A Holdnak legalább nincs vallása – ANNE FRANK naplója képregénykritika

Ari Folman - David Polonsky: Anne Frank naplója képregény (2018)

Mert itt észnél kell lenni mindenben, tanulni, odafigyelni, hallgatni, segíteni, kedvesnek és elnézőnek kell lenni, és mit tudom én, még mi minden! Attól félek, hogy ezt az amúgy sem túl sok eszemet túl gyorsan elhasználom, és a háború utánra már semmi nem marad belőle.

0 937

Anne Frank naplója 70 évvel ezelőtt jelent meg először, a mű kiadásának 70. évfordulója alkalmából pedig – A libanoni keringő című animációs filmmel híressé lett – Ari Folmant és David Polonskyt kérték fel egy a fiatalok számára is olvasmányos Anne Frank képregény megalkotására.

Folman és Polonsky a saját elmondása szerint is nagyon nagy érzékenységgel nyúltak a kényes témához, de mint azt a képregény is tükrözi bátran szabadjára engedték a fantáziájukat… Persze egyszerű dolguk nem volt, hiszen egy minden szavában értéket hordozó naplót sűrítettek 150 oldalba, igaz mindezt úgy, hogy az általuk szerkesztett Anne Frank képregény tökéletesen visszaadja a híres naplót és persze szerzőjének szellemiségét.

1929 június 12-én született Anne Frank, akit a II. világháborút követően közzétett naplójegyzetei tettek világhírűvé. Az írói pályával kacérkodó, a kor hollywoodját és a színházakat is imádó tinédzser 13 éves korától vezetett naplót egészen 1944 augusztusáig. Naplója azért is különleges, mert a zsidó származású lány jegyzetein keresztül nyomonkövethetjük, hogyan rejtőzködtek, éltek és szenvedtek azok, akik egy napon “meghívót kaptak munkára” és tudták, hogy ez mit jelent… Anne Frank és családja két éven át bujkált Amszterdam belvárosának egyik épületében, a Prinsengracht 263. álló épület az – általa – úgynevezett “Hátsó traktusában”, apja – egykori – cégének egyik elrejtett épületszárnyában, ahol Anne gondosan vezette a 13. születésnapjára kapott naplót, amelyből tervei szerint könyvet szeretett volna kiadni. Anne végül a 16 éves kort sem élte meg, ugyanis meghalt egy munkatáborban nagyjából egy hónappal azelőtt, hogy azt az angol csapatok felszabadították volna. 

Anne Frank naplóját a kiadását követő évtizedekben többször is az a vád érte, hogy nem valódi (sőt sokan szélsőjobboldali csoportok Anne Frank létezését is kétségbe vonták), azonban többször is bizonyítást nyert, hogy nem csak, hogy létezett Anne Frank, de az általa írt napló is hiteles. A mű valódiságát kétségbe vonók elsősorban azzal érveltek, hogy a naplóbejegyzések annyira kiforrott szövegvilágúak, hogy lehetetlen, hogy azok egy 13 éves kislánytól származzanak.

Mint azt Anne Frank a naplójában maga is többször megfogalmazta, megvolt az a tulajdonsága, hogy saját magát is kívülről nézze, kritizálja, de ugyanezt tette környezetével is, ennek is köszönhetően azzal együtt, hogy a napló a nácizmus legszomorúbb mementója, egyben egy humorral fűszerezett coming of age történet is. A képregény is elsősorban a humor eszközét veszi mankónak ahhoz, hogy bemutassa az Anne fejében és naplójában cikázó gondolatokat, de különösen ügyelve arra, hogy a humorral ne sértsék Anne emlékét. És akkor ennek tökéletes ellensúlyozása az, amikor vizuális segítség nélkül komplett naplórészleteket átvéve rántanak le minket a szomorúságba.

Egy dolog biztos: ha le akar fogyni, költözzön a Hátsó traktusba!

Az Ari Folman és David Polonsky által alkotott kiválóan megrajzolt képregény van, hogy több nap eseményét gyúrja egybe egyetlen oldalon, és az is előfordul, hogy az eredeti naplóban csupán felületesen érintett témákat dolgoznak ki részletesen, ilyen például a kolbásztöltés. Összességében egyébként is kiemelt szerepet kapott a képregényben az étkezés, pontosabban inkább az éhezés, de a szerzők ezt is igyekeztek humoros, mégsem kifigurázó módon megközelíteni, hiszen az olvasónak lapról lapra szorul egyre inkább össze a torka.

A képregényben részletesen bemutatják, hogy segítőik által hogyan jutottak élelemhez, milyenek voltak a közös ebédek és vacsorák, különösen azt követően, hogy egy másik zsidó családdal és egy fogorvossal kellett osztozniuk a “Hátsó traktuson” és az élelmen. (A naplóban a Van Pels család Van Daan néven, a fogorvos Pfeffer pedig Dusselként szerepel.)

Különösen szórakoztatóak azok a történetszálak, amelyek azt mutatják be milyen volt Anne és a Mrs. (Frau) Van Daan kapcsolata, de összességében is hogyan látta a körülötte lévő felnőtteket egy 13 éves kislány, aki sokkal érettebb volt a koránál és akit – szerinte legalábbis – senki nem értett meg. Anne Kittynek nevezett naplójának szinte mindent elárult a családtagjaival való kapcsolatáról és a velük kapcsolatos érzelmeiről és persze azokkal is sokat foglalkozott, akikkel két éven keresztül együtt kellett, hogy éljen. A képregény kiválóan ragadja meg azokat az apró eseményeket, amelyek elsőre jelentéktelennek tűnnek, ugyanis ezek alapján ismerjük meg azt az Annét, aki gondolatban sokkal előrébb jár, mint a kor, amelyben él.

“Miért költenek naponta milliókat háborúzásra, miközben az egészségügyre semmit nem költenek?”

Anne egyszerre foglalkozott az egészségügy helyzetével, a nők helyzetével (mondhatni a női egyenjogúsággal), a képregényben pedig különösen erősek azok a képkockák, amelyek ezt dolgozzák fel. Az egész képregény egyik legerősebb képsora, amelyben széttárt lábú, éppen vajúdó nőkből kimászó csecsemők cseperednek katonává. Anne olyan erős társadalomkritikát fogalmaz meg, amely még ma is megállja a helyét több esetben, de ebben a képkockában Folman és Polonsky is erőteljes üzenetet küld a világnak.

Anne ezek mellett persze koránál fogva is megtapasztalja a nemi érettséget, a szerelmet (az első szerelmet, vagyis szerelmeket), a képregény pedig ezt is igencsak szórakoztató vizuális formában, nagyon szellemesen tárja elénk. Anne sorsát ismerve pedig ezen képkockákat nézegetve úgy mosolygunk, hogy közben a fentebb említett gombóc már úgy szorongat minket, hogy egy-egy könnycseppet is elejtünk.

És miután letettük a képregényt még többet.

Ari Folman, David Polonsky: Anne Frank naplója képregény
Park Kiadó, 2018 (megrendelni itt lehet)
Kötés: Kartonált
Terjedelem: 150 oldal
Fülszöveg: Ari Folman és David Polonsky arra vállalkoztak, hogy a képregény műfajának eszközeivel egészen új formába, amolyan grafikus naplóba öntik Anne Frank gondolatait, úgy, hogy szellemisége sértetlen maradjon. Egy eddig ismeretlen és érzelemdús nézőponton keresztül, már-már filmszerűen közvetítik egy kedves és nagyszájú kamaszlány hangját, aki – akárcsak kortársai a múltban, a jelenben és mindenkor – megértésre, törődésre, szerelemre és szabadságra vágyik, arra, hogy felfedezhesse a világot, ahelyett hogy börtönéből lopva körbepillantson.
„Remélem, előtted minden titkom feltárhatom, ahogy még senki másnak, és azt is, hogy sok mindenben segítségemre leszel” – jegyzi fel Anne Frank 1942. június 12-én naplójába, melyet tizenharmadik születésnapjára kapott ajándékba. Kezdetben csak a mindennapi eseményeket rögzíti, de később elhatározza, hogy naplójegyzetei alapján regényt ír a megszállásról. Terve sajnos nem valósul meg, mert alig tizenhat éves, amikor meghal a bergen-belseni koncentrációs táborban. Ám naplója, mely egy érzékeny lány bezártságában is szenvedélyes életszeretetéről tanúskodik, a világirodalom egyik gyöngyszeme. Milliók olvassák a világ számos nyelvén, színházban is bemutatták, és filmet is forgattak belőle.
(A képregény tervek szerint 2019-ben mozis feldolgozást kaphat.)
Anne Frank naplója (2018)
100%
Fantasztikus

Az Anne Frank naplója képregény azzal együtt, hogy nyilvánvalóan a ma már kevesebb kézzelfogható könyvet olvasó korosztálynak íródott, valójában mindenkinek ajánlott, ugyanis remek érzékkel ragadták meg a napló magját és ültették át mindezt egy humoros, mégis tragikus felnövéstörténetté, amely idejekorán véget ért.

  • Szerintem