Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Annyit interneteztél, hogy észre sem vetted a világvégét – Kairo filmkritika

Kairo / Pulse (2001)

Ha úgy érzed, hogy túl régen kaptál frászt, ajánlunk egy remek japán horrort.

Kiyoshi Kurosawa már évekkel a közösségi média térhódítása előtt az internet okozta elmagányosodás veszélyének lehetőségére figyelmeztetett. Üzenetének tolmácsolásához csendes, de annál hátborzongatóbb szellemek segítségét kérte.

 

A 2001-es Kairo (amelyre Pulse cím alatt is gyakran rá lehet lelni), kettő, párhuzamosan futó történetszálon mutatja be a világháló tükrén keresztül megjelenő kísértetvilágot. A többnyire néma, visszafogottan mozgó, épp ezért félelmetesen gyanús szellemalakok valahol a digitális és a valódi világ határán mozognak. Az online tevékenységet és a személyes emberi interakciót egymástól elválasztó fal fokozatos bomlásnak indul, így a rémségek egyre nagyobb teret hódítanak. Ezzel az emberi magányosság történetének egy új, világrengető fejezete kezdődik.

[media-credit id=109 align=”aligncenter” width=”1230″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

A techno-, vagy médiapesszimista nézeteket valló társadalomtudósok szerint a különböző médiumok, kiváltképp az internet által közvetített ingerek negatív hatással vannak az egyénekre, így a társadalom egészére is. Egyik fő érvük az elmagányosodás problémája. A felhasználók, különösen a fiatalok aktív, világhálón kívüli szociális élet helyett online közösségi oldalak és játékok rabjaivá válnak.

A nyilvánvalóan kisarkított állásponttal lehet vitatkozni (és szakmai körökben bőszen szoktak is), ám az mindenesetre biztos, hogy Kiyoshi Kurosawa, egyedi japán filmek alkotója, ezt a pesszimista hozzáállást támogatja. Író-rendezőként jegyzett, 2001-es horrorfilmje alapján legalábbis mindenképpen.

A Kairo alapvetése zseniális. Ez a megállapítás független attól, hogy egyetértünk-e a mű üzenetével, amely azt mondja, hogy az internet totális mértékben elmagányosít. Jómagam abszolút optimistán viszonyulok a világhálóhoz (mily meglepő szavak egy bloggertől), ám mégis lenyűgöz, hogy Kurosawa milyen elemi erővel képes bemutatni éjsötét vízióját, egy, a webes színtértől teljes mértékben függő társadalomról. A sejthetően a nem túl távoli jövőbe helyezett, radikálisan antiutópisztikus világ szellemesen kigondolt horrortörténet keretei között ölt testet. Az internet ördögi körbe, megtörhetetlen láncreakcióba taszítja a felhasználókat. A kísértet, mint misztikus entitás egészen eredeti átértelmezésében a digitális ingerek szellemek jelenlétét közvetítik, hogy ezáltal újabb kósza, néma lelkeket teremtsenek.

[media-credit id=109 align=”aligncenter” width=”1230″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

Ahogy a sztori fejlődik, úgy alakul át a film műfaji kisugárzása. Kurosawa klasszikus kísértethorroros félelemfutamokat komponál kis szobákba bezárt emberekről. Kezdetben. A cselekmény előrehaladtával azonban fokozatosan tágítja a perspektívát, mígnem egy egész városra kiterjedő, nagytotálokkal és közlekedési katasztrófákkal tarkított világvége-víziót generál. A Kairo így alakítja át magát horrorból apokalipszisfilmmé. Megkapó, hogy a horrorkeretek között megjelenített armageddonteóriák szokványos mintázataitól eltérően ezúttal nem zombik, vámpírok vagy emberevő mutáns szörnyek, hanem szellemek okozzák a világvégét.

[media-credit id=109 align=”aligncenter” width=”1230″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

A kis terek egyre tágulnak, majd városméretűre szélesednek. Kurosawa szépen, lépcsőzetesen halad végig ezen a méretskálán. A szűk szobában megjelenő rémképek pánikszerű érzést generálnak, majd a fokozatosan egyre kihaltabbá váló helyiségek, hiába nő a méretük, az emberi jelenlét hiányában nyomasztóan klausztrofóbiás hatást teremtenek. Mindazonáltal az is igaz, hogy a rendező kissé túllő a célon, pontosabban saját erőforrásain. Monumentális, extrém mértékben nagyszabású finálét próbál komponálni, ám a vizuális effektek esetében ezen a ponton nagyon kilóg a lóláb. Jobb lett volna, ha a befejezésnél kevesebbet akar a szarka, hogy elbírja a farka. Minek az a lezuhanó repülő, meg a gagyin felfestett robbanás? Felesleges

80%
Nagyszerű

A Kairo összképe viszont semmiképpen sem az, sőt, rendkívüli létjogosultsággal bír. Egyedi vízió az internet veszélyeiről és a szellemvilág mibenlétéről. Hátborzongató, nehezen feledhető alkotás.

  • Szerintem
Share This