Egy szoba a világ


A szoba filmkritika.

aszoba_01-1050x550

Megnéztem élőben az Oscart, úgyhogy felkerült pár film a megnézendő listámra, a Szoba című filmmel kezdtem hétfőn.

Azt le is szögezhetjük, hogy a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat teljesen megérdemelten kapta Brie Larson a Szoba című filmmel.

A filmnek egész jó kedvvel ültem neki, bár tudtam, hogy az este nem a vidámságról fog szólni. Az előzetes elárulja, hogy egy nő, Joy (Brie Larson), és fia, Jack (Jacob Tremblay) mindennapjait követhetjük nyomon, miután egy férfi elrabolja és bezárja örökre egy szobába. A férfi nagyjából minden este meglátogatja, hogy ellássa a  legalapvetőbb szükségletekkel a túléléshez és cserébe átvegye a szexuális fizetségét a nőtől. Egy ilyen esetet követően születik meg a fiú. Ezután ketten élnek tovább a bezárt világban, ide csöppenünk bele a film elején.

A szoba kritika

A kisfiú már 5 éves, számára a szoba a világ, nem létezik más, azon kívül a világűr van. Az anya gyönyörűen felépíti a mindennapokat, megvan minden napnak a ritmusa, nem látjuk unatkozni a fiút, az anyán viszont néha észre-észre vesszük már a film elején is, hogy jobbat akar Jacknek. Egyik nap aztán eléri a változtatás szele. Úgy gondolja elég idős már a fia ahhoz, hogy tudja, minden hazugság, amit 5 éve felépített számára. Napokon keresztül próbálja megértetni vele, hogy ez a valóságnak csak egy nagyon kicsi része, és hogy a világból még szinte semmit nem látott, ami sok konfliktust okoz, mivel a fiú nem tudja hova tenni a dolgokat. Miután kezdi megérteni a helyzetet, tervet szőnek a kijutáshoz, ami végül sikerrel is zárul.

A film további részében láthatjuk, hogy Jack hamar ráérez az új dolgokra, a kezdeti nehézségek ellenére egy teljesen normális kissrác válik belőle, azonban az anya nehezen talál vissza önmagához, az új/régi világban, illetve Joynak a családja is nehezen fogja föl, hogy 7 év után visszakapják a lányukat, és egy fiút, akinek az ereiben a lányukat megerőszakoló/elrabló/fogvatartó vére folyik.

A szoba Brie Larson

Nekem 3 dolog tetszik nagyon a filmben:

– Az egyik az, hogy nem a fogvatartó és fogvatartott viszonyán van a hangsúly, hanem az anyja és a gyermek viszonyán.

– A másik, hogy láthatjuk, hogy egy ennyire lehetetlen helyzetből is mit hozott ki az anya, milyen sikerrel nevelte föl a fiát.

– A harmadik, hogy az operatőr folyamatosan játszik a térrel a fiú szemén keresztül. Hol szűknek látjuk, hol tágnak, illetve a sikeres szökés után a kisfiú szemén keresztül látjuk a történéseket, érzékeljük ahogy kilépve a sötét, szűk szobából felerősödnek Jack érzékszervei és mindent meglepődve tapasztal maga körül, mégis hamar beilleszkedik a normális világba, míg Joy sokkal nehezebben.

Igazán elgondolkoztató, emésztendő filmet kaptunk, 10/8 pontot adnék neki.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment