Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Az év horrorja – MANDY: A BOSSZÚ KULTUSZA filmkritika

Mandy – A bosszú kultusza

Panos Cosmatos pszichedelikus bosszúfilmje előtt még David Lynch is megemelné a kalapját.

0

Nicolas Cage megbosszulja a szeretett nő halálát – nagyjából ennyi a Mandy címet viselő horror tartalma. Ez alapján nagyjából már tudjuk is, az egykor Oscar-díjas színész már megint elvállalt valami tékás gagyiságot. Hát jah, de nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Shadow Mountains, 1983. A hely és az időpont, ahol és amikor a Nicolas Cage által alakított, beszédes nevű Red él barátnőjével, Mandyvel.

The Children Of The New Dawn. Ez pedig a Manson-szerű keresztény kultuszban utazó szekta, amelynek vezetője egy véletlen találkozás alkalmával kinézi magának Mandyt, és a nő megszerzése érdekében segítségül hívja a teljes szektát. Mandyt elrabolják, bedrogozzák, ő meg még beállva is képen röhögi a rá ácsingózó szektavezért, aki ezért brutális módon megöli a nőt Nicolas Cage szeme láttára. Cage karakterére pedig a szó legszorosabb értelmében vörös köd ereszkedik.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Andrea Riseborough, vagyis Mandy

A Mandyben az a különleges, hogy mire ide eljutunk, már túl vagyunk a film több mint felén. Az idáig vezető út is azonban egy víziókkal teletűzdelt lassú, mégis intenzív, már-már felfoghatatlan LSD-trip szerű vizuális orgia, amelyben minden egyes mozzanat jelentőségteljes. Mint mikor az ember az állóvizet nézi, közben gondol mindenfélére, aztán a nagy csendet megtöri egy hatalmas csobbanás.

Panos Cosmatos filmjének védjegye a túlnyújtott jelenetek, amelyek a fejezeteken belül is  fejezetekké tagolják a cselekményt. Jó eséllyel a nézők nagy része a 20. percig bírja az irtózatosan lassan építkező Mandyt, amelynek szereplői hosszú percekig képesek beszélgetni például arról, hogy kinek melyik a kedvenc bolygója, vagy éppen huszadrangú sci-fit bámulva néznek a semmibe. Valahogy mégis átjön az egész, hogy aztán a nagy csendet igencsak sokkoló és brutális erőszak váltsa fel.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Még láncfűrészes összecsapást is láthatunk

A Mandy másik nagy titka, hogy a misztikum és a David Lynchet idéző irracionális vizuális megoldások ellenére, mégis van benne valami hihető, még annak ellenére is, hogy meg sem próbálják megmagyarázni a dolgokat.

Ebben a filmben nem az a lényeg, hogy Nicolas Cage karaktere hogy a fenébe találta meg a semmi közepén a legszörnyűbb rémálmainkat idéző sátánista motorosbandát és a szektát, hanem a tálalás.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Nicolas Cage saját eszközökkel vonul a pokol keresztény követei ellen

Közben a kései hetvenes és korai nyolcvanas évek fantasyba hajló – halál kultuszos – horrorjait idéző figurák és összecsapások szemtanúi lehetünk, hogy mást ne mondjak Cage saját kezűleg kovácsol magának egy fejszét, hogy azzal bosszulja meg szeretett nőjét a Hellraiser Pinheadére hajazó motorosbandán, de ha más nincs hát puszta kézzel zúzza össze valaki fejét, csakhogy igazságot szolgáltasson.

Mindezt a februárban elhunyt Johann Johannsson utolsó ütemei és dallamai, vagyis egy alsó hangon zseniális filmzene kíséri, amit Cosmatos megbabonázó vizuális filterei tesznek még gigantikusabbá.

És, hogy a főszereplőkről is szót ejtsünk, hát basszus Nicolas Cage elszabadul, pont úgy, mint fénykorában. Ez különösen attól hatásos, hogy a játékidő nagy részében Nicolas Cage kifejezetten visszafogott játékot nyújt, sokszor csak néz maga elé, alig szólal meg, de amikor dühbe jön, akkor igazán kő kövön nem marad.

A barátnőjét alakító Andrea Riseborough is tökéletes, sőt nála talán még jobban megállja a helyét az “élete alakítása” jelző, mint Cage-nél. Az általa alakított, már-már androgün-szerű szabadművész valahol a nyolcvanas évek rock and roll korszakát, valahol pedig egy boszorkányt idéz, de összességében úgy gyönyörű, hogy közben inkább félelmetes. A szekta tagjai, különösen az önmagát valami folklór messiásnak tartó Linus Roache játéka minden bizonnyal álmaimban is kísérteni fog, a már fentebb említett hosszúra nyújtott jelenetekben félelmetes alakítást nyújtva kúszik az ember bőre alá.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
Középen a szektavezér
Mandy (2018)
100%
Mestermű

Egy heavy metallal, tigrisekkel, folklór messiásokkal és egy félelmetes LSD-trippel felturbózott vérgőzös bosszúsztorit csak egyszer lehet jól megcsinálni az életben. Panos Cosmatos az ember, aki ezt megtudta csinálni. A Mandy nagyjából megismételhetetlen filmélmény, még ő maga sem tudná mégegyszer ugyanezt összehozni.

  • Szerintem
Share This