetőséget adott a kezembe, hogy a mi mai életünkkel mélyebben, de közben akciódúsan, izgalmas képi világ megalkotása mellett foglalkozzak.”

„Először Dan Levine és Dan Cohen, a film producerei kerestek meg, hogy csináljunk egy mozit a történetemből, és hagytak nálam egy DVD-t Denis korábbi, 2010-es filmjével, a Felperzselt földdel. Csak hogy legyen valami elképzelésem róla, mit is szeretnének a vásznon látni – meséli Chiang. – Ezt jól tették, mert ha valami hagyományos hollywoodi sci-fit akartak volna, majdnem biztos, hogy nem állok kötélnek. Az már csak jóval később derült ki, hogy valóban Villeneuve forgatja majd a filmet, de bevallom, hogy én már a kezdetektől csakis őt akartam látni a direktori fotelben.”

Villeneuve-nek is kapóra jött, hogy már egy kész történetet tettek elé, mert ugyan annak idején ő is olvasta és szerette Chang könyvét, az Életed meséjét, de épp akkoriban forgatta a Fogságbant, amely 2013-ban került a mozikba. Tehát semmiképpen sem lett volna ideje közben az ÉRKEZÉS forgatókönyve felett is bábáskodni. És mint utólag bevallotta, talán nem is lett volna képes ennyire tömören megfogni egy alapvetően intellektuális, de ugyanakkor mozgalmas és látványos témát.

Miután Villeneuve rábólintott a producerek ötletére, Eric Heisserer forgatókönyvíró (aki később maga is a film egyik producere lett) néhány hónapra elvonult, hogy már a kész művel térjen vissza. Ettől kezdve már a rendező is bekapcsolódott az előkészítő munkálatokba.

Az ötletgazda producerek, Dan Levine és Dan Cohen el voltak ájulva a végleges forgatókönyvtől. Az eredeti elbeszélés írója, Chiang is elégedett volt. Ugyan utólag javasolt néhány apróbb változtatást, de később úgy nyilatkozott, hogy ekkor értette csak meg: a könyvéből valóban jó film lesz. Korábban ugyanis nem igazán bízott benne, hogy egy ízig-vérig sci-fi képes realista formában megjelenni a filmvásznon.

Látva, hogy a csapatot sikerült lenyűgöznie, Heisserer szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy Chiang eredeti szövegéből ő igyekezett az emberiség jövőjére nézve optimista elemeket kiemelni, és ezek köré rendezte az elképzelt képi világot is. Ő ugyanis ebben a gondolati környezetben érezte otthon magát.

„Ami engem elsőre megfogott, az a forgatókönyv emberi oldala volt – meséli a rendező, Villeneuve. – Számomra ez a film többek között az életről és a halálról szól, sőt, az önfeláldozásról. A mélyen humánus tudományról és annak nagyszerű művelőiről, az emberek összefogásáról. A szerénységgel egybekapcsolódó nagyságról. Szóval csomó pozitív dologról.”

Amit a szépségről és a dizájnról mondani lehet

„Úgy kezdtem hozzá ehhez a munkához, hogy magamban eldöntöttem: ennek a filmnek két vonulata lesz. Az egyik a szorosan vett emberi szál, vagyis Louise erős kapcsolata a lányával, s ez áll a film középpontjában, a másik pedig maga a tudományos-fantasztikus körítés, amelynek a kalandban, a látványban kell megmutatkoznia – mondja Villeneuve. – Olyan operatőrre volt szükségem, aki megfelelően érzékeny a mély emberi kapcsolatok apró rezdüléseire, de ugyanakkor van érzéke a grandiózus jelenetekhez is. Amikor rábukkantam Bradford Youngra, hamar rájöttem, hogy ő egy valóságos zseni.”

Young ehhez csak annyit tett hozzá: „Már Villeneuve 2009-es filmje, a Polytechnique óta a rendező csodálói közé tartozom, s amikor a forgatás előtt pár hónappal valaki megkérdezte tőlem, hogy kivel szeretnék a következő filmben dolgozni, ő már magasan vezette ezt a listát. Amikor végül felhívott, gyorsan elolvastam a forgatókönyvet, s utána minden mást félretéve azonnal csatlakoztam a stábhoz.

Ami magát a filmet illeti, az elsősorban emberi drámákról szól, s ebből a rendkívül intim képi világból nyitunk a nagyon is látványos filmelemek felé – folytatja az operatőr. – A méretek és a perspektívák állandó változnak a filmben: ezeket kellett harmonikusan egybekomponálni, s ez a jelentős kihívás engem is magával ragadott. Persze a közös munka már fejben elkezdődött, amikor először ültünk le komolyabban beszélgetni a filmről. Ami elsőre nem volt teljesen egyértelmű, az a földönkívüliekhez való viszony; ezt előítéletek nélkül, újszerűen szerettünk volna megközelíteni. Van ennek lényegi, tartalmi eleme is, de számunkra a látvány is ugyanannyira fontos volt. A legérdekesebb az, hogy épp olyan izgatott várakozással néztünk az első kapcsolatfelvétel elé, mint a filmbéli karakterek. Szerintem ez az átélt és szándékolt naivitás kellett ahhoz, hogy híven visszaadhassuk a szereplők ezzel kapcsolatos érzéseit.”

Hogy a látvány felvehesse a versenyt a tartalommal, a rendező nem csak megfelelő operatőrt keresett, de szüksége volt olyan nagyszerű társalkotókra is, mint Jo Walker vágó, Patrice Vermette látványtervező, vagy Louis Morin, aki a földönkívüliek űrhajóját megépítette.

ARRIVAL

Ők voltak azok, és közülük is elsősorban Vermette, akik megalkották a hatalmas tojás vagy aszteroida alakú űrhajót, amely furcsán lebeg a föld felett, lenyűgözi a nézőt. A hatáshoz hozzájárul az is, hogy a „tojásról” a legtöbb felvételt naplementekor készítették, s ez olyan hatást kelt a vásznon, hogy beleborzonganak a nézők.

Ugyanakkor talán ez az első film, amely belülről is részletesen megmutatja az idegenek űrhajóját – ám az újdonságok itt még nem érnek véget… Egyébként maga az űrhajó is alig elképzelhetően idegen, akárcsak az anyaga, amiből épült. Sem nem fém, sem nem műanyag – hanem egy ismeretlen kő, mint az idegen világokból élettelen üzenetet hozó meteoritok.

Amikor a földi emberek ellátogatnak ebbe az űrhajóba, úgy látjuk és érezzük, mintha hatalmas templomba léptek volna be. Nem a félelemtől, hanem a fenséges látványtól borzongunk – pozitív értelemben. Ráadásul ez a fény temploma, nem pedig a sötétségé.

Az egészet úgy építették meg és úgy fényképezték, hogy a néző mindig sajnálkozik, ha elhagyjuk az űrhajó belsejét, és boldog, ha a kamera visszatér oda. De ez az űrhajó-templom sem mindenütt egyforma. Az alsóbb szinteken sötétebb, rejtélyesebb, de ahogy egyre beljebb és feljebb jutunk, valami belső ragyogás világít meg mindent. Ha minden áron bele akarunk magyarázni valami mélyebb jelentést, akkor ott már az intelligencia, a földinél magasabb rendű tudás világít meg mindent.

Casting

„Az ÉRKEZÉS előtti szereplőválogatás életem talán legegyszerűbb és legkellemesebb munkája volt – meséli a rendező. – Minden színész imádta a forgatókönyvet, senkit sem kellett győzködni, szinte ők kérték, hogy játszhassanak a filmben. Amy Adams pedig épp az a színésznő, akit erre a főszerepre már régen elképzeltem. Ha ő nem vállalta volna, azt hiszem, nem is sikerülhetett volna ilyenre ez a mozi. Ám ő nemcsak hogy vállalta, de az első perctől kezdve lelkes híve lett a filmnek, teljes mértékben azonosult a mondanivalónkkal. Ez már azért is fontos volt, hiszen szinte az egész történetet az ő szemén keresztül látjuk és értjük meg.”

Az érintett, Amy Adams így emlékszik vissza az előzményekre: „Abban az időben mindenféle terveket szövögettem, ráadásul nem is csak arról, hogy miben játszanék szívesen, de kedvem lett volna kis szünetet is tartani, egy időre visszavedleni civillé, anyává. És akkor a kezembe adták a forgatókönyvet, amely nemcsak megfogott, de azonnal el is bűvölt. Egyszerűen nem bírtam ellenállni neki. Azonnal le is ültünk Denissel (a rendezővel), aki megkérdezte, hogyan képzelem el én ezt a karaktert. Láttam rajta, hogy valóban érdekli a véleményem, és hogy mit tudnék én kihozni ebből a szerepből. Én meg megláttam benne azt az embert, aki nem csak egy felületes hollywoodi sci-fit akar kihozni ebből a történetből, hanem szívét-lelkét bele akarja adni ebbe a filmbe. Láttam, hogy ő az a csodálatos rendező, akire szükségem van, rendkívül mélyen érző ember. Hamar szót értettünk egymással.”

Villeneuve szívesen beszél másik választottjáról, Jeremy Rennerről is: „Ő eddig teljesen más szerepeket kapott, a legtöbbször valóságos kalandfilm-hősöket játszott. Itt viszont egy igazi csúcs-értelmiségit, Ian Donnellyt kellett a vászonra varázsolnia, és nyilvánvaló, hogy kiválóan megfelelt ennek a kihívásnak is. Az már más kérdés, hogy a forgatási szünetekben alig lehetett megállítani: folyamatosan ugrabugrált, mert egyszerűen számára túl statikus volt a szerepe. Ezen aztán néha egész jókat tudtunk mulatni. A szakmai kihíváson túl Jeremy azért is vállalta el ezt a szerepet, mert már korábban is forgatott Amy Adamssal, és nagyon megszerették egymást. Jeremyvel különben már én is régóta terveztem, hogy majd egyszer együtt dolgozunk, és lám, most jött el ez az idő.”

Louise Banks (Amy Adams) and Ian Donnelly (Jeremy Renner) in ARRIVAL

A színészek közül Magyarországon az egyik legismertebb Forest Whitaker, aki így beszélt szerepéről: „Életemben már számos tudományos fantasztikus filmben szerepeltem, s egyikben-másikban megjelentek a földönkívüliek is. De ez volt az első ilyen jellegű film, amely a látványnál, a fantasztikus elemeknél jóval többet mondott, legalábbis nekem. Itt a kapcsolat, a kommunikáció állt a középpontban, amely, ha sikeres, képes elhárítani a bajt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nemcsak a földönkívüliekkel, de itt a földön is meg kellett előbb találni a közös hangot, mert különben beköszönt a káosz.”

Michael Stuhlbarg, aki a filmben egy CIA-ügynököt játszik, szintén odavolt a forgatókönyvért. Szerinte a tudományos fantasztikus történet hibátlanul illeszkedett az emberi drámához, s olyan kiváló egyensúlyba kerültek egymással, ami már önmagában is értékes filmmé tette az ÉRKEZÉSt. „Persze ez csak a történet, ezután következett a film, ami viszont Denis Villeneuve eszét, szívét, tehetségét dicséri. S ezen túl is, minden percet élveztem, amelyet a nagyszerű, tehetséges partnereimmel, Amyvel, Jeremyvel és Foresttel tölthettem.”

A film fontosabb karakterei

Dr. Louise Banks (Amy Adams)

Az ÉRKEZÉS sztorijának középpontjában Louise Banks nyelvész és tudós kutató áll, aki egy nagy egyetemen tanít az Egyesült Államok észak-keleti partjainál. Amikor a földönkívüliek megérkeznek, a kormány őt kéri fel, hogy próbáljon kapcsolatot létesíteni velük.

„Ezen a ponton számunkra a legfontosabb Louise személyisége volt – magyarázza Villeneuve. – Ez a nő nem csak tudós, de mélyen érző ember is, akinek a múltjában nagy tragédia húzódik meg: elvesztette a lányát. Ettől kezdve számára már nem saját maga a legfontosabb, és messzebbre képes látni az önző érdekeinél. Azt is mondhatjuk, hogy a tudománynak szenteli magát, de azért itt ennél jóval többről van szó. Megérinti őt ennek a küldetésnek a nagyszerűsége, s úgy érzi, most végre valóban valami hasznossal foglalkozhat, még ha az nagyon veszélyes is.”

A történetet először papírra vető Chiang ehhez még hozzáteszi: „Van a filmnek egy tudományos rétege is, az úgynevezett Sapir-Whorf hipotézis, amely szerint a különböző nyelvi világban élő emberek különbözőképp látják a körülöttük lévő világot, ezáltal maguk is különbözőek lesznek. A nyelvész a filmben fokozatosan tanulja meg a földönkívüliek nyelvét, fogalomkészletét, és maga is elkezdi kissé másképp látni a világot, s benne a saját életét. Ez számára is egy rendkívül izgalmas intellektuális kaland.”

Hogy jobban játszassa el a szerepét, Amy felkeresett egy nyelvészt, bele akart volna tanulni kicsit a szakmába. Ám hamar rájött, hogy az nem ilyen egyszerű, nem lehet pár nap vagy hét alatt mindent megtanulni. De annyit azért megtanult, hogy mi a különbség egy nyelvész és egy nyelvzseni között – hiszen az a tudós, akihez a kérdéseivel fordult, például csak két nyelven beszélt…

ARRIVAL

Azt is megértette közben, hogy egy idegen civilizáció nyelvét nem úgy kell megtanulni, mint egy földi idegen nyelvet. Egy idegen világ nyelve ugyanis teljesen más fogalmakat használ, mint amihez mi itt a földön hozzászoktunk, s ugyanígy, nekik sem lehetnek ismerősek a mi fogalmaink. Az egyetlen praktikus közös nyelv talán csak a matematika…

A filmbéli történetben az is kiderül, hogy a földönkívüliek nem a saját „beszélt” nyelvüket írják le grafikusan, náluk a hang és az írás teljesen elválik egymástól. Így aztán Louise Banks a grafikus jelekre fókuszál, mert azt könnyebben megfejthetőnek találja, mint a hangképeket.

Ian Donnelly (Jeremy Renner)

„Szerepem szerint biológus vagyok, és egy másik tudományágon, a matematikán keresztül közelítem meg a földönkívüliekkel való kommunikáció problémáját – meséli Renner. – Nem mondom, hogy életemben sok hasonló szerepet kaptam, mindenesetre nagyon élveztem a forgatást. Ráadásul az engem segítő szakemberektől egy csomó új dolgot tanultam is közben. Csak példaképp említem a kettes számrendszert meg a számítógép-programozást – ezek eddig misztikusnak tűntek előttem. Most legalább lett némi fogalmam róluk.”

A rendező szerint egy alapvető szintig a nézők is megértik majd, mi történik a filmvásznon, s ezen a téren némi népszerű tudományos felvilágosítást is felvállal a film. „Nem szerettük volna sem a tudományt, sem a tudósok módszereit misztikus köd mögé rejteni, inkább felvállaltuk, hogy bár egyesek számára néhol akár didaktikusnak is tűnhetnek az általunk kínált magyarázatok, de a nézők többségének biztosan szükségük lesz erre is – mondja erről Villeneuve, és rögtön hozzá is teszi: Ian Donnally szerepére is megtalálta a tökéletes színészt. – Számomra Jeremy humora, fiatalos energiája elengedhetetlen volt ebben a filmben, ahol a női főszereplő kissé melankolikus, mélyen érző lény. Ha nincs mellette ez a vidám fickó, a nézők talán elszomorodnának, és még a végén képesek lennének lógó orral kijönni a moziból.”

ARRIVAL

Weber ezredes (Forest Whitaker)

„Az általam játszott ezredes a kormánynak, azon belül is a katonai elhárításnak dolgozik – meséli Whitaker. – Amikor először megjelenek a vásznon, magam is éppen szereplőt válogatok, vagyis keresem a megfelelő nyelvészt, aki alkalmas az idegenekkel való kapcsolatteremtésre, s közben bírja a feszültséget is, remélhetőleg nem roppan össze a feladat roppant súlya alatt. Az első kommunikációs kísérlet sikerül: legalább mi ketten hamar szót értünk.”

„Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy Whitaker az egyik legnagyobb élő színész – mondja Villeneuve. – Csodáljuk az intelligenciáját, és tisztában voltunk vele, hogy nagyjából ő a legokosabb közülünk. A szerep, amelyet nagyszerűen játszik, egyáltalán nem egyszerű: eleinte a feladat kerékkötőjének tűnik, ami épp ellentétes Forest valódi karakterével, s csak fokozatosan bontakozik ki a pozitív szerepe. Whitaker mindenesetre beleadott apait-anyait, úgyhogy a fiatalabbak rengeteget tanulhattak tőle szakmailag is, de lelkiismeretességben, lelkesedésben is példát mutatott nekünk.”

„Amikor a rendezővel leültünk egy kicsit bővebben beszélni a szerepemről, azonnal megértettem, hogy itt valamiféle apafiguráról is szó van – mondja Whitaker. – Így hát elvállaltam, hogy a nehezebb pillanatokban megpróbálom a többiekben is tartani a lelket. Szerencsére erre nemigen volt szükség, mert nagyon tehetséges és elhivatott szereplőgárdával dolgozhattunk együtt, akiktől még nekem is volt tanulnivalóm. Ugyanígy, Villeneuve is végig mellettünk állt, segített – mint ahogy, erőnkből telhetően, mi is neki.

Ezt az apafigura-szerűséget úgy kell érteni, hogy az ezredes nem szaktudós, de távolról sem buta ember – folytatja Whitaker. – Valamiféle paraszti bölcsességgel, praktikus szemlélettel járul hozzá a misszió sikeréhez, és persze ő az idősebb, így az élet dolgaiban tapasztaltabb is. Ritkán fogad el kész magyarázatokat, mindig vannak kételyei és kérdései, amelyek sokszor jogosak is.”

Louise Banks (Amy Adams) and Ian Donnelly (Jeremy Renner) in ARRIVAL

Halpern ügynök (Michael Stuhlbarg)

„Számomra Michael Stuhlbarg a Coen fivérek 2009-es filmje, az Egy komoly ember óta nagyszerű színész, én legalábbis akkor figyeltem fel rá – mondja Villeneuve. – Amikor rájöttem, hogy a mi forgatókönyvünkben a CIA-ügynök kicsit egysíkú, talán túlságosan is negatív figura, azonnal rá gondoltam, mert tudtam, hogy ő a rendkívüli játékintelligenciájával képes lesz élettel megtölteni, hihetővé formálni ezt a figurát. Így is lett.”

„Nem mondom, hogy valóban közel áll hozzám Halpern ügynök személyisége, de a feladat mégis vonzó volt számomra. Ráadásul a forgatókönyv is megragadott, mindenképpen szerettem volna részt venni ebben a nagyívű, és szerintem sikerre ítélt vállalkozásban – mondja Stuhlbarg. – Amikor Villeneuve megkeresett, azonnal igent is mondtam, pedig akkor még nem is tudtam, hogy – a nehéz munka mellett – rengeteg pozitív élménnyel is gazdagszom majd a forgatás alatt. Rám a legmélyebb benyomást a stáb és a színészek összeforrottsága és a szenzációsan jó légkörben végzett közös munka tette.

Persze előbb még kicsit hozzáolvastam a szerephez, mert valaki a kezembe nyomta James Olson könyvét, a Fair Playt, és hosszan kikérdeztem a munkájáról egy valóságos CIA-ügynököt is. Én így készültem fel a szerepemre – folytatja Stulhbarg. – Mindeközben megértettem azt is, hogy az ügynökök nem különleges lények, vagy legalábbis nem feltétlenül azok. Valójában sokszor ugyanolyan szürke hivatalnokok, mint mondjuk a pénzügyminisztériumi tisztségviselők, és a legtöbbször a munkájuk sem sokkal izgalmasabb. Persze más a helyzet, ha földönkívüli lények szállnak le a Földre – bár erről egyelőre még nem találni megfelelő tényirodalmat. Úgyhogy sokszor improvizálnunk kellett…

Ez a Halpern ügynök amúgy igazán fontos személyiség: az ő jelentései kerülnek a leggyorsabban az elnök íróasztalára, ha úgy vesszük, akkor ő személyesen az elnöknek kémkedik. A tudósok persze nem nagyon szeretik, mert úgy érzik, csak hátráltatja őket a munkájukban – meséli Stuhlbarg, és nevetve hozzáteszi: – Szerencsére ez csak a forgatókönyvben volt így, mi, színészek nagyon is jól kijöttünk egymással. Egyrészt azért, mert nagyon élveztük a forgatást, másrészt pedig mindannyian megkedveltük a rendezőt, aki a profizmusával és a jó kedélyével ideális munkalégkört teremtett nekünk.”

Jelmezek

Renée April jelmeztervezőnek nagy gyakorlata van a mindenféle katonai és egyéb uniformisok megalkotása terén. Ennek nagy hasznát vették a forgatáson, hiszen még a civil főszereplő, Louise Banks is gyorsan egyenruhába bújik, mert a szükség így diktálja. Ő ugyanis arra számított, hogy először csak pár napig marad a helyszínen, s azután lesz ideje hazaugrani tiszta ruhákért. Végül nem így történt…

Egy másfajta egyenruha az a védőfelszerelés, amelyet az idegen űrhajóba lépve öltenek fel a tudósok, persze, annak is vannak előzményei a való világban, például a vírusfertőzés elleni védőruha. (Az már más kérdés, hogy abban mozogni nem nagyon lehet, sőt, talán a színészek arca sem látszana kristálytisztán. Tehát némi változtatásra azért e téren is szükség volt.) Hanem a földönkívüliek ruhája (?), az már merőben más tészta…

Renée April minderről úgy vélekedett, hogy az ő munkája nem krisztálytiszta művészet. Tehát nem csak az számít, hogy külső kinézetében szép-e, hiteles-e az öltözék (bár ez is nagyon fontos), hanem hogy lehetséges-e benne játszani. A színészek számára természetesen ez számít leginkább, és persze a rendező is joggal várja el, hogy így legyen.

erkezes_jelenetfoto-10

A földönkívüliek

Villeneuve sokat töprengett a két földönkívüli, Abbott és Costello külső megjelenésén. Ők azok, akik az űrhajó belsejében közeli kapcsolatba kerülnek a földi tudósokkal. De hogyan néz ki egy földönkívüli? Nehéz kérdés, és nincs is rá egzakt válasz. Pedig ők is főszereplők. És nagyot kell hogy szóljanak…

„Tekintve, hogy megjelenésük a Föld szinte teljes lakosságát felrázta, mégsem lehetnek mikrobaméretűek, és persze nagyon intelligensek is, úgyhogy az agyuk sem lehet akkora, mint egy borsószem – jegyzi meg Villeneuve. – Szóval a megjelenésüknek is jelentősnek kell lennie, ki kell emelkedniük a környezetükből. Lehet, hogy nem nagyon tudományos, amit mondok, de a filmben mindenesetre így működnek a dolgok.”

Végül Villeneuve és a festő Carlos Huante együtt próbálták megalkotni az általuk elképzelt földönkívüli lényeket, s a látvány elég eredetire sikerült. Semmi hasonlóság E.T.-vel vagy bármelyik korábbi hollywoodi űrlénnyel…

Tekintve, hogy ma már számos filmben használnak elektronikus vizuális effekteket, a színészek már hozzászoktak, hogy néha nem fizikailag is jelenlévő, élő színészek a partnereik, hanem egy elképzelt valami, ami csak később kerül majd a filmvászonra. Ilyenkor szükség van a képzelőtehetségükre, a szakami fortélyaikra is. Ezeket kellett bevetnie Forest Whitakernek is, amikor először „látja” meg a földönkívülieket, és láthatóan erősen meglepődik, szinte hátrahőköl…

Ilyenkor a forgatáshoz elnagyolt bábukat használnak, amelyeket természetesen emberek mozgatnak. Tulajdonképpen ők is a színészek egyenrangó partnerei, minden nap rengeteget dolgoznak – és persze távolról sem sztárgázsiért. De ezek az emberek végül kivívták az egész stáb elismerését, és kivétel nélkül mindenki egyenlő partnerekként fogadta el őket.

erkezes_1000x1443_2

Esztétika – képek

A rendező Villeneuve, a látványtervező Patrice Vermette és az operatőr Young együtt alkották meg az ÉRKEZÉS esztétikáját, képi világát. Az operatőr a saját bevallása szerint ehhez a munkához inspirációt merített egy fiatal skandináv fotós, Martina Ivanov munkáiból, s közülük is elsősorban a „Speedway” című sorozatból, amely a fény és a sötétség éles kontrasztját hangsúlyozza.

A fekete és a fehér, valamint a köztük húzódó tejfölös ködön túl a film talán legjellegzetesebb színe a védőfelszerelések élénk narancssárgája, illetve ennek a színnek a visszatükröződései az űrhajós környezet high tech felületein. Ezek a felvételek önmagukban is épp eléggé futurisztikusak, tehát semmiféle utólagos vizuális effektet nem kellett alkalmazni, hogy a nézőket elbűvöljék vele.

Ugyanígy, az űrhajó egyes elemeit is megépítették a studióban, tehát a színészek valós környezetben játszhattak, nem kellett üres zöld háttér előtt illegetniük magukat. Így könnyebb volt a felvételhez szükséges fényeket (és árnyékokat) is beállítani, anélkül, hogy utólag kellene mesterséges eszközökkel, számítógépes animációval belenyúlni a jelenetekbe. Így az operatőr is bátrabban használhatta kedvenc nagylátószögű lencséit, hiszen a színészek arca, alakja mellett azonnal felmérhette, hogyan illenek bele a díszlet valós környezetébe, illetve hogyan mozognak benne.

Ugyanakkor, mivel a látványnak valamennyire el kellett távolodnia a megszokott földi környezet képétől, az operatőr ezúttal – a különleges lencsék mellett – a digitális képrögzítés mellett döntött, hiszen így megmaradt a lehetősége rá, hogy utólag is sötétítsen, misztifikáljon az egyes felvételek jellegén.

Egy valóban idegen nyelv, a hangok

Az ÉRKEZÉS technikai értelemben mindenekelőtt a nyelvi kommunikációról, két különböző civilizáció kapcsolatfelvételéről szól. Tehát valami ismeretlenről, amit mégis – lehetőleg közérthetően – valahogy ábrázolni kell a nézők számára. Ennek egyik vonulata a hangokkal függ őssze. És egy földöntúli civilizáció távollétében mindezt a redezőnek és munkatársainak kellett kitalálniuk, megvalósítaniuk.

Az eredeti novellában, sőt még a forgatókönyvben sem kellett ezt precízen kidolgozni, elég volt utalni rá. Most azonban már igazi hangokra kellett az alkotóknak támaszkodniuk, még akkor is, ha a történetben az írott nyelv játszotta a főszerepet.

ARRIVAL

Meg kellett tehát alkotni az űrhajóban felhangzó zajokat és hangokat, amelyek természetesen egyetlen földi nyelvre sem hasonlítanak. Hasonlíthatnak viszont más, a természetben hallható hangokra, vagy akár olyanokra is, amelyeket mi magunk okozunk a saját földi civilizációnkban. Végülis tehát ezekből a létezőű, de nem emberi szájból származó hangokra építettek a filmkészítők, amikor – rendkívül kreatív módon – szinte a semmiből felépítettek egy vadonatúj, de persze nem földi nyelvet.

A hangokból előbb szavakat kreáltak, majd a szavakból mondatokat szerkesztettek. Ez az egész nagyon hasonlított valamiféle kódfejtéshez, csak talán fordított irányban. De az tény, hogy itt is előbb készültek el az írásjelek, az írott szavak és modnatok, s csak később dolgozták ki a hangokból összeálló nyelvi struktúrát.

Igaziból ezek a hangok nem is szavakká, hanem talán hangulatokká, érzésekké állnak össze, s abból építkezik a földönkívüli nyelv. Amit az idegenek nem is (csak) szájjal, hanem az egész testükkel „beszélnek”.

Ami pedig általánosabban a film hangjait illeti, a zene, a zajok (és az emberi beszéd) mellett talán a csend játssza a filmben a leghangsúlyosabb szerepet. Ha a földönkívüliek passzívak, nem mozognak, nagy a csend, de ha megmozdulnak, „beszélnek”, felzengenek a zajok, betöltik a teret.

A film eredeti nyelven, magyar felirattal, 2D-ben lesz látható országszerte a mozikban.

Kritikánk itt olvasható:

Érkezés filmkritika – Eredetit alkotni egy lehasznált műfajban

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment