Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Bűntlen bűnhődés – MOZAIK 1. évad sorozat kritika

0

Ed Solomon és Steven Soderbergh az HBO-nak készített sorozata nem találta fel a spanyolviaszt, de kellően belerágja magát a néző elméjébe.

Steven Soderbergh kiváló színészekkel az oldalán, egy igazán körmönfont kameramunkával, több idősíkon ide-oda ugrálva és eredetileg egy telefonos applikációval nyomozásra hívva a nézőt mutatja be a híres-neves gyerekkönyv írónő, Olivia Lake gyilkosságának történetét.

Az HBO saját gyártású sorozata csavaros történet szenvedélyről, intrikáról és hazugságról, melyet generációnk egyik vezető rendezője, az Oscar-díjas Steven Soderbergh készített. A történet brutális bűnügy körül bonyolódik, ami a szilveszter éjjeli eltűnéssel kezdődik Summitban, a Utah állambeli festői kisvárosban, és úgy tűnik, négy év is kevés ahhoz, hogy a rendőrség vagy a civilek kiderítsék a bűncselekmény mögött meghúzódó igazságot.

Soderbergh, mint mindig ezúttal is nagy hangsúlyt fektetett a színészek arcjátékára, rengeteg az arcközeli, nem a beszélő, hanem a hallgató felet mutató kameramunka, ami egészen különlegessé, már-már intimmé tesz egy-egy jelenetet, hiszen a rendező akár hosszú perceken át képes elidőzni a hallgató félen.

Ehhez igazán jó színészi munkára van szükségünk, de szerencsénkre semmit nem bíztak a véletlenre, hiszen Sharon Stone, Devin Ratray, Garrett Hedlund vagy éppen Frederick Weller mellett olyan remek karakterszínészek tűnnek fel a képernyőn, mint James Ransone, Jennifer Ferrin, Paul Reubens, MIchael Cerveris , Allison Tolmann és Beau Bridges.

Szerencsénkre nem csak a színészi játék nem egysíkú, hanem maga a történet is több rétegben tárul elénk, nem csak a két idővonalnak köszönhetően. A Mozaik, mint cím több ízben is megállja a helyét. Egyrészt ez a meggyilkolt Olivia Lake (Sharon Stone) galériájának neve, másrészt az ügy egyik fő gyanúsítottja is apró mozaikdarabkákból igyekszik összerakni az ominózus estét – és akkor ehhez még vegyük hozzá az applikációt, amelynek köszönhetően általunk választott sorrendben nézhettük meg a kulcsfontosságú jeleneteket és nyomozhattuk ki mi is történt azon az estén Olivia Lake-kel. Ez utóbbiról azonban leginkább csak elméleteink lehetnek, de abból legalább négy.

A négy elmélethez vezető utat elég különleges úton járjuk be, ugyanis a Mozaik részről részre változtatja a nézőpontját, az elején még fontosnak tűnő szereplők a végére teljesen háttérbe szorulnak, még ugyanez fordított esetben is igaz. Persze az élmény minden bizonnyal nem ugyanaz, mint az applikáción keresztül nézve, ahol magunk választhatjuk meg melyik nézőpontot kívánjuk figyelemmel követni.

Az izgalmas, hogy az Olivia Lake-gyilkosságra több alternatíva is van. A szerelemféltés (rendőrfőnök), a sértettség (az ifjú pártfogolt, aki nem kimondottan tehetsége, sokkal inkább férfiassága miatt lett felkarolva), árulás (a főhősnőt egy szélhámos “is” elcsábítja) és ezzel szorosan összefüggő módon némi ingatlanmutyi (amelynek a berillium bányászathoz is köze van) is lehetett kiváltó oka annak, hogy Olivia Lake-re egy kalapáccsal sújtottak le. Csakhogy a Mozaik nem ad kézzelfogható dolgokat a kezünkbe.

Akárcsak a film főhőseinek – így az első számú és el is ítélt gyanúsítottnak, majd az ügybe bekapcsolódó, nyomozásba kezdő nővérének, na meg az ügy második számú, a szilveszteri éjszakára csak homályosan emlékező gyanúsítottjának – csak elméleteink, ködös vízióink lehetnek arról, hogy mi is történt “aznap éjjel”. És ha már az Aznap éjjel, akkor a Mozaik kísértetiesen emlékeztet az HBO ezen a címen futó sorozatára, hiszen ott is hasonló ügy és nyomozás részesei lehettünk – szintén rámutatva az amerikai igazságszolgáltatás “nemtörődömségére”. Ezúttal azonban az üggyel négy évvel ezelőtt is foglalkozó helyi rendőr és a főgyanúsított nővére az aki hajthatatlan, nyomozásukba belevonva az ügy – idővel – második számú gyanúsítottját is.

 

70%
Elég jó

Meglepő fordulatokat ezzel együtt sem tartogat a Mozaik, sokkal inkább az mondható el róla, hogy egy lassú folyású, lassan kibontakozó dráma, amely azért az utolsó részekben megmutatja, hogy volt potenciál a több nézőpontos megközelítésben és ennek is köszönhetően egy inkább csak kissé meghökkentő, de kifejezetten gonosz zárással tudja le maga mögött a történetet.

  • Szerintem
Share This