Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A kém, aki szeretett ugrálni – Mission: Impossible – Utóhatás

Mission: Impossible - Fallout (2018)

Tom Cruise újabb lehetetlen küldetése, az Utóhatás az M:I széria egyik, ha nem a legjobb darabja.

0

A filmfranchise-ok a hatodik részre már igencsak el szoktak fáradni, de az idén 22 éves Mission:Impossible-széria – akárcsak főhőse, Ethan Hunt – remek formában van.

Az M:I-filmek minden részét más rendezte mindezidáig, ami lehetővé tette, hogy minden film más stílust és alműfajt képviseljen: a Hitchcock-imádó DePalma naná, hogy feszült thrillert, John Woo galambokkal teli golyóbalettet, J.J. Abrams drámával megspékelt akciót, Brad Bird pedig szellemes kémkalandot csinált. Az ötödik részt elkészítő Christopher McQuarrie azonban nem sok újat mutatott, Bird szellemiségét vitte tovább, csupán kicsit sötétebbre vette a hangulatot. Az Utóhatás megrendezésével ő lett az első direktor a szériában, aki egynél több filmet készíthetett, és nagyjából maradt a bevált receptjénél. Egyetlen friss húzása, hogy mélyebbre ás Hunt lelkében.

Ethan Hunt már a harmadik rész óta nem egy lelketlen akcióhős, azonban soha nem volt még annyira emberi, mint az Utóhatásban. Fél, hogy egyik misszió során elveszti egyik csapattársát, miközben nem állhat meg, hiszen küldetése van, amit csakis ő tud végrehajtani. Újra találálkozik a feleségével is, akit mindennél jobban szeret, de csak úgy óvhatja meg őt a bajtól, ha minél távolabb marad tőle.

McQuarrie-nek a sztorit is jól sikerült felrajzolnia. A Titkos Nemzet közvetlen folytatásának szánt, három ellopott atomtöltet hajkurászására köré szerveződő történet szépen vezeti tovább Hunt és a kormány mindig is problémás viszonyát, új információkkal szolgál az előző részben némileg homályos motivációkkal rendelkező anti-IMF-ről, a Szindikátusról (ami most már Apostolok névre hallgat), ezzel párhuzamusan fenyegetőbbé teszi az előző epizód antagonistáját, Solomon Lane-t (Sean Harris is jobb, mint múltkor) és telis-tele van csavarokkal, átverésekkel, amik közt ugyan van pár könnyedén kitalálható trükk (a széria egyik védjegyének számító maszkos átejtés például elég átlátszó, amire reflektálnak is), de annyi baj legyen.

Természetesen az akciók terén is sikerült nagyot alkotni. Tanácsos megkapaszkodni a moziszékben, különben elsodornak a lehetetlenül intenzív, fantasztikusan prezentált akciószcénák (a párizsi motoros hajsza se semmi, de talán a közel félórás helikopteres üldözés a legzseniálisabb), amelyek középpontjában rendre ott van Tom Cruise, aki mint mindig, most is alaposan odateszi magát – megint végrehajt egy lehetetlen küldetést, mi pedig ismét élvezzük ezt és leborulunk a színész munkabírása előtt.

A csapata is újfent jól muzsikál: Simon Pegg mondatai továbbra is jól oldják a feszültséget, Ving Rhames öreg bölcs figurája megunhatatlan, Rebecca Ferguson pedig ismételten dögös és karizmatikus, bár ezúttal jóval kevesebb időt tölt a vásznon. Jeremy Renner pedig fel se bukkan, de helyette betoppant a szintén szuperhősfilmekben is játszó Henry Cavill, aki – nem tudom szebben kifejezni magam – egy állat, elképesztő energiákat mozgat. Hunt drabálisabb változatát alakítja, és még soha az életbe nem volt ennyire badass.

Mivel a film már most közel 200 milliós összbevételnél jár, boritékolható a folytatás. Szükségünk is van a Mission:Impossible-re, hiszen a mai gyér minőségű nagyköltségvetésű művek mellett elmondhatatlanul jól esik egy ilyen vérprofi, szórakoztató adrenalinpumpát nézni. Tom Cruise pedig még 10 évig biztos, hogy bírni fogja az iramot.

85%
Nagyszerű

Az Utóhatás egy bámulatosan megrendezett, okosan megírt és kiválóan eljátszott mozi. Simán a nyár legjobb blockbustere.

  • Szerintem
Share This