Bölcsen válassz karaktert! – Jumanji: Vár a dzsungel filmkritika

Jumanji: Welcome to the Jungle (2017)

0 476

Habár nem volt egeket rengető mestermű, a Robin Williams főszereplésével készült, 1995-ös Jumanji bőven bírt olyan egyediséggel és rendelkezett akkora bájjal, hogy ezek eredményeképpen sokunk gyerekkori kedvencei közé emelkedjen. Ahogy a legtöbb kultikus történetet, úgy a mágikus társasjáték ötletét is utolérte az újragondolások hulláma. Itt a konzolra gyártott Jumanji, amely ugyan nagyban különbözik az eredeti műtől, de csak nagyon kevés ponton tér el akármelyik tucatblockbustertől.

 

Főhőseink átlagos gimnazista tinédzserek, akik rossz fát tesznek a tűzre az iskolában, ezért büntetőmunkát kell végezniük az épület pincéjében. Itt lelnek rá az ősrégi videojátékra, amelyet elindítva hamarosan Jumanji életveszélyes dzsungelében találják magukat, a kezdőképernyőn kiválasztott karaktereik bőrébe bújva. Spencer (Alex Wolff) a jó tanuló, antiszociális fiú a kalandor csapat kigyúrt, izmos vezetőjévé (Dwayne Johnson) válik, focista haverja, Frigó (Ser’Darius Blane) megrökönyödésére aprócska termetű zoológusként (Kevin Hart) játszik, míg a magát orrba-szájba Instagramra posztoló Bethany (Madison Iseman) pocakos térképésszé (Jack Black), a zárkózott Martha (Morgan Turner) pedig menő akcióhősnővé (Karen Gillan) alakul. Kezdődhet a játék!

jumanji2

Jake Kasdan rendezésében legalább annyi becsület akad, hogy habár remake, nem az eredeti pontos, vagy legalábbis nagyon hasonló mását akarja bemutatni. Olcsó reprodukció helyett igyekszik a saját útját járni, amelyhez az első és legfontosabb lépés a régi történet videojáték alapokra történő átértelmezése. Ez a csíra kifejezetten szépen bontakozik ki a történet során, hiszen a készítők a kalandjátékok jellemző stílusjegyeit ugyanúgy felvonultatják, ahogy a különböző konzolprogramok apróbb hibáit, zavaró részleteit és logikai bakijait is prezentálják.

A gond az, hogy a humorosan, és szó se róla, néha tényleg kacagtatóan viccesen tálalt módon kritizált hibákba maga a film is gyakorta beleesik. A sztorivezetés vontatott és unalmas, a játék szintezettségének kidolgozása nem elég változatos és többször is felütik a fejüket azok a borzasztóan hosszú üresjáratok, amelyek komoly fárasztó hatással bírnak. Persze a produkció alapvetően korrekt iparosmunka, szolgaian ki van dolgozva a cselekmény eleje, közepe, vége, csak az ezeket összetartó történetvilág sikerült kissé szürkére, dacára a színes-szagos dzsungelkörnyezetnek.

jumanji

Viszont ha valamivel, akkor a karakterekkel igencsak jól bánik a Jumanji. Nem arról van szó, hogy különösebben eredeti figurák mozognának a történetben, ugyanakkor az alapvetően sztereotipikus tinédzser / tipikus játékalak kombókat ügyesen bontja ki a forgatókönyv. A videojáték-típusú médiavonalat optimistábban szemlélő produkció a különös kalandon keresztül identitáskeresésről, az együtt játszás közösségépítő erejéről, a virtuális valóság által személyre szabott jövő társadalomtól elszeparáló hatalmáról is beszél, miközben mellékzöngén a homoszexualitás és a transzneműség témaköreit is megpendíti.

Mindezt egészen elsőosztályú casting eredménye tolmácsolja. Dwayne Johnson szórakoztatóan elidétlenkedik a főszerepben, és még Kevin Harttól sem sokallunk be, talán csak a játékidő vége felé. A prímet Jack Black viszi, aki egy szakállas idős bácsi testébe ragadt fiatal lányt jelenít meg. Lehetősége nyílik arra, hogy a történet legkomplexebb karakterívét prezentálja, és a feladatot csont nélkül teljesíti is.

 

70%
Szórakoztató, de felejthető

A Jumanji újragondolása a megváltoztatott alapkoncepció okán semmiképpen nem nevezhető fölösleges remakenek, ugyanakkor az is biztos, hogy az alkotók még dolgozhattak volna a cselekményvezetés izgalmasabbá tételén. Korrekt családi mozinak megteszi.

  • Szerintem