Aljas játék egy aljas városban – Atomszőke filmkritika

Atomic Blonde (2017)

A nyár egyik legjobban várt akciója megérkezett, de vajon megállta-e a helyét a magasra tett elvárásokat illetően? Mondhatni.

 
A történet alapjául a “The Coldest City” című képregény szolgált, melynek filmadaptációját a John Wick rendezője, David Leitch jegyzi. Már a rendező maga okot ad feltételezni, hogy ebből rossz film nem lehet, és látva a stáblistát ez a kombó tényleg nem eredményezhet nem élvezetes alkotást. 

 

atomic-blonde-main

Lorraine Broughtont (Charlize Theron), a brit titkosszolgálat gyöngyszemét, az MI6 szexi és vad kémistennőjét egy nem mindennapi feladattal bízzák meg: Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy listát, amin titkosügynökök, köztük kettős ügynökök neve szerepel, és amire a KGB is feni a fogát. 
A dögös hírszerző felveszi a kapcsolatot a helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James McAvoy), akinek segítségével a profi informátornő egyre magabiztosabban veti bele magát a berlini titkosszolgálatok halálosan veszélyes útvesztőjébe. Ám közben egyikük sem tudja, kiben bízhat meg, és kinek is dolgozik valójában… 
 
Az alaptörténet – ahogy látszik- nem valami nagy durranás, na de nem is kell annak lennie, mert az egész film alatt érezhető, hogy szándékosan nem erre fektették a legnagyobb hangsúlyt.
 
A filmnek három erős pontja van: a zene, a látvány és a verekedős jelenetek.

 

pegasus_LARGE_t_1581_107647313

Egészen egyedi atmoszférát sikerült teremteni, melyet elsősorban a 80-as évek nagy slágerei alapoztak meg vegyítve nagy részben  a budapesti helyszínekkel. Viszont az akciójelenetek, azon belül is a koreográfia minden tekintetben vitte a prímet. 
 
David Leitch nyilatkozta, hogy amíg nem voltak tisztában Charlize Theron képességeivel, addig egészen más volt a forgatókönyv ezeket illetően és amint fény derült a színésznő tehetségére, rögtön át is írták a jeleneteket. És milyen jól tették! Elképzelni sem tudom, hogy akkor mi lett volna a fő esszenciája a filmnek ( mert nem a történet).
 
És ennél a pontnál kiemelném az operatőri munkát, mert minden követhető, ezt viszont annak is betudhatjuk, hogy a színésznő nem használt dublőrt. A rendező továbbá azt is elárulta,hogy Charlize képes akár 30 mozdulatot is vágás nélkül megcsinálni, ami hozzájárult a szép, és követhető operatőri munkához, így a verekedés nem csak az akció élményét nyújtja, hanem a koreográfiát is lenyűgözve nézhetjük. Így történt annál a bizonyos lépcsőházas jelenetnél is, ami olyan 10 perc hosszúságú lehetett és élvezet volt minden perce. Szeretném azt mondani, hogy vágás nélküli volt az a 10 perc, de nem esküdnék meg rá, mindenesetre annak tűnik. Csodás volt.
Talán az volt az egyetlen fight scene, amiben a színésznő nem magassarkút és/vagy miniszoknyát visel…

 

maxresdefault

A színészi játék kifogástalan, James McAvoynak mindig jól állnak az ilyen sötét, alvilági karakterek csak úgy, mint John Goodmannek és Toby Jonesnak a titkosszolgálat nagyemberei szerepkörök. ( Na meg Árpa Attila, mint határőr) Sofia Boutellaról meg csak annyit, hogy jó biodíszlet volt.

Mindezek mellett örültem volna, ha történetből többet kihoznak. Hogy őszinte legyek néhol már követhetetlen volt, hogy ki kivel vagy ki ellen van, és mi az aktuális akcióterv. Az pedig kifejezetten nem tetszett a végén, hogy “csavart csavarra” halmoztak. Az egész film úgy telt el, hogy nem volt benne igazi csattanó.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

65%
Szórakoztató

A történettől nem kell sokat várni, de a látvány és a hangulat garantált szórakozást nyújt. Ha nem is lesz a kedvencünk, egyszer mindenképpen meg kell nézni.

  • Szerintem

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close