Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Brian K. Vaughan, Fiona Staples: SAGA

“Nincs túl sok képregény, aminek a borítóján egy szárnyas nő csecsemőt szoptat.” – Raj Koothrappali

0

Brian K. Vaughan szinte minden jelentősebb univerzumban kipróbálta már magát. Vaughan írt történeteket a DC Comics és a Marvel legnagyobb karaktereinek is, beleértve a Batmant és az X-Men-t. Írt néhány forgatókönyvet, színpadi darabot, romantikus novellát meg persze kivette a részét a Lost tévésorozat szárnyalásából is. Aztán úgy döntött ideje a saját univerzumának megteremtéséhez és ehhez egy olyan kiváló – saját elmondása szerint is a képregény születésének tekintetében abszolút egyenrangú – rajzolót talált, mint Fiona Staples.

Így született a Saga, az intergalaktikus szerelmi történet, amely egyszerre vegyíti a Rómeó és Júliát a Star Wars-szal, a Trónok harcával vagy éppen a Gyűrűk urával. Egyszerűen bámulatos az az univerzum, amit pár oldal alatt felépítettek, nem is beszélve arról, hogy tényleg oldalról oldalra dobjuk el az agyunkat attól, hogy hova tudják még fokozni az eseményeket.

A történet főszereplői Alana és Markó, akik a narrátorként is funkcionáló Hazel szülei. Helyzetük azonban nem egyszerű, hiszen Alana Csillagpart, még Markó annak holdjának Koszorúnak szülötte. A probléma csak az, hogy a két nép, pontosabban faj eredendően gyűlöli egymást, folyamatosan háborúznak, de persze nem saját területen, hiszen az egyik égitest pusztulása a másik pusztulását is jelentené. Ezért inkább kiszervezik a háborút más bolygókra, megnyomorítva ezzel a többi nép és faj életét is – és ennek is köszönhetően nyit kaput egy egész univerzumra.

Önmagában persze a “fajtalankodó” szerelmespár folyamatos menekülése és bujkálása hamar önismétlő lenne; és itt jön a képbe az, hogy az olvasónak fogalma sincs, hogy mibe csöppenünk bele a következő oldalon, hiszen a Saga egymásra halmozza az abszurdabbnál abszurdabb karaktereket (lógó belű, félbevágott, őrangyalként funkcionáló tini; a tévéfejű Robotherceg; a nyolcszemű csápos mutánsdémon; a lógó heréjű óriás vagy éppen a hazugságmacska) és helyszíneket.

Fiona Staples rajzainak egyik legmarkánsabb jellemzője, hogy még a közelik, a karakterek ceruzával felskicceltek, addig a hátteret már photoshoppal turbózza fel. Ez a kettősség pedig még az Incalénál is kiválóbb rajzokat eredményez.

Persze nem csak a rajzok, de a cselekmény és a párbeszédek is zseniálisak, a sztori olyan sebesen pörög, hogy a letehetetlen jelző még csak le sem írja azt, hogy milyen valójában a Saga, amellyel kapcsolatban egyébként a szerzőpáros kikötötte, hogy soha semmilyen módon nem adaptálhatják filmvászonra.

A Saga 1. és 2. kötete a Pesti Könyv Kiadó gondozásában jelent meg, a 3. kötet pedig már előkészületben van.

Share This