Az ellenség már az Ovális Irodában van

Így kezdett a Homeland 7. évada.

0 312

A 2010-es évek elején a Golden Globe-gálákon ünnepelt hírszerzőthriller, a Homeland meglepő módon nem húzta le a rolót, miután a harmadik évad végén a készítők visszavonhatatlanul elvarrták a cselekmény főszálát. Carrie Mathison rémisztően valóságszagú kalandjai folytatódtak a negyedik szezonnal, a sorozat pedig azóta is megbízhatóan szállítja a korrekt színvonalat. Vajon a hetedik felvonás első része is hasonlóan szép jövőt vetít előre?

Az első epizód alapján inkább az “igen” válasz irányába billen a mérleg. Megszokhattuk már, hogy a Homeland nem csap rögtön a dolgok közepébe, a konfliktust rendszerint óvatos fokozatossággal építi fel, és az évad utolsó epizódjaira koncentrálja a zsigeri feszültséget. Ebből a szempontból megnyugtató, ha azt mondjuk, hogy a nyitóepizód kiváló felvezetésnek tűnik.

Carrie Mathison (Claire Danes), a CIA egykori, bipoláris zavarban szenvedő munkatársa korábban Washingtonban dolgozott, ám az előző évad eseményei során feloldhatatlannak tűnő konfliktusba került a frissen megválasztott elnöknővel, Elizabeth Keane-nel (Elizabeth Marvel). Most kislányával testvére családjánál él, ám eközben is folyamatosan azon dolgozik, hogy Sam Paley szenátor (Dylan Baker) segítségével bizonyítékot szerezzen a korábban ellene elkövetett támadások miatt paranoiássá vált, mindenkiben ellenséget látó elnöknő ellen. Az ügy különösen személyes számára, hiszen a tisztogatások áldozatai között van korábbi főnöke, mentora és szövetségese, a jelenleg börtönben ülő Saul Berenson (Mandy Patinkin).

A hetedik évad szakít az elmúlt néhány szezon által képviselt szokással, és az új sztorit nem teljesen tiszta lappal, nem új alapkonfliktussal indítja. Ehelyett az előző felvonás eseményeihez és befejezéséhez szorosan kapcsolódva indítja a sorozatot útjának új fejezetére. Az biztos, hogy megrendítő volt a hatodik évadot befejező zárókép, amikor is Carrie ugyanolyan kiábrándultan bámulta a Capitoliumot, ahogy azt egykoron Brody őrmester tette. Érthetően érezték a készítők, hogy ezt a súlyos lélektani konfliktust még van hová fokozni. Így a korábbi szezon fontosabb szereplői nagyrészt visszatérnek, és tovább mesélik az ijesztően hiteles történetet.

A Homelandnek ugyanis a kezdetektől fogva védjegye, hogy napjaink amerikai központú, de világszintű kríziseit továbbgondolva tulajdonképpen a nyugati társadalom legnagyobb rémálmai által szolgáltatott lehetőségekkel játszik el. A széria korábbi bonyodalmai általában a modern kori terrorizmus köré csoportosultak, ám most, legalábbis az első rész alapján, mintha kicsit másfelé irányulna a cselekmény. A konfliktus ezúttal erőteljesen az USA belföldi problémáira fókuszál. Félelmetes az elgondolás, mely szerint az Amerikai Egyesült Államok elnöke és a szabad világ vezetője lassacskán belebolondul az üldözési mániába, így alkalmatlanná válik arra, hogy megfelelően vigye hivatalát. Márpedig jelenleg úgy fest, hogy Elizabeth Keane az amerikai álom megtestesítőjéből a nyugati lidércnyomás követévé kezd válni. Reméljük, Carrie Mathison ezúttal is megdolgozik azért (ahogy a nagyszerű Philip Seymour Hoffman mondta Az üldözött című mesterműben), hogy biztonságosabb hellyé tegye a világot.

Ezek lennének a Homeland hetedik évadának első része alapján kiváltott első benyomások. Ha minden jól megy, a következő epizódokban tovább épül a feszültség, és ezúttal is izgalmas, kemény kémtörténettel gazdagodunk.

70%
Megfelelő előkészítés

Kezdésnek érdekes és elgondolkodtató. Első lépcsőfok a helyén, csak jussunk is fel az emeletre!

  • Szerintem