Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A nyár meglepetése – UPGRADE filmkritika

Egy humorban és vérben úszó futurisztikus bosszúfilm jöhet?

2

Bár Leigh Whannell elsősorban a horror-franchise-ok és James Wan holdudvarában mozog (Wan még az Aquamanben is adott neki szerepet), semmi nem tartotta vissza őt attól, hogy a sci-fiben is megvalósítsa önmagát. De még hogy!

Az eddig a Fűrész- és Insidious-horrorokban kiteljesedő Whannell ezúttal számára némileg kevésbé testhezálló terepre tévedt (bár színészként volt egy kisebb szerepe a Mátrix-univerzumban is), igaz saját magát sodorta ide, hiszen saját forgatókönyve alapján rendezte meg az Upgrade (Frissítés) címet viselő kis-költségvetésű sci-fit a Blumhouse berkein belül.

Hogy aztán az ausztrál mozikban bemutatott, majdhogynem direct to dvd módra forgalmazott sci-fi az év egyik legnagyobb meglepetését szállítsa – szokás szerint pénz híján ötletes megoldásaival.

Whannell filmje már csak azért is bravúros, mert egy ezerszer lerágott, kiköpött, majd újra megrágott történetre épül. Főhősünk feleségét megölik, ő is pórul jár, majd a kezdeti depresszió, sőt halálvágy bosszúvággyá alakul át, John Wick pedig ugye ennél kevesebbért is nekiment az éjszakának. A csavar ott van, hogy a Logan Marshall-Green által alakított Grey Trace nyaktól lefelé teljesen lebénul, vagyis nem igazán jók az esélyei egy esetleges bosszúhadjáratra. Csakhogy, egy milliárdos techzseni a segítségére siet és egy felturbózott mikrochipnek (legyen mondjuk STEM) köszönhetően újra járni tud, s ha már így van nem is nézi tétlenül a kissé impotens rendőség munkáját, hanem ő maga szolgáltat igazságot.

Az ő maga alatt sem ő magát kell érteni, kiderül ugyanis, hogy STEM nem egy egyszerű chip, hanem egy mesterséges intelligencia, amely képes átvenni a gazdatest felett az irányítást, amelynek köszönhetően olyan ötletes és brutális akciójeleneteket kapunk, hogy a fent említett John Wick is elgondolkodna azon, hogy ne szólóban nyomja tovább, hanem Grey-jel az oldalán.

DE (még h nem is kezdünk így mondatot) az Upgrade sokkal több egy szimpla bosszúfilmnél, Whannell ugyanis lépésről lépésről építi fel a Black Mirror epizódokat idéző technológiai rémálmot, a klasszikus Robotzsarut idéző futurisztikus társadalomképet, miközben olyan finoman csempészi bele a technológiát az operatőri munkába is, hogy attól a szavunk is eláll. Ráadásul még arra is ügyelt, hogy a mondanivalója is meglegyen a filmnek – bár ha jól figyelünk a részletekre, akkor már a film közben összeáll a film csattanója – igaz még így is bőven élvezni fogjuk az odavezető utat.

Logan Marshall-Green végig hihetően, némi kétkedő humort és megtörtséget is a játékába csempészve hozza a már-már cyborgokra emlékeztető, bár eredetileg igencsak technofób karaktert, messze elnyomva a film többi szereplőjét – igaz eleve igazi szólókarakteres film az Upgrade – a mimikáival vagy épp a testjátékával – függően attól, hogy éppen ki irányítja a testét.

Az Upgrade a kis-költségvetése ellenére egy percig sem tűnik zsékategóriás sci-finek, ha a Blumhouse kicsit bátrabb, akkor sokkal grandiózusabb módon is terjeszthette volna a filmjét, amely megkockáztatom, hogy a Tűnt el! anyagi sikerét is megismételhette volna.

Upgrade (2018)
80%
Remek

Leigh Whannell kifinomult humorral, látványos és véres akciójelenetekkel és mindezt megtöltve mondanivalóval olyan filmet hozott össze, amelyet nem győzünk dicsérni. Még több ilyet - és ne csak DVD-re!

  • Szerintem
Share This