Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Bambán bámuló tinédzserek olcsó szuperképességekkel – Sötét elmék filmkritika

The Darkest Minds (2018)

Avagy a néző türelmének végső próbája.

A Sötét elmék egyszerre próbál X-Men és Éhezők viadala lenni, de már az első tíz percben nyilvánvalóvá válik, hogy ehhez sem a tehetséges alkotógárda, sem a megfelelő büdzsé nincs meg. A végeredmény így egy rettenetesen unalmas, helyenként arcpirítóan buta katyvasz, aminek láttán valószínűleg a készítők is a tenyerükbe temetik az arcukat.

Hollywoodban még nem mindenkinek esett le, hogy a disztópikus Young Adult-mánia már három éve lecsengett. Az egész őrületet elindító Az éhezők viadala is kissé nyögvenyelősen ért véget, az olyan oltári nagy buktákat meg már ne is említsük, mint Az 5. hullám vagy a soha be nem fejezett A beavatott. A napnál is világosabb jelek ellenére a Fox mégis felkapott egy újabb ifjúsági sci-fi regénysorozatot, ami valahol vicces, mivel ugyanez a stúdió nemrég komolyan megszenvedett a nagyon hasonló Az útvesztővel.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Számomra örök rejtély, hogy miért visz valaki vászonra szupererejű figurákat úgy, hogy nincs meg hozzá a szükséges anyagi kerete. A Sötét elmék fájdalmasan csonka büdzséjébe ötféle különleges képesség fért bele, melyek közül csak kettő igényelt komolyabb speciális effekteket. Ezekkel persze rendesen spóroltak az alkotók, de a többi természetfeletti adottsággal se nagyon tudtak mit kezdeni. A szuperintelligencia például abban nyilvánul meg a leginkább, hogy az illető tudja, hogyan kell jól befűzni a cipőfűzőt. Micsoda erő! X-Men-szerű, látványos képességek széles skáláját felvonultató összecsapásokat tehát hiába várunk. Nem segít a dolgon az sem, hogy mindössze egyetlen rendes akciójelenet van az egész filmben, ami nem különösen eredeti, ráadásul az előzetesben már kvázi láthattuk is.

Maga a történet egy roskadozó kliséhalmaz: egy vírus kiirtotta a Föld gyereklakosságának 90%-át, a túlélők pedig szuperlényekké váltak. A kormány bezárja ezeket a gyerekeket, köztük a főhősnőt, Rubyt (Amandla Stenberg), akinek különösen ritka és veszélyes ereje van. A lány megszökik, találkozik hozzá hasonló fiatalokkal, menekülés, harc, barátság, szerelem, ésatöbbi, ésatöbbi. A film által felskiccelt világ egy percig sem tűnik valódinak, és nem csak az olcsó megoldások miatt. Az egész kormányprogram végtelenül banális és amatőr módon lett kitalálva, a közhelyes koncentrációs tábor, a benne dolgozó orvosokkal és katonákkal együtt pedig egy rajzfilm szintjét súrolják a komolyan vehetőség terén, és ugyanolyan nevetségesek, mint a háttérben munkálkodó főgonosz.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A tinédzserkarakterek elképesztően semmilyenek, vázlatszerűek, de a forgatókönyvíró és a rendező itt még nem állnak meg. Túlbuzgón erőltetik köztük a bratyizást, és erőszakosan próbálnak meg összeboronálni két karaktert, akik azért kedvelik egymást, mert csak, ráadásul az őket megformáló színészek között semmiféle kémia sincs. Kettejük dialógusai Anakin és Padmé mai napig nehezen dekódolható szerelmes sorait idézik a Star Wars-előzményfilmekből. Mondanom sem kell, a színészi játék csak tovább ront a helyzeten. Egyedül a főszerepet alakító Amandla Stenberg, meg talán a szuperintelligens menekülőtársat megformáló Skylan Brooks azok, akik még úgy-ahogy elviselhetők (bár tőlük sem szakad le a plafon), míg a többiek kivétel nélkül idegtépően rosszak.

Ha mindez még nem lenne elég, a Sötét elmék random ugrál a tónusok között. Az egyik pillanatban egy borús jövő szörnyűségeit kéne átélnünk, majd a szereplők egy nevetséges, olcsó Mad Max-cosplayesnek kinéző fejvadász elől menekülnek (szegény Gwendoline Christie nem ezt érdemli), majd giccses popszámokkal aláfestve vonulnak és vihorásznak a mezőn meg a plázában. Bónuszként van itt még egy sor sehová sem tartó, végtelenül hosszúnak tűnő kínos párbeszéd a semmiről, a humor meg valahol a kilencvenes években ragadt le. Szomorú tény, hogy ez lett volna a rendező, Jennifer Yuh Nelson (Kung Fu Panda 2-3.) esélye arra, hogy átnyergeljen az animációs filmekről az élőszereplős alkotások világába, de az az igazság, hogy mind a történetvezetés, mind a tempó, mind a világépítés, mind a színészvezetés terén borzalmas munkát végzett, így talán jobb is, ha megmarad a gyerkőcfilmeknél.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

A Sötét elmék egész egyszerűen katasztrofális alkotás, és ezzel valószínűleg a stúdió is tisztában van, hiszen meg sem próbálták rendesen reklámozni a filmet. Nyilván ők is csúfos buktát szimatoltak, és nem is tévedtek: az USA-ban még a hatmillió dollárt sem érte el a nyitóhétvége bevétele. Lassan talán rájön a Fox, hogy a disztópikus Young Adult-hajó már rég elment.

25%
Pocsék

A Sötét elmék esetében maximálisan érvényes az a közhely, hogy ezt a száz percet már sosem kapjuk vissza az életünkből.

  • Szerintem
Share This