Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

A testőr, aki ott sem akart lenni – BODYGUARD sorozatkritika

A Line of Duty alkotójának új sorozatában Robb Stark testőrnek állt. De nem biztos, hogy az adott személy védelmére ő a legmegfelelőbb választás.

0

Már lassan egy évtizede, hogy az amerikai formátumokkal szemben sokkal jobban preferálom a sok szempontból feszesebb és feszültebb brit sorozatokat és ezen döntésemben a Bodyguard is csak megerősíteni tudott.

A feleslegesen túlnyújtott, elsősorban az USA országos csatornáin futó 20-25 epizódos szériákkal szemben a brit sorozatokat ugyanis akár egy délután alatt is le lehet darálni, ráadásul amellett, hogy élményben is sokkal többet adnak, nem romantizálják és írják túl a karaktereket.

A napjainkban játszódó Bodyguard főhőse egy exkatona (Richard Madden, vagyis Robb Stark a Trónok harcából), aki hazatérése után is a rendvédelmi szerveknek teljesít szolgálatot (annak ellenőre is, hogy nem igazán van oda azokért a befolyásos emberekért – és értsd politikusokért – akik Irakba küldték harcolni – , ráadásul egy civil utazása alkalmával igazi “save the day” napot hagy maga mögött, miután megakadályozza, hogy ázsiai etnikumú terroristák felrobbantsanak egy Londonba tartó vonatot. S ha itt valami amerikai filmes betétekkel tarkított akciót vizionálunk, akkor gyorsan elárulom, a jelenet, amely majdnem az epizód felét kiteszi játékidőben, az idei televíziózás legfeszültebb 20 perce, pedig csak egy vonat mosdójának ajtajában játszódik – ráadásul az arc- és testközeli beállításokkal már-már a Mr. Robot kameramunkáját idézi.

“A nap hőse” kitüntetésként azt a feladatot kapja, hogy a politikailag igencsak aktív szerepet vállaló belügyminiszter, Julia Montague (Keely Hawes, akit a Line of Dutyból mentettek át) testőre legyen. A háború sebeit nem csak külsőleg, de belsőleg (PTSD) is magán és magában hordozó, emiatt pedig igencsak háborúellenes David Budd feladata azonban azért sem egyszerű, mert az általa védett politikusnő pont azzal próbál magának politikai tőkét csinálni, hogy nyíltan és hangosan háborúpárti.

A testőr tehát igencsak érdekes szituációba kerül, hiszen egy minden elvével ellentétes személyiség biztonságára kell vigyáznia, aminek köszönhetően már az első részben kirajzolódik, hogy nem csak a helyzet skizofrén, de ő maga is megbillen kicsit ebben az ellentmondásban – a Királyság ünnepelt hőseként pedig még inkább kontrasztos a helyzete.

Itt jegyzem meg, nem csak a sorozat főhősét, de a brit nézőket is megviselte a sorozat, a 7 milliós nézettséggel nyitó sorozat első két epizódja után eléggé kikeltek magukból a nézők, akiknek komoly rémálmokat okozott a sorozat – legalábbis a Daily Mail beszámolói szerint.

Mi ennyire brutálisnak korántsem (bár a 2005-ös londoni metróban történt terrortámadás miatt érthetőbb, hogy a nézők érzékenyen reagálnak a témára), feszültnek és izgalmasnak viszont annál inkább láttuk az első részt, amelynek elsősorban a karakterek közötti elvi ellentét adja az izgalmi faktorát – igaz, csak mi nézők tudjuk, hogy David Budd hogyan vélekedik bizonyos dolgokról.

Emellett óriási feszültséget képesek a képernyőre vinni, amellett, hogy van valami igen PTSD-hiteles abban, hogy a főhős, már-már robotikus módon, tőszavakban és profin végzi a munkáját. Richard Madden és Keeley Hawes is kiváló, a közös jeleneteik szinte égetnek, de a legfontosabb, hogy elképzelni sem tudjuk milyen irányba viszik tovább a történetet: meggyőződés vagy kötelességtudat?

 

Bodyguard (BBC, 2018)
80%
Tetszetős

Bár nagyon várom a Line of Duty folytatását, de ha Jed Mercurio ilyen kiváló sorozatokat hoz össze, akkor türelmesen kivárom a korrupcióellenesek visszatérését.

  • Szerintem
Share This