Bitchfield felemelkedése és bukása – Orange Is the New Black 5. évad kritika

0 832

2013 óta nevetünk, sírunk, emlékezünk és érzünk együtt Litchfield rabruhás hősnőivel, akik valóságosabbak és emberibbek a mozgóképkultúra szereplőinek nagy részénél. Az Orange Is the New Black a Netflix egyik kiemelkedően nagy dobása, minden idők egyik leghatásosabb, leghitelesebb dramedyje, amely idén már ötödszörre tért vissza képernyőinkre. Ötödszörre, és még mindig van spiritusz, a színvonal alig veszített valamit a fényéből!

 

Az előző évad eléggé körömrágós cliffhangerrel kívánt nyugtalan jó éjszakát. Egy évet kellett várnunk arra, hogy kiderüljön, hogyan folytatódik a börtönlázadás, lesz-e jövője a felkelésnek, mik lesznek az eredmények és mennyire véres szájúan méri majd a sors az áldozatokat.

A válasz kétségtelenül meglepő, arra ugyanis nemigen számíthattunk, hogy az alkotók meg merik kockáztatni a lázadás egész évadon keresztül történő bemutatását. Az ötödik évad elejétől a végéig prezentálja a börtön Poussey halála után haragra gyúlt lakóinak küzdelmét az őket megillető jogokért.

orange2

Ez több oldalról nézve is jelentős pozitívum. Egyfelől megnyugtató, hogy Jenji Kohanék nem akarják átverni a nézőket. A negyedik évad végén robbantott dramaturgiai bomba nem csak várakozást generáló, sorozatok esetében gyakran jelentkező szemfényvesztés volt, amelynek hatásfokát az új szezon első egy-két részében el is fojtják az írók. Nem, a litchfieldi felkelés valóban számító, nagy sodrással és sok kockázattal járó új fejezet hőseink történetében. Nem véletlenül szükségeltetik tizenhárom epizód ahhoz, hogy a készítők méltóképpen regéljék el ezt a szegmenst.

Másfelől öröm látni, hogy az Orange alkotói nem engednek a befásultságnak, még csak a lehetőség szintjén sem. Való igaz, hogyha az ötödik körben is megmaradnak a jól ismert keretek között, könnyen unalmassá válhatott volna a sztori. A börtönlázadás azonban teljesen új alapra helyezi a szériát, eddig ellehetetlenített konfliktushelyzetek egész tömegét engedi szabadjára, ezzel különleges, érdekfeszítő helyzeteket teremtve.

Ezek a szituációk pedig természetesen kimaxolják a kiváló dramedy kategóriájának lehetőségeit, de ez már nem is érheti igazán nagy meglepetésként a produkció rajongóit. Az egyik szellemes párbeszédben nemes egyszerűséggel csak Bitchfieldként újrakeresztelt büntetés végrehajtási intézmény falai között ezúttal is lehetőségünk van önfeledten szórakozni, és persze helyenként őszintén sírni is mindazokon a nagyszerűen komponált, soha nem fekete vagy fehér, hanem keserűen örömteli vagy cinikusan tragikus momentumokon, amelyeket ez a sorozat még mindig képes frissességgel és magas szórakoztatási faktorral közvetíteni.

orange

Igen, ehhez kell az újszerűség is, de az Orange Is the New Black készítői nem azok a hölgyek és urak, akik megijednek némi változtatási kényszertől. Nem, ők inkább meglovagolják a lehetőségeket, és betömik a réseket. Ennek megfelelően láthatjuk például, ahogy a rabok tehetségkutatót rendeznek a túszul ejtett őrök versenyeztetése által, rögtönzött bírósági tárgyalást, vagy éppen árverést folytatnak le egymás között, de arról az epizódról sem feledkezhetünk meg, ami merész váltással egy egészen ügyes, slasher horrorokat idéző etapot hoz az évadba.

Mindezen túl a legfontosabb üzenet továbbra is a börtönrendszer felépítése, működése körül szerveződik. Az Orange Is the New Black már bőséggel bemutatta, hogy az önhibájukból vagy a körülményeknek köszönhetően rabláncra kényszerült, hibáik ellenére is többségükben komoly értékekkel rendelkező nők hogyan élik meg mindennapjaikat a rácsok mögött. Ezúttal, a börtönlázadás által megteremtett új keretek között inkább arra helyeződik a hangsúly, hogy min szeretnének változtatni. Mit éreznek méltatlannak, mi az, amit egyenesen embertelennek tartanak. Rabtársuk és jó barátjuk, Poussey halála több, mint elegendő indok ahhoz, hogy az elégedetlenség bombája robbanjon.

A gond csak az, hogy az őrök és a börtön falain kívül élők meglehetősen nehezen tekintik teljes értékű emberi lényeknek az elítélteket… viszont ez fordítva is igaz. A fegyencek szintén lenézően, haraggal és megvetéssel tekintenek azokra, akik celláikban tarják őket. Persze, ezt a fajta attitűdöt jó eséllyel nem ők kezdték előbb táplálni. Márpedig kompromisszum és kölcsönös tisztelet nélkül nehezen jön az előrelépés. És itt keresendő az Orange Is the New Black legfontosabb társadalomkritikai mondanivalója. Még mindig itt van a kutya elásva.

orange3

A sorozat fontos védjegye a Lost hasonszőrű vonulatának minőségével vetekedő flashbackrendszer, amely sokat hozzátesz ahhoz az összképhez, amelyben a készítők több tucat karaktert mutatnak be teljes körűen úgy, hogy mindenkinek nagyjából egyenlő tér jut. Hihetetlen, hogy ez még mindig működik! A karakterek, akármennyire is különbözőek – vagy talán épp ezért – tökéletesen megférnek egymás mellett, mindannyiukat régi kedves, vagy kevésbé kedves ismerősökként üdvözöljük. A visszatekintéseknek köszönhetően az újabb és a régi figurákról is sok, eddig nem ismert információt tudunk meg. Kiemelkedően érdekes Red epizódja, amelynek flashbackjei a Szovjetunióban játszódnak és egy egészen új dimenzióval látják el kedvenc orosz börtönanyánkat.

Egyetlenegy komolyabb gond van csupán ezzel a szezonnal. Az, hogy nincs főszereplője. Sajnos ez az egy elem az, amit a sorozat nem tudott öt évados szavatossággal ellátni. Piper Chapman, aki korábban egy leheletnyivel kiemelkedett a többiek közül, mint főhősnő, most teljesen elsikkad. Alig szerepel, és amikor feltűnik, akkor is meglehetősen izzadtságszagú jelenetekben láthatjuk csupán, olyan képsorokban, amelyeknek vagy nincs komolyabb fajsúlya, vagy Piper jelenléte nélkül is ugyanúgy érvényesülnének. Pedig remek karakterről beszélünk, a megformáló Taylor Schilling kiemelkedő teljesítményéről már nem is beszélve, úgyhogy remélhetőleg a hatodik felvonásra visszatér a főhősnő régi tüze.

90%
Még mindig nagyszerű!

Összességében azonban nem panaszkodhatunk, mert az Orange Is the New Black ötödszörre is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Szórakoztatóan vicces, kegyetlenül valóságos, szívfacsaróan emberi és megalkuvást nem tűrően őszinte sorozatról beszélünk. Még mindig.

  • Szerintem

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment
Close