Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Bűn és bűnhődés – FELOLDOZÁS filmkritika

Resolution (2012)

Minden néző a történetet akarja, valamilyen befejezéssel. De mit akarnak a történet szereplői?

0

Justin Benson és Aaron Moorhead rendezők 2012-ben kezdték el a kis szerzői filmes horrorküldetésüket, amely azóta már trilógiává duzzadt, bár a filmek szoros kapcsolatban nem állnak egymással. 

A rendezőpáros azóta a Spring (Újjászületés) és a még hazánkban meg nem jelent (de tékázható) The Endless című műveket készítették el, s bár a három filmben a történet szempontjából semmi közös nincs, nyugodt szívvel ráaggathatjuk a trilógia jelzőt.

Ennek első darabja a Resolution (Feloldozás), amelyet ha a megjelenésének évében látok minden bizonnyal egy nagyon lehúzó kritika született volna, s most ennyi év elteltével jót röhögnék magamon – a saját műfaji éretlenségem okán. Már ha bármilyen műfajba belehet sorolni Benson és Moorhead filmjeit.

A 2012-ben megjelent Resolutionben Michael (Peter Cilella) felkavaró videoüzenetet kap a legjobb barátjától, amin az részegen lövöldöz a levegőbe, nekiindul, hogy megtalálja a megzavarodott Christ (Vinny Curran), és segítsen rajta. Chris addig egy elhagyatott kunyhóban húzza meg magát az egyik indián rezervátumban. Amikor kiütött barátja nem hajlandó Michaellel elmenni, odabilincseli egy csőhöz, hogy ott józanodjon ki.

Ez a Feloldozás alaphelyzete, amely innentől kezdve egy majd másfél órás kamaradrámává alakul át, megkockáztatom a film színházi darabként is simán megállná a helyét. Ebből is levonható a következtetés, hogy a történet elsősorban nem a látványelemei miatt érdekes, sokkal inkább a karakterek közti dinamika és az igencsak vészjósló hangulatelemek viszik a hátán az egészet.

Mert miközben Michael és Chris a kunyhóban beszélgetnek egyre másra jelennek meg a vészjósló alakok, ráadásul különös események és tárgyak megjelenése szakítják meg a beszélgetéseiket. Az egyik pillanatban két függő dörömböl az ajtón, akik Chrisen kívánják behajtani a napi adagjukat, a másikban egy elmegyógyintézetből szökött nő jelenik meg az ablaknál, aztán az indiánok jelennek meg, akik nagyon nem örülnek a kunyhú átmeneti bérőlinek, miközben különös felvételek, képek és mindenféle videotechnikai és audio-eszközök felbukkanása és működésbe lépése, na meg titokzatos barlangok, és egy eltűnt francia kutatócsoport megemlítése érezteti a nézővel, hogy ebből viszont nem lesz happy end.

Chris és Michael látszólag unalmas párbeszédei csodálatosan rajzolják ki a karakterek közti különbséget és hasonlóságot, én például imádtam nézni, ahogy Michaelt egyre inkább maga alá gyűri a paranoia, miközben az éppen elvonási tünetekkel harcoló Christől vártunk volna hasonló üldözési mániát. Azért is külön dicséret jár, hogy Michael karaktere ezzel együtt végig a fő célt, vagyis barátja leszoktatását követi, pedig tulajdonképpen a létező összes horrorklisét felsorakoztatja a film ahhoz, hogy valamelyik szálon “nyomozás” induljon.

A Resolution eközben sosem próbál több lenni annál, mint ami belefért a költségvetésbe, nem próbál feleslegesen monumentális lenni, a történet szépen, van, hogy mozdulatlanul, de halad a kijelölt irányába, hogy aztán szinte a nyakunkba öntse a már-már groteszk, egyszerre humoros, izgalmas és brutális végjátékot, amely után majd csak hosszan nézünk magunk elé, hogy átgondoljuk a filmet, és felfogjuk nagyon nem azt kaptuk, amit látni akartunk. És milyen jól jártunk vele!

Feloldozás (Resolution, 2012)
90%
Nagyszerű

A Deadpool kapcsán mindenki a negyedik fal áttörését emelte ki, miközben Moorhead és Benson már 6 éve ledózerolta azt a falat!

  • Szerintem
Share This