Cabin Fever – Kabinláz (2016) kritika


Amikor kiderült, hogy remake készül Eli Roth Kabinlázából eléggé meg voltam indulva, hiszen a Roth iránti rajongásom nagyban köszönhető a 2002-es horrornak. Utólag már kristálytiszta, hogy Travis Zariwny 2. egészestés filmje annyira felesleges volt, hogy azt szavakba se nagyon lehet önteni. Azért megpróbálom.

Cabin-Fever-Bunny

Szóval a sztori mindenki előtt ismert, ha meg nem, hát majd most: 5 barát egy erdő közepén található viskóba megy kikapcsolódni, aztán szépen lassan elszabadul a pokol, egy titokzatos vírusnak, na meg még a vírusnál is furább helyieknek köszönhetően.

Hasonló alapötletet megértünk már párat, némelyikbe még fantázia is szorult, ebbe nem igazán. Még csak öncélú öldöklésnek sem nagyon lehet nevezni a dolgot, ez ugyanis egy teljesen fantáziátlan, minden extremitástól vagy egyediségtől mentes, értékelhetetlen projekt, amit még egy amatőrfilmesekből álló csapatnak is nehezen bocsájtanánk meg.

Cabin Fever

Elképzelni sem tudom, hogy mit látott ebben a remake-ben Roth, hiszen Zariwny filmjének egyetlen emlékezetes momentuma sincs, nem képes sem sokkolni, sem izgatottságban tartani a nézőt, mindössze olyan ilyenkor kötelező sablonokkal próbálkozik, mint a dugás, a mellek, a piálás, na jó meg a dugás akkor is, amikor körülöttünk mindenki haldoklik.

A Kabinláz remake tényleg egy rémesen pocsék film lett, ami különösen azért csalódás, mert bár az eredeti sem volt korszakalkotó film, mégis ki tudott verekedni magának egy bizonyos kultstátuszt és ezt ez a film is megtehette volna, csak nem ezzel a forgatókönyvíróval (Randy Pearlstein), rendezővel és színészekkel (Gage Golightly, Matthew Daddario, Samuel Davis, Naidne Crocker, Dustin Ingram, Louise Linton).

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment