Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A női revans a legdurvább – A bosszú filmkritika

A bosszú véresen a legjobb.

A francia Coralie Fargeat rendezőnő nem finomkodta el első nagyjátékfilmjét: A bosszúban hektoliterszámra folyik a vér – eleinte csak a megalázott főhősnőből, majd később a vele erőszakoskodó férfiakból is.

A bosszú zsánere a rape & revenge (nemi erőszak erőszak és bosszú), amit leginkább a Köpök a sírodra című kegyetlen alkotás szabadított a világra. A műfajba tartozó alkotások (általában) a következőképpen épülnek fel: egy nőn erőszakot követnek el, aki aztán összeszedi magát és durva revansot vesz a tetteseken. Fargeat nem alakított ezen a sémán, nem reformálta meg a formula szabályait, egyszerűen csak egy baromi jó filmet rendezett.

A sztori szerint három barát éves vadászatukat bonyolítják le a sivatagban. Egyikük családos férfi, de szeretőt tart, aki a túrára is elkíséri. Az igencsak vonzó Jent (Matilda Anna Lutz) azonban a férfi egyik haverja megerőszakolja, a feleségét csaló fickó pedig ahelyett, hogy segítene a lányon, lelöki egy szikláról. Jent felnyársalja egy fa, de túléli az esetet, elég alternatív módon meggyógyítja magát, majd felszerelkezik és bosszúra szomjazva a férfiak után ered.

A bosszú nemcsak olyan mozikból merít ihletet, mint a fentebb említett Köpök a sírodra vagy Az utolsó ház balra, hanem az ezredfordulón jelentkező, új francia extrémnek nevezett horrorirányzat jeles képviselőiből is, azaz olyan vérben és belső szervekben gazdag alkotásokat is megidéz, mint a Mártírok vagy a Betolakodó. Akinek nincs tapasztalata hasonló filmek terén, az valószínűleg gyorsan és nagyon ki fog akadni, de még az edzettebb néző is felszisszenhet párszor a film alatt – például akkor, amikor Jen a saját hasát vagdossa, hogy kiszedje onnan azt, ami nem tartozik bele.

A vértócsa közepén pedig az a Matilda Anna Lutz foglal helyet, aki a Körökben nem volt egy fajsúlyos egyén, itt viszont egyértelműen uralja a vásznat. Persze nemcsak akkor, amikor egy falatnyi bikiniben flangál egy medence körül, hanem a film többi részében is. Vérmocskos arcára kiül minden olyan érzés, amelynek egy ilyen történetben meg kell mutatkoznia: ott van rajta a fájdalom, a remény és bizony néha a kilátástalanság is. Meglepően jó alakítás ez a hölgytől. Egy éve még nem voltam túlságosan oda érte, most azonban remélem, nem veszik el a süllyesztőben.

A bosszúnak azonban az ínycsiklandó gore-betéteken és a színészi játékon túl is vannak erényei. Fargeat a kompromisszummentes brutalitás mellé izgalmas beállításokat és színpompás képi világot varázsol (amelyek nem túl gyakoriak ebben a műfajban), és annak ellenére, hogy a cselekmény semmi meglepetést nem rejt,  a film tele van feszült és izgalmas szekvenciákkal (a luxusházban történő kergetőzés például telitalálat). Kemény sztorihoz pedig kemény helyszín dukál: a Sziklák szeméből vett kopár, tűzforró sivatag megteszi hatását. A kietlen dombok közt pedig megfogalmazódik A bosszú üzenete: a nők – bármennyire is nehéz tud ez sokszor lenni – álljanak ki magukért, a férfiak pedig viselkedjenek tisztelettudóan a női nemmel, különben könnyen a puska rosszabbik végén találhatják magukat.

A bosszút a Titanic Filmfesztiválon láttuk. Országos bemutató: május 10.

85%
Nagyszerű

Elképesztően brutális, izzasztóan feszült, látványos és kiválóan eljátszott ez a női revans. Műfajának egyik legjobbja.

  • Szerintem
Share This