A hét filmje: Váratlan szépség

0 46

A sikeres New York-i cégvezetővel (Will Smith) szörnyű tragédia történik, melynek hatására megváltozik az élete. Nem bírja elviselni a vele történtek súlyát, megcsömörlik mindentől, ami körülveszi. Egyre távolabb sodródik addigi világától… olyan messzire, hogy régi barátai az újabb tragédiától félnek.

Tervet készítenek a megmentésére. Veszélyes, kockázatos tervet, amellyel a végsőkig feszítik a húrt: de talán segít, hogy a szenvedő szembenézzen az élettel – ha megéri.

„Szeretet, idő, halál. Ez a három dolog köt össze

minden embert ezen a földön.

Szeretetre vágyunk.

Több időt szeretnénk.

Félünk a haláltól.”

A Váratlan szépség szívmelengető történet arról, hogy egy fájdalmas veszteség után hogyan találhatunk vissza az életbe, és a remény, az emberi szolidaritás váratlan pillanatai miként képesek megmutatni a kivezető utat a lélek sötét éjszakájából.

„Ezek azok az apró momentumok, amiket észre sem veszünk, pedig beragyogják az életünket – magyarázza David Frankel rendező. – Mindennapjaink teli vannak varázslatos pillanatokkal: ez a film arra figyelmeztet, hogy ne hagyjuk őket nyomtalanul elillanni.”

A történet főszereplője elveszítette azt, aki a legfontosabb volt a számára, és most a karácsonyi készülődés lázában égő New Yorkban indul humorral átszőtt, megható utazásra, hogy felfedezze az élet váratlan szépségét.

„Hosszú évekig tartott, míg összeraktam a forgatókönyvet – meséli Allan Loeb, a film forgatókönyvírója és egyik producere. – Az egész egy apró kis ötlettel indult: egy férfi leveleket ír az Időnek, a Szeretetnek és a Halálnak. Miért csinálja?”

Howard korábban sikeres, dinamikus reklámszakember volt, aki saját céget épített fel, és a szavakat hatásos marketingeszközökként használta. Erre utal a film elején az a jelenet, melyben Howard arról magyaráz hallgatóságának, hogy három dolog köt össze bennünket: szeretetre vágyunk, több időt szeretnénk, és félünk a haláltól.

Amikor azonban egy gyógyíthatatlan betegség elragadja hatéves kislányát, összeroppan, és ezek a gondolatok merőben új értelmet nyernek az életében. Megszakít környezetével minden kapcsolatot, és dühös, szemrehányó levelekkel kezdi bombázni a Szeretetet, az Időt és a Halált.

„Az élet nagy kérdéseivel viaskodik, és a világegyetemtől vár választ – magyarázza Frankel. – Mint valami modern Lear király, perbe száll az istenekkel.”

„Tekinthetjük őket elvont fogalmaknak – fűzi hozzá Michael Sugar producer. – De a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy nagyon is valóságosak, és ők irányítják az életünket.”

varatlanszepseg_jelenetfoto_4

Howard mániája végül ötletet ad legjobb barátainak, hogy miként piszkálhatnák ki a férfit depressziójából. Whitet Edward Norton játssza, Claire-t Kate Winslet, Simont pedig Michael Peña: nem csak barátai Howardnak, de kollégák és üzleti partnerek is. Korábban a hagyományos lelki tanácsadástól a sámánisztikus praktikákig már mindent kipróbáltak, hogy visszahozzák az életbe, de hiába. Szívből aggódnak Howardért, ám buzgalmuknak gyakorlati oka is van: a férfi kivonulása a napi ügymenetből a tönk szélére sodorta a céget, és a vállalkozás megmentése érdekében gyorsan kell reagálniuk egy üzleti ajánlatra. Nem akarják, hogy Howard állapota miatt odavesszen minden, amit közösen felépítettek, ezért úgy határoznak, elmennek a legvégsőkig. Teszik ezt a cégért és a sok száz alkalmazottért, de legfőképp azért az emberért, akit szeretnek.

„Ez egy közbeavatkozás – szögezi le Frankel. – Fájdalmas, de szívből jön.”

Egy nap, amikor Howard épp a parkban üldögél, kék ruhába öltözött asszony telepszik mellé a padra. A Halálnak szóló levelet tart a kezében, és azt állítja, ö a címzett. És ezzel elkezdődik…

„A szituáció abszurditása és Howard reakciója, melyben a hitetlenkedés kíváncsisággal keveredik, magában hordozta a komédia lehetőségét – szögezi le Frankel. – Különös, olykor játékos kapcsolatok jönnek létre a karakterek között, és a legnagyobb kihívást éppen az jelentette, hogy a humoros elemek ne oltsák ki az érzelmek komolyságát.”

A kék ruhás nőt Helen Mirren alakítja, akit a csapat többi tagjához hasonlóan mélyen megérintett a forgatókönyv. „Soha nem olvastam még hasonlót – lelkesedik a színésznő. – És gyönyörűnek találtam a gondolatot az élet váratlan szépségéről.”

„20-30 oldal után engem is magával ragadott a könyv – csatlakozik Kevin Frakes producer. – Azonnal tudtam, hogy ezt a filmet meg kell csinálnom. Számomra az élet csodájáról szól, a születésről és a halálról. Amikor valaki meghal, a lelke velünk marad. Az én olvasatomban ezt jelenti a váratlan szépség.”

„A történet kicsit Billy Wilder régi filmjeire emlékeztet – veszi át a szót Whit alakítója, Edward Norton. – Ezek mindig komoly témákat dolgoztak fel, de bájosan, humorral és pontos arányérzékkel. Mesteriesen egyensúlyoztak a műfajok, hangulatok között, és a forgatókönyv olvasásakor az jutott eszembe, hogy nálunk is ugyanerre lesz szükség.”

Ahogy az események bonyolódnak, rájövünk, hogy a lelki utazásnak nem Howard az egyetlen résztvevője: barátai szintén ott ülnek a hullámvasúton, és a váratlan szépség gondolata az ő életükre is sorsfordító hatással van.

Smith, Norton, Winslet, Peña és Mirren mellett a film sztárszereposztását erősíti Keira Knightley, aki a Szeretetet, és Jacob Latimore, aki az Időt alakítja, illetve Naomie Harris, aki egy gyászfeldolgozó csoportot vezet.

A történet a karácsonyi New Yorkban játszódik. Az alkotók szándékosan helyezték ebbe a környezetbe, mert úgy érezték, hogy az ünnep csodája még jobban kiemeli a Váratlan szépség üzenetét: mindennapi életünk díszletei mögött láthatatlan, megfoghatatlan erők dolgoznak.

„New York csodálatos ilyenkor – mondja Frankel. – Olyan, mintha egy hógömbben lennénk, amit egy óriás kéz megrázott, és most mindenfelé hópelyhek kavarognak, és csillognak a fényben. Ennél tökéletesebb hátteret nem is találhattunk volna egy történethez, amely az élet szépségéről, a lélek és a szeretet legyőzhetetlen hatalmáról szól.”

A FILM FONTOSABB FIGURÁI

Ajándékot kaptál, közvetlen kapcsolatot a mindenséghez.

Csak nézz körül. Hidd el, rátalálsz.”

A filmben fontos szerep jut a dominóknak, melyeket Howard meditációs célra használ: irodájában végtelen türelemmel rakosgatja egymás mellé őket, hogy aztán egyetlen lapocska felbillentésével összedöntse az egész bonyolult rendszert. Hasonló dominóeffektusnak voltak tanúi az alkotók a szereplőválogatásnál: Will Smith volt az első színész, aki igent mondott a felkérésre, utána következett Helen Mirren, és aztán egyre többen és többen csatlakoztak a produkcióhoz.

„Mindenki megérezte, hogy valami különleges születik – állítja Bregman. – Valami izgalmas, és semmihez sem fogható.”

„A szereposztás folyamata azért volt olyan különleges – magyarázza a rendező –, mert a forgatókönyv nem kötötte meg a kezünket. A legtöbb figuránál nem számított az életkor vagy a bőrszín, minden szerepet arra oszthattuk, aki a legjobban ragadta meg a karakter lényegét.”

Loeb a forgatáson is végig jelen volt, és testre szabta a dialógusokat. „Rengeteget változtattam a szövegen – emlékszik a forgatókönyvíró. – A jelenetek magjához nem nyúltam, de a stílust, a fordulatokat a színészekhez igazítottam. Köszönet illeti David Frankelt, amiért ehhez hozzájárult, mert a forgatáson általában kevés rendező enged ekkora beleszólást a forgatókönyvírónak.”

Howard

Howard szerepére az alkotók olyan színészt kerestek, aki a humor és a melegség ígéretét sugározza akkor is, amikor ezeket a tulajdonságokat a gyász ideiglenesen kiöli belőle. „Will Smith karizmatikus művész – szögezi le Sugar –, aki a puszta lényével magára vonja a figyelmet. Nála alkalmasabbat nem is találhatnánk volna Howard szerepére.”

„A tragédia előtt Howard tökéletes életet élt – elemzi a figurát Will Smith. – Igazi mester volt, tanár, marketing guru. Remek tanácsokkal látta el a barátait, teli volt szeretettel, segítőkészséggel. Tudta, hogyan kell győzni. Aztán elvesztette a lányát, és mindaz, amit a világról gondolt, semmivé foszlott.”

„A gyász átformálja a személyiségét – folytatja Smith. – Filozófiakönyvekbe temetkezik, igyekszik megérteni, ami történt, jelentést, értelmet találni a tragédiában. Az eszével tudja, hogy a halál az élet része: el kell fogadnunk, és tovább kell lépnünk. A valóságban azonban nem képes rá.”

Howard élete lánya halála óta egyhangúan telik. Felkel, bemegy az irodába, de munka helyett dominósorokat épít. Aztán a parkban üldögél, vagy megszállottan tekeri kerékpárját a város utcáin. Néha megáll egy ablak előtt, és figyeli, ahogy odabent a fényben az emberek beszélgetnek, és egymás társaságát élvezik. De soha nem megy be.

„Amikor a szülőnek kell eltemetnie a gyermekét, az élet szabályos rendje megbomlik – magyarázza Frankel. – Az ilyen helyzetek kezelésére genetikailag nem vagyunk programozva. Howard őrült lenne? Nem hinném. Az emberek sokféle reagálnak a veszteségre, a gyász feldolgozásának nincs egyetlen helyes útja, és megítélni sincs jogunk senkit, amiért látszólag abnormálisan viselkedik.”

Howardot megbénítja a veszteség, és nem tudja, merre induljon tovább. Egyedüli vigasza, hogy leveleket ír az Időnek, a Szeretetnek és a Halálnak, és így adja ki magából haragját, csalódottságát.

Egy napon azonban valami váratlan történik…

Whit, Claire és Simon

Howard talán feladná – a barátai azonban nem!

A férfi nem egyedül építette fel virágzó vállalkozását, segítségére volt három jeles munkatársa: Whit, a kreatív zseni, Claire, az éles eszű főkönyvelő, és Simon, a kiváló jogász.

Ők hárman szellemi értelemben együtt nőttek fel Howarddal, az évek során barátok, kollégák és családtagok lettek. A tragédia után sokféle módszert kipróbáltak, hogy visszahozzák barátjukat az életbe, és közben még azzal is meg kellett küzdeniük, hogy felszínen tartsák az ügynökséget. Howard kapcsolatai és sziporkázó elméje nélkül ez egyre nehezebb, és végül nem marad más választásuk, mint eladni a céget. Van is egy ajánlat az asztalon… de Howard a többségi tulajdonos, és egyszerűen nem reagál a hívásokra.

Whitnek hiányzik legjobban a régi Howard, és tőle származik a szokatlan ötlet, hogy miként tudnának vele kapcsolatba lépni.

„Claire az első pillanatban azt hiszi, hogy tréfál – mondja a főkönyvelőt megszemélyesítő Kate Winslet. – Tudja, hogy egy kicsit őrült, de aztán rájön, hogy komolyan gondolja, és hogy együtt meg tudják csinálni.”

Whitet a film elején olyannak látjuk, amilyennek mutatni szeretné magát: könnyed, magabiztos, elbűvölő. „Igazi nagymenőnek hiszi magát – elemzi a figurát Frankel. – Aztán tönkremegy a házassága, a lánya elhidegül tőle, az anyja szellemileg egyre jobban leépül, és az ügynökség a csőd szélére kerül.”

„Whit megtanul együtt érezni azokkal az emberekkel, akik az élet vesztesei – magyarázza Whit alakítója, Edward Norton. – Sokáig azt hiszi, ha anyagilag egyenesbe jön, a lánya is kibékül vele. De aztán rájön, hogy a problémáira rossz helyen keresi a megoldást.”

Claire szintén súlyos életproblémákkal küzd. Az asszony gondoskodó típus – minden áldott este vacsorát visz Howardnak, noha a férfi soha nem neki ajtót –, de hosszú évekig lemondott a magánéletről, hogy a céget szolgálja. Most, negyvenhez közeledve ébred rá, mennyire hiányzik az életéből egy gyerek.

„A cég megingása azért érinti különösen fájdalmasan – magyarázza Frankel –, mert úgy érzi, veszendőbe megy minden, amiért feláldozta magát.”

A ügynökség sorsa Simonnak sem közömbös. A jogász, akit Michael Peña alakít, rendíthetetlenül hűséges Howardhoz, ugyanakkor családja iránt is felelősséget érez. Aggódik a jövőjük miatt, de titkolózik előttük, fél elállni az igazsággal.

„Ügyvédként Simon gyakorlatias és célratörő – fejtegeti Dorros –, Michael azonban belevitt a személyiségébe egyfajta komolytalanságot. Sohasem tudhatjuk, hogy a következő pillanatban hogyan reagál, és ettől a spontaneitástól olyan izgalmas a figurája.”

MIT MONDJUNK A SZERETETNEK, AZ IDŐNEK ÉS A HALÁLNAK?

„A forgatókönyvben életünk három vezérlő csillagáról szerettem volna beszélni – magyarázza Loeb. – De nem úgy, mint a görög tragédiákban, ahol a kórus közvetíti az égi hatalmak üzenetét. Én azt akartam, hogy a Szeretet, az Idő és a Halál maga valljon színt.”

Howardnak a Szeretethez címzett utolsó levele két szóból állt: „Isten veled!” – és most egyszerre ott áll előtte a Szeretet földi mása, Amy, és elmagyarázza, hogy ez a lehetőség nincs a pakliban. Sőt, a szeretet éppen akkor a legfontosabb, ha kátyúba kerül az életünk!

„Amy átérzi Howard fájdalmát, és az érzelmek nyelvén szól hozzá – magyarázza a figurát alakító Keira Knightley. – Meg akarja értetni vele, hogy a szeretet nem csak a boldogságról szól, része a fájdalom is, és nincs olyan csodaszer, ami a gyötrelmektől megszabadítana.”

A színésznő épp rövid pihenőt tartott, amikor a Váratlan szépség forgatókönyve megtalálta. „Nemrég született kisbabám, és igazából nem akartam dolgozni – meséli Knightley. – A könyvet az édesanyámnak adtam oda elolvasásra. Titkon abban a reménykedtem, hogy majd azt mondja, hagyjam a csudába, maradjak inkább otthon a kicsivel. Ehelyett közölte, hogy rég találkozott ilyen felkavaró történettel!”

Amikor épp nem a lelkét tárja fel Howardnak, Amy Whit nyomulását igyekszik évődve elhárítani. Whit minden csinos nőre ráhajt, de épp ezek a kalandok akadályozzák abban, hogy szembenézzen lánya haragjával, és elmondja neki, mennyire szereti, mielőtt teljesen eltávolodnak egymástól.

Howard következő beszélgetőtársa Raffi, vagyis az Idő, akit Jacob Latimore alakít. Raffi vagány utcagyerek, aki az irodájában csap le Howardra, vagy épp kerékpározás közben szegődik mellé a gördeszkájával.

Az Időnek címzett leveleiben Howard különösen keményen fogalmaz. „Azzal vádolja, hogy a halál szövetségese, aki elpusztítja a szépséget, és romba dönt mindent – magyarázza Latimore. – Howard csak arra vágyik hogy mindörökre a lányával lehessen. Én azonban elmagyarázom neki, hogy az idő ajándék, bűnt követ el, ha elpocsékolja. A beszélgetéseink fájdalmasak, de gyógyítóak.”

A szerep Latimore-nak is okozott néhány fájó pillanatot. „Már épp távozni akartam a meghallgatásról – meséli a színész –, amikor David utánam szólt, hogy tudok-e gördeszkázni. Színészként megtanultam, hogy mindig mindenre igent kell mondani, úgyhogy rávágtam: persze, még szép! Szerencsére a forgatásig volt pár hetem, gyorsan beszereztem egy gördeszkát, és kezdődött a kínkeserves gyakorlás…”

Latimore figurája Howardon kívül Claire-rel kerül kapcsolatba, akit az elszalasztott lehetőségek nyomasztanak. „Van olyan, hogy el kell engednünk egy álmot – fejtegeti Frankel –, és be kell látnunk, hogy nem mehetünk vissza a időben rendbe hozni a dolgokat.

A legmélyebben a Halállal folytatott beszélgetések kavarják fel Howardot – legelőszöris azért, mert a kaszás teljesen másképp fest, mint ahogy ábrázolni szokták. Loeb eleve szokatlan figurát képzelt el, de Helen Mirren volt az, aki megadta a szerep végső karakterét. Az ő olvasatában a Halál csípős humorú, fájdalmasan őszinte, bölcs idős asszony, akinek a szemében különös tűz ég.

„Howard nagyon dühös a Halálra – elemez Mirren. – A Halál megfosztotta attól, akit a legjobban szeretett, és azóta elveszetten bolyong a világban.”

Az asszony stratégiája a meglepetésen alapul. „Helen úgy döntött, remek humorérzékkel ruházza fel a Halált – magyarázza Frankel. – Alakításában egyszerre van jelen a játékosság és a részvét, válaszaival meglepi a férfit, és kizökkenti apátiájából.”

„Brigitte arra tanítja Howardot – fűzi hozzá Mirren –, hogy életünk mélypontján is várnak ránk szép és váratlan pillanatok. Ez a film központi gondolata; remélem, a nézők fogékonyak lesznek rá.”

A NŐ, AKI MEGHALLGAT: MADELINE

Egyik este Howard különös társaságot les meg az utcáról: egy csapat férfit és nőt, akit súlyos veszteség ért, és most megosztják egymással érzéseiket. Egy asszony vezeti a csoportot: néha Howard felé pillant, ő azonban egy idő után elfordul.

Madeline, akit Naomie Harris játszik, Howardhoz hasonlóan elvesztette a lányát, de nem süppedt bele a bánatba, hanem keresni kezdte a gyógyulás útját, és korán rátalált erre a csoportra.

„Madeline-ben leginkább az erejét csodálom – mondja a figuráról Naomie Harris. – Teli van szeretettel és bátorsággal, kész szembenézni a veszteséggel. Howard erre nem hajlandó; elfordul, menekül.”

„Madeline-t a tragédia segítette hozzá, hogy megtalálja élete értelmét – folytatja a színésznő. – Másokon segít, és ez a munka iszonyú fontos a számára. Amikor meglátja azt a meggyötört arcot a sötét utcán, azonnal érzi, hogy a férfinak nagy szüksége van rá.”

Madeline türelmes: hisz benne, hogy Howard egy napon átkel a szakadék fölött, és visszatér. És akkor ő ott fogja várni…

KARÁCSONY FEBRUÁRBAN

Manhatten gyönyörű karácsonykor, és David Frankel rendező feltett szándéka volt, hogy a Váratlan szépségben méltóképp örökíti meg ezt a csodálatos látványt. 2016 februárjában kezdték a forgatást Manhattan Upper East Side városrészében, és negyven nap alatt keresztül-kasul bejárták a várost. Mindenütt imádták őket, sőt, a rajongók néha kicsit túlzásba is vitték a lelkesedést.

„New Yorkban filmezni nagyszerű dolog – meséli Smith –, az viszont kevésbé, amikor a jelenet kellős közepén valaki beordít, hogy ‘Helló, Will, mit vesztek?’. Ennyi, a felvétel mehet is a kukába.”

A stáb megfordult többek közt a Park Avenue-n, ahol Whit a lányával és annak nevelőapjával találkozik; egy Le Pain Quotidien pékségben a Lexington Avenue-n, ahol Simon megiszik egy kávét, és a Bergdorf Goodman luxusáruházban, ahol Claire és Whit Howardról tanácskoznak. Dolgoztak továbbá a Central Parkban lévő Gothic Bridge-nél, a 175th Streeten lévő Farmer’s Marketen, az East Houston Streeten lévő Remedy Dinerben, a Colicchio & Sons étteremben, a Greenwich Village-i Garden of Eden piacon és a Whitney Museumban.

„Rengeteg forgattunk éjszaka, rettenetes hidegben – meséli Kate Winslet. – A hó néha valódi volt, néha nem, de hangulat mindig ünnepi.”

A filmbeli Yardsham Inlet központját a világ egyik legnagyobb független reklámügynöksége, a Wieden+Kennedy Varick Street-i irodájában rendezték be. Howard szobáját viszont külön építették meg a Silvercup Studios egyik műtermében. A díszletre a gigantikus dominósorok miatt volt szükség, amelyekkel Howard oly sokat pepecsel – ezeket egyetlen rossz mozdulat, vagy akár egy szélfuvallat is romba dönthette volna, úgyhogy a velük való munka ellenőrzött környezetet igényelt.

A stáb három ifjú dominótervezőt szerződtetett a dominó-labirintusok megalkotására. A 17 éves Lily Hevesh, a 19 éves Shane O’Brien és a 15 éves Nathan Heck a műfaj legendás alakjai, akiknek hatalmas rajongótábora van a interneten. Közösen dolgoztak a díszletben, és Beth Mickle díszlettervező irányításával elképesztően bonyolult alakzatokat hoztak létre. A forgatás alatt több, mint ötvenezer dominót használtak az élő labirintusokhoz – ezek a kamera előtt omlottak össze –, illetve azokhoz az építményekhez, amelyeket leragasztottak.

„Éjszaka építettünk – meséli Mickle –, és másnap reggel mindig a dominódöntéssel indult a forgatás. Ezután kitakarítottuk a díszletet, behoztuk a leragasztott változatot, és kezdődött a rombolás előtti jelenetek felvétele. Így anélkül tudtunk dolgozni, hogy aggódnunk kellett volna a véletlen balesetek miatt.”

A forgatásra több héttel karácsony után került sor, vagyis Mickle csapatának újra kellett dekorálnia a várost.

„Bekopogtattunk a lakásokba, és megkérdeztük, hogy elhelyezhetnénk-e a díszeinket és fényeinket – mondja a díszlettervező. – Szinte mindenki igent mondott! Négy kamion gondoskodott a jég és a hó utánpótlásáról, a távoli háttereket pedig hótakarókkal varázsoltuk fehérré. Négy különböző csapat díszítette a 8-10 méter magas karácsonyfákat, és rengeteg utcai lámpát is elhelyeztünk a meglévők kiegészítésére. Minden fényben úszott a városban, kivéve Howard lakását, ezt sötét, sivár és lecsupaszított helyet, amely hűen tükrözte a férfi lelkiállapotát.”

Leah Katznelson jelmeztervező is a kontrasztokra és a meglepő hatásokra épített színpalettáját. A Halált megszemélyesítő Helen Mirrent például a szokványos fekete helyett világító kékbe öltöztette.

„Nem csak a ruhája kék, de kontaktlencsével a szemét is kékre színeztük – árulja el Katznelson. – Ebben az intenzív kék keretben szinte éterien hat a figurája.”

Keira Knightley karakterénél Katznelson virágos tónusokat, dús, könnyű anyagokat és vintage ruhadarabokat használt. Az Időt megszemélyesítő Jacob Latimore ruhatárában a szürke dominál, aminek szintén fontos jelentése van: arra utal, hogy az Idő sosem a kezdet, és nem is a vég, hanem a kettő közötti folyamatos átmenet – se nem fekete, se nem fehér, hanem egyszerűen szürke.

Howard megjelenése a filmben alig változik: rejtett gombolású, méretre szabott, drága ingeket, öltönynadrágokat és high-tech sportcipőket hord, amelyek passzolnak anyagi helyzetéhez és kreatív gondolkodásához. „Azonban a film jelenidejében visszavettünk a színekből – avat be a jelmeztervező –, így erősebb a kontraszt a flashbackekben.”

A Váratlan szépség zenéjét Theodore Shapiro szerezte. „Egyszerű, de nagyon szép zenét komponált – magyarázza Frankel –, ami érzelmes, de nem érzelgős, és modern hangzásvilágával kiválóan illik a film nagyvárosi miliőjéhez.”

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment