BLACK LIGHTNING sorozatkritika – Fekete Villámra se fogunk sokáig emlékezni

0 59

A Black Lightning lehetne a szegény ember Luke Cage-dzse is, de még annyit sem ér. A szokásos The CW maszlag, csak mintha Shonda Rhimes lenne a producere és az ötödik évadánál tartana…

Az, hogy a szuperhősök szépen lassan multikulurálissá válnak, egyáltalán nem baj. Nekem tetszik, hogy egyre több a színes bőrű szuperhős: Luke Cage, bár messze elmaradt a Daredevil vagy a Jessica Jones színvonalától, elég izgalmas karakter volt. A Miles Moralesre építő animációs Pókember eléggé várós. És akkor a Fekete Párducot még nem is említettem. Szóval van benne potenciál. Egészen addig, amíg ezeket a projekteket nem valamiféle kiáltvány közzétételére használják fel a készítőik. A Scandal a How to get away with murder, vagy akár az American Horror Story mostanra hemzseg az indokolatlan homoszexuális és rasszista/antirasszista kiáltványoktól és ebbe a sorba áll be a Black Lightning is.

Hősünk egy Jefferson Pierce (Cress Williams) nevű gimnáziumigazgató, aki 9 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy utcai igazságosztás helyett inkább a középiskola falai között próbálja megváltoztatni sorstársai életét. Csakhogy eközben a bűnözés, a bandaháborúk és a faji ellentétek szép lassan atomjaikra szedik a fekete negyedet, Garfieldot. Amikor pedig az egyik helyi bandának, a 100-nak köszönhetően a lányai is veszélybe kerülnek, akkor úgy dönt, hogy ismét használja az erejét (manipulálni tudja az elektromosságot) és kicsit visszábbvesz Freeland legrajabb feketéinek arcából.

Mindez persze a szokásos mézes-mázas The CW-s megközelítésben, vagyis a mindenféle sablonos dolgokra felhúzott magánéleti szálak teszik ki az epizód nagy részét. Ehhez jön még hozzá a fentebb is említett “kiáltvány”, ami sokkal több ellenérzést vált, mint amennyi empátiát vagy szimpátiát ébreszt az emberben. Az eltúlzott és indokolatlan, fajgyűlöletet bemutató jelenetsorok; az én is nigger, te is nigger párbeszédek; a gettó életérzés kevésbé, hatásvadász, de nem működő bemutatása és a többi. Na meg az egészhez egy istentelenül béna főgonosz.

 A pilotban egyébként sokat foglalkoztak a karakter múltjával, vagyis nem csak azt mutatták be, hogy mi az oka annak, hogy visszatér a saját nyugdíjazásából, de azt is, hogy mi motiválta arra, hogy visszavonuljon. Talán ennek is köszönhetően, de érezhető volt, hogy nem követi a The CW többi szuperhős sorozatának heti ügyes, mégis procedurális vonalát, hanem viszonylagos saját utat próbál majd bejárni.

A gond az, hogy mind a konfliktusok, mind azok feloldásai még a mindig gondosabb odafigyeléssel készült pilotban sem működtek, a családi vonalat túlerőltetik, egyszerűen úgy ahogy van nem működik a dolog. Aztán, hogy 12 résszel később másként látjuk-e, az nemsokára kiderül. Mindenesetre szomorú, hogy annak ellenére, hogy végre nem egy eredettörténetet kapunk, nem tud más lenni a széria, mint amit eddig láthattunk a The CW-n, és még mindig a szokásos szappanoperás húzásokkal (titkolózás a családtagok előtt stb.) és a távolról felvett béna akciójelenetekkel próbálják meg izgalomban tartani (egyáltalán hozni) a nézőt.

 

40%
Gyenge

Egyébként - bár Greg Berlanti emögött is ott áll producerként - mostanáig még nem mondták ki, hogy a Black Lightning sorozat is A zöld íjász univerzum része-e, de a stílusát elnézve simán előfordulhat, hogy ez a széria is beáll a crossoveres, színészátjárós vonalra. Mondjuk ehhez először is túl kelleni élnie az első évadot.

  • Szerintem