Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A vámpír legendák eredete, és egy nemesi család borzalmas pusztulása – Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége elemzés

A félelemkeltés alapvető eszközei közé tartozik a különböző démonikus lények, szellemek felvonultatása. Poe novellái esetében sincs ez másként. Ezekben a történetekben a fantázia határai a végtelenbe tűnnek, és olyan ősi gonoszság jelenik meg bennük, ami az embert mindenkoron félelemmel töltötte el. A különböző babonák és mítoszok szinte mindegyikében találunk leírást vámpírokról vagy vámpírikus lényekről, így tehát egyértelműen hiedelemvilágunk szerves részét képezik.

A személyes emlékeken kívül mindenkiben felfedezhetőek az úgynevezett kollektív tudattalan ősi képei, legáltalánosabb képzetformái. Jung ezeket a képeket, vagy motívumokat archetípusoknak nevezi (anya, árnyék, animus, anima). Az archetípus olyan kézség melynek révén újra és újra reprodukálhatunk különböző mitikus képzeteket. Az archetípusok tulajdonképpen az élet kifejeződései. A kollektív tudattalan ősi képei tartalmazzák az emberiség legszebb és legkiválóbb érzésit és tetteit, ám emellett a leggonoszabb és legerkölcstelenebb cselekedetek és érzések is helyet kapnak.

Jung kollektív tudattalanról írt meghatározását azért tartom fontosnak, mert tökéletesen rámutat arra, hogy miként lehetséges az, hogy bizonyos mitikus lények, mítoszok számtalan generáción át hagyományozódnak, és minden esetben ugyanazt a hatást érik el.

A vámpírt leggyakrabban a megtestesült gonoszként ábrázolják. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a vámpírizmus nagyon sok hasonlóságot mutat a különböző járványokkal. A vámpírokról szóló elbeszélésekben sajátos értelmezést kap a halál és a feltámadás kérdésköre. Az első vámpírikus műnek Johann Wolfgang Goethe A korinthusi menyasszony című balladáját tekinthetjük, amely 1797-ben íródott. A költeményt még maga a szerző is vámpírikusnak nevezte és valóban ez tekinthető a téma első irodalmi feldolgozásának. Goethe a tralleszi Phlegón művéből vette az ötletet a mű cselekményéhez. Phlegón művét többször is feldolgozták a középkori majd későbbi moralisták is, mégpedig azzal a céllal, hogy a menyasszony holttestét visszataszítónak ábrázolják így a szerelmi szenvedély negatív vonását közvetítsék az olvasó irányába. Goethe balladáját mindenképpen a vámpírizmus első, modern kori lejegyzésének tekintjük. A költeményben a vámpír alakja már felruházódik a szexualitás sötét vonásaival is és többé el sem válik attól. A különböző rémtörténetek vagy kifejezetten vámpírtörténetek vizsgálatakor szembetűnő jelenség az erőteljes szexualitás megjelenése. Minden bizonnyal ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a vámpírtörténetek napjainkban is reneszánszukat élik. A vérszívó alakja jelképezi a mindent felülmúló gonoszság kivetülést, de ugyanakkor az elfojtott szexuális fantáziák és perverziók megtestesülése is.

A modern és posztmodern irodalom kedvelt témája a vámpírizmus. Mindez azzal magyarázható, hogy a szerzőknek több olyan forrás is kínálkozik, amelyből meríthetnek, ilyen például a folklór vagy éppen a különböző történelmi legendák, mítoszok sora. A vámpír alakja nagyon sokrétű jelentéstartalommal ruházható fel, amit az írók, tudósok vagy éppen filozófusok teljes mértékben ki is használnak.

A vámpír alakjára és elnevezésére sokan, sokféle magyarázatot adnak. Néhány tudós görög gyökerekre vezeti vissza, mások szláv eredetűnek tekintik, megint mások a törököktől, vagy éppen a románoktól származtatják a vérszívó alakját. N. Juhász Tamás kutatásai során arra jutott, hogy a vámpírizmus, mint jelenség a kannibalisztikus törzsekhez vezethető vissza. Ezeknek az ősi törzseknek bevett szokásuk volt ellenségeik vérének ivása, valamint húsuk elfogyasztása azért, hogy a legyőzöttek energiája és ereje beléjük szálljon.

Teljes mértékben egyetértek N. Juhász Tamás ezen megállapításával, hiszen ezek az ősi törzsek olyan messzire nyúló hagyományrendszerrel rendelkeznek, amely a „civilizált” ember számára minden bizonnyal visszataszítónak hathat. Ennek ellenére az bizonyos, hogy ezeknél a törzseknél eredeti és tiszta formájukban találkozhatunk egyes néphagyományaink, babonáink forrásával, ez esetben a vámpír alakjával.

A vér, mint az élet alapköve, az életet adó energia forrása, az emberi élet fenntartásának alappillére. A vámpír táplálékául is ez szolgál, ezzel tartja fenn saját létét. Több olyan vallási szertartást is ismerhetünk, ahol állat-, vagy embervért használnak, mégpedig csodálatos regeneráló tulajdonsága miatt. Az áldozat vérének ivása vagy szívének elfogyasztása az antropofág rítusok meghatározó eleme. A vér „a mag” megfelelőjeként is megjelenhet. A vámpír alakja jelképezheti a síron túli szerelmet és a halál borzalmát is.

Annyi bizonyos hogy a racionális beállítottságú elmék igyekeztek ésszerű magyarázatot találni a vámpírizmusra. Egyesek azzal a magyarázattal álltak elő, hogy a holtakat még éltükben temették el és magukhoz térésük után hiába próbálkoztak a szabadulással, ezért is lehetséges hogy a halottat nem ugyanolyan pozícióban találták meg amiként eltemették. A holttest puffadásának magyarázata pedig az oszlás során keletkező gázok felhalmozódásában rejlik. Természetesen ezek a magyarázatok nem változtatták meg a berögzült elképzeléseket, legendákat.

A vámpírok lehetnek halottak szellemei, vagy olyan holttestek amiket maga a gonosz kelt életre. A vámpír tulajdonképpen „élő holttest”, amely az élet és a halál határán helyezkedik el.

Edgar Allan Poe műveiben több helyen is találkozhatunk a vámpír alakjának megjelenésével. Az Usher-ház vége című novella ebből a szempontból nagyon érdekes, hiszen a vámpírokra olyannyira jellemző vér ivás motívuma ugyan nem jelenik meg benne, ám az író mégis sejteti a vámpírrá változás tényét. A novella egyike Poe leghosszabb és valószínűleg legkedveltebb műveinek. A történet keretét a megérkezés, illetve az elmenekülés motívuma adja. A klasszikus rémtörténetekre jellemző módon maga az Usher-ház is a történet szereplőjévé válik. Titokzatos dolgok történnek a falak között, borzalmak, amik az épületet is körülfogják, és olyan félelmetes légkörrel veszik körül, ami még a szemlélőt és félelemmel tölti el. Az ablakok kifejezéstelen szemekként jelennek meg s ezzel az író azt az érzetet erősíti az olvasóban, hogy az épület maga is él és lelketlen szemeit az őt kémlelő idegenre emeli. A ház és a nemesi család sorsa olyannyira összefonódott a történelem során, hogy egyik a másik nélkül már elképzelhetetlen lenne. Eldönthetetlen, hogy melyik gyakorol nagyobb hatást a másikra.

Ez esetben mindenképpen említésre méltónak tartom az unheimlich jelenséget. A heimlich szó jelentése otthonos, míg az unheimlich szó az otthontalan, kísérteties vagy éppen lidérces szavakkal ragadható meg a legjobban. Az unheimlich fogalma nem magyarázható csupán pszichológiailag, hiszen itt tulajdonképpen a metafizikai otthontalanságról van szó. A racionalizmus által elnyomott dolgok, az unheimlich formájában térnek vissza.

Főhősünket valószínűleg az unheimlich jelenség keríti hatalmába. Egy nagyon is hétköznapi hely egy egészen különös aurát ölt magára, ami által ismeretlenné és félelmetessé válik.

Nagyon hangsúlyos az a kép, amit Poe az olvasó szeme elé tár. Az épület és a környezet részletes leírása hozzájárul a cselekmény borzalmának kiteljesedéséhez és a megfelelő hangulat megteremtéséhez. Az Usher-ház nemzedékeinek leírásánál a narrátor rámutat, hogy a nemzedék egyetlen leszármazási vonalra vezethető vissza. A család nem tudott megerősödni, leszármazottai valószínűleg valamilyen tragédia miatt rövid ideig élhettek. Véleményem szerint ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a családon belüli házasságkötések hatására az utódok esetlegesen bizonyos elmebetegségekkel, genetikai rendellenességekkel születhettek. Mindez nem meglepő, hiszen az ilyen ősi arisztokrata családoknál bevett gyakorlatnak számított a rokonok házasságkötése, mégpedig azért, hogy a vagyon és az ezzel járó hatalom az adott családon belül maradjon.

Poe novelláinak több szereplőjéhez hasonlóan Roderich Usher is rendkívül művelt, magába forduló, elmélkedő személyiség. Betegsége mellet hangulatának drasztikus változásait a narrátor de még maga Roderich is az épület gonosz energiáinak benyomásával magyarázza. A ház urának műveltsége bámulatra méltóan szerteágazó, hiszen ért a zenéhez, a költészethez, valamint a festészethez is, bár ez nemesi származását tekintve nem meglepő. Roderich művészi megnyilatkozásainak mindegyikében felfedezhetőek az őrület elhatalmasodásának jelei. A halál fenyegető árnyalakjai a lelket is megfertőzik. Poe művészi bravúrja a novellában megjelenő ballada. A költemény magában foglalja mind a dicső múlt képeit, mind pedig az átkokkal megbélyegzett jelen és jövő vízióit.

Lady Madeline a ház urának testvére és egyben egyetlen társának halálához titokzatos betegség vezet. Az orvosok kataleptikus jellegű rohamokban állapítják meg a betegség természetét. Az író ezzel a pár sorral racionális magyarázatot ad a hölgy állapotára. Az olvasó tehát szabadon dönthet, hogy elfogadja-e ezt a megközelítést, avagy valamilyen természetfeletti jelenség megnyilatkozását véli felfedezni a különös kórban. A lady sírba helyezésénél a furcsaságok egész tárháza nyílik fel előttünk. A sírhelyként szolgáló fülke réz és kő borítása, valamint a nehéz vasajtó semmiképpen sem méltó nyughely egy nemes hölgy számára. A fülke rideg masszívsága azt a balsejtelmet idézi fel az olvasóban, hogy valójában ez valaminek az elzárására szolgál. Kiderül, hogy a „halott” Madeline és Roderich valójában ikertestvérek és ez az oka annak hogy a külső személő számára érthetetlenül szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Roderichet elborzasztja testvére látványa, hiszen az tükörként funkcionálva előre vetíti a férfi szörnyű végzetét. A halvány pír megjelenése Madeline arcán és keblén, azt az érzetet kelti, hogy a halál még nem kerítette teljesen hatalmába a testet. A leírás sejtetni engedi a vámpírrá változás lehetőségét.

A lány halálát követő napok csendben ám elfojtott szorongással és félelemmel telve tűntek tova egészen a végzetes napig. Hatalmas vihar érte el az Usher-házat, amely nem csak a falakon kívül de a szereplők lelkében is tombolt. Az események megállíthatatlan hömpölygésének lehetetlen gátat szabni. A narrátor által felolvasott történet egyes részei szinte megelevenednek a valóságban. A dinamizmust kifejező szavak érzékeltetik az éjszaka eseményeinek felgyorsulását. A valószerűtlennek tűnő sikolyok és zajok idegborzoló elevenséggel hasítanak keresztül az Usher-ház termein.

Lady Madeline alakja jelenés módjára rajzolódik ki a két férfi előtt. Poe ebben a novellában is visszatér az elsietett temetés lehetőségéhez. Roderich biztos benne, hogy testvérét még életében helyezték sírjába. A másik lehetőségünk azonban az, hogy a lány vámpírrá változott. Erre a következő utalásokból következtethetünk.

1, A hölgy sírba helyezésekor a szemlélőnek úgy tűnik, mintha még mindig életben lenne.

2, A fülke nehéz vas ajtaját a törékeny hölgy egymaga aligha tudta volna megmozdítani.

3, Lady Madeline ruháján vérfoltok éktelenkednek.

A fejezet elején már ismertettem a vámpírrá válás fő jellegzetességeit a néphit alapján. Ha ezeket a folklórban is megtalálható jeleket vesszük alapul, megalapozottan következtethetünk a vámpírrá válásra. A természet dühöngése is a szereplők elméjét uraló tébolyt eleveníti meg. Roderichet kegyelmet nem ismervén ragadja magával Madeline a halálba. Az ikrek halálával az Usher-ház teljes pusztulásra ítéltetett. A család és az épület is az enyészeté lesz. A vörös hold felkelte is valamiféle borzalom bekövetkeztét jelzi. A narrátor felismeri, hogy vagy elmenekül az elátkozott helyről, vagy barátjához hasonlóan elmerül az őrület tengerében.

Sam J. Lundwall tanulmánykötetében megjegyzi, hogy Poe-nak sikerült szétfeszíteni a gótikus műfaj határait, és véleménye szerint így sokkal inkább a Märchen-irodalom egyik kiemelkedő szerzőjének kell tekintenünk. A lélek legbensőbb bugyrait kutató szerzőként sikerült Poe-nak kiszélesíteni a Märchen-irodalom határait, így egyetemessé tennie azt. A legjobban mindezt Az Usher-ház vége című novellában érhetjük tetten, hiszen az ikrek és a család ősi otthona egyetlen lélek részeként jelenik meg, amelyet a kegyetlen sors közös végzetre ítélt.

Véleményem szerint a tárgyalt novella kétséget kizáróan Poe legtökéletesebb művei közé sorolható. A démoni erők sötét világa és az őrület kétségbeejtő ereje olyan tökéletes keveréket alkot, ami teljesen hatása alá vonja az olvasót. A részletes és rendkívül szemléletes leírások az olvasó számára szinte tapinthatóvá varázsolják az ódon épület nyirkos falait. Az őrület, a ház urával együtt minket is a feneketlen mélység felé taszít.  A racionális magyarázatok nem maradnak el.  Látszólag minden logikus és világos, ám ennek ellenére az olvasóban mégis marad valamilyen balsejtelem, ami arra enged következtetni, hogy a természetfeletti titokzatos megnyilvánulása rejtőzik a novella sorai mögött.

Felhasznált források:

C. G. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Budapest, Európa Könyvkiadó. 1993. 124.-132. oldal
Maria Janion: A vámpír Szimbolikus biográfia. Budapest, Európa Könyvkiadó 2006. 7- 15. oldal

Maria Janion: A vámpír Szimbolikus biográfia. Budapest, Európa Könyvkiadó 2006.

N. Juhász Tamás :Vérpotló. 5. évfolyam. 5. szám. Pozsony. Kiadja a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2013. 93. oldal

Maria Janion: A vámpír Szimbolikus biográfia. Budapest, Európa Könyvkiadó 2006. 30- 43. oldal
Földényi F. László: Miért nevettem éjjel? In: Korunk, Harmadik évfolyam. 2012. XXIII/5. 24.-25. oldal
Sam J. Lundwall: Metagalaktika Móra Ferenc könyvkiadó 1984 28. oldal
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége
100%
Félelmetesen tökéletes

Kedves Olvasó!

Ha végig olvastad ezt a kis elemzést akkor egészen nyilvánvalónak tűnik, hogy nem félsz belenézni a sötétségbe, még akkor sem ha onnan valami netalán vissza tekint rád. Poe novellái nem döngölnek földbe, nem hozzák azonnal rád a frászt, inkább szép lassan kúsznak be a bőröd alá, hogy aztán még évek múltán is a sötétben leselkedő árnyakat kémleled a takaród alól.

  • Szerintem
Share This