Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

‘Coherence’ kritika

0

Milyen lehet a film, amit öt nap alatt, forgatókönyv és stábtagok nélkül, a színészek javarészt improvizálva forgatnak le a rendező házában? Többszörnézős.

James Ward Byrkit Coherence címet viselő sci-fi drámáját nem véletlenül hasonlították lépten-nyomon Shane Carruth Primerjéhez, ugyanis hasonlóan az agyas, sokat gondolkodtató sci-fik sorát próbálja bővíteni. A Coherence nem a széles körben klasszikusnak tartott látványos sci-fik sorát erősíti, sokkal inkább egy kvantumfizikára alapuló párbeszédtörténet okosan adagolt feszültséggel.

Éppen egy üstökös húz el a Föld mellett, a különleges alkalommal egy időben pedig egy nyolc fős baráti társaság tart összejövetelt. Az összejövetel elején kapunk egy kis ízelítőt arról, hogy a karakterek honnan jöttek, milyen a magánéletük, azonban egyre furább dolgok történnek (nincs térerő, az okostelefonok érintőképernyői berepedeznek, nincs internet, ráadásul még az asztaltársaság egyik tagjának testvére meg is jövendölte, hogy nem lesz minden rendben, ha elhúz itt az üstökös) és idővel már olyan témák vannak terítéken, mint Schrödinger macskája, a multiverzumok, vagy éppen a több mint 100 évvel ezelőtti tunguzkai meteorbecsapódás.

A baráti beszélgetés előrehaladtával azonban egyre nagyobb konfliktushelyzet van kibontakozóban, ahol már nem csak az a lényeg, hogy mennyire bízunk meg a barátainkban, hanem az, hogy egyáltalán tényleg az a másik, akinek mondja magát és ezt most tessék szó szerint érteni.

A néző ugyanis egy kirakós közepén találja magát, amelyben minden részletre oda kell figyelni. S bár kis odafigyeléssel mindent láthatunk előre, az újranézés alkalmával újabb elejtett utalásokat találunk. A bevezetőben írt információ egyébként magától a rendezőtől származik, aki ehhez azt is hozzátette, hogy a színészek hitelessége érdekében azt sem árulta el nekik, hogy mikor alszanak ki a fények, vagy mikor fog dörömbölni valaki az ajtón – ez azonban több megközelítésből is túl hiteltelenül hat.

Egyrészt talán a színészek szolgáltatják a film leggyengébb pontját (igaz nem sok karakterizálás van, csak éppen annyi, hogy megértsük az egymással szemben kibontakozó régi sérelmek okozta konfliktusokat), másrészt meg ahhoz képest, hogy forgatókönyv és a részletek kidolgozása nélkül forgatták a filmet, az túlzottan aprólékos és részletgazdag, egyszerűen lehetetlen csupán a véletlenek segítségével, egy elképzeléssel a fejünkben leforgatni egy ilyen filmet. Valószínűbb, hogy ez a szöveg, csak a marketingkampány része volt, pedig semmi szükség nem volt rá, a Coherence enélkül is egy intelligens sci-fi, ami nem csak megtornáztatja az agyat, de jó pár mai thrillernél erősebb. 10/8

Share This