A történet, ami szinte forgatókönyv szerűen a valóságban is lejátszódott – ARTHUR GORDON PYM, A TENGERÉSZ

Edgar Allan Poe-nak volt egy időgépe?

0 129

Azt már rég tudjuk, hogy néha az élet olyan furcsa dolgokat produkál amik az emberi elme számára szinte felfoghatatlanok. Edgar Allan Poe híres története esetében is elmondhatjuk mindezt. Sőt…

Fülszöveg:

A nantucketi kereskedő fia Arthur Gordon Pym a kamaszlélek vágyakozásával gondol a nagy Ismeretlenre, a beláthatatlan óceánra, míg végül sikerül gyermekfővel felszállnia a Grampus nevű vitorlásra és elindulnia a megálmodott kalandok felé. Ebben a történetben minden van, ami a szokványos tengerészhistóriák kelléktárából való: fogság a hajó fenekén, éhség, reménytelenség, hajótörés, kalózkodás, halál, harc a barbár szigetlekókkal stb. Mégis!…
Mégis a színes, csillogó fantáziával átszőtt, kristálytiszta logikával vezetett eseménysor, melyhez a hős kalandjai kapcsolódnak, lényegében ürügy ahhoz, hogy az író bekalandozza az emberi lélek rejtett mélységeit.

Tehát a története lényege valahogy ebben áll, kivéve talán azt az igen csak érdekes részletet, hogy a sztori egyik legmegrázóbb momentuma, hogy bizony a hajó amin a négy matróz szolgál elsüllyed. Ha mindez nem lenne elég, a túlélőknek meg kell küzdeniük a különböző természeti hatásokkal, és persze a pusztító éhséggel. A központi kérdés egyértelműen az, hogy bizonyos körülmények között képesek vagyunk e kivetkőzni saját emberi mivoltunkból, és a túlélésért cserébe megtenni a megfelelő lépéseket. A matrózok életben maradásának kulcsa, hogy mielőbb élelemhez jussanak. Ez pedig másképp nem megoldható csak ha elfogyasszák az egyik hajón dolgozó felszolgálót, Richard Parker-t.

Poe saját elmondása szerint története megtörtént eseményeken alapult, ám ez egyáltalán nem bizonyítható. Az viszont igen, hogy 46 évvel később egy hasonló hajó szerencsétlenség történt, ahol a legénységnek meg kellett ennie a felszolgálót akit bizarr módon éppen Richard Parker-nek hívtak.

Úgy látszik, hogy ebben az esetben az élet és a fantázia teljes szinkronja érvényesült, igaz néhány év csúszással.