Deadpool kritika


Azt elöljáróban le is szögezném, hogy a pozitívumoktól és negatívumoktól függetlenül, a Deadpool éppen az a film, aminek ígérték, amit vállalt azt maradéktalanul teljesítette is.

Deadpool film

A film megszületésének történetét, talán sokan ismerik, de persze nem árt megismételni. A film elsősorban Ryan Reynolds szerelemgyereke, aki Tim Miller személyében talált egy fanatikus rendezőt, hogy ketten megvalósítsák az álmukat. Reynolds még az X-Men: Farkasban játszhatta el a karaktert, ott azonban nagyon kevés játékidőt kapott (egyébként már ott is Reynolds dolgozta ki a karaktert és írta meg a saját szövegét), a színész pedig egyszerűen beleszeretett a Deadpoolba és innentől kezdve folyamatosan azért ajtózott, hogy saját filmet kaphasson. Ezután készítették el a „netre véletlenül kiszivárgott” koncept jelenetvideót, amelyet éppen Tim Miller produkciós cége, a Blur Studio dobott össze és ez volt az a pont, hogy már nem csak Reynolds, de még az X-Men-univerzumot nem túlzottan kedvelő filmrajongók is kalapolni kezdtek, hogy a dologból legyen valami. Reynolds a jelek szerint „jó golyókat simogatott meg”, ugyanis összejött a film, amelynek marketingkampánya mindenkit, de mindenkit beszippantott.

Már a főcímben érzékeltetik velünk, hogy igen, ez éppen az a film lesz, amit a sajátos reklámhadjáratban is ígértek nekünk, s bár a film végig tartja is ezt a stílust, azt azért megjegyezhetjük, hogy az R-besorolás (nálunk 16 éven felülieknek) ellenére a film nem annyira erőszakos, vulgáris és beteg mint azt elsőre gondoltuk. A szexjeleneteknél lehettek volna sokkal bevállalósabbak (különösen Morena Baccarinból láttam volna egy kicsit többet), az akciójelenetek nem loccsantanak agyvelőket az arcunkba (még ha van is jelenet ugye), Deadpool poénjai pedig nem betegebbek, mint Peter Griffin egy átlagos napja.

Deadpool_jelenetfoto

Amire nem számítottunk, hogy a dramaturgiát kiválóan megoldották, sőt, ha már említettük a Peter Griffint, több helyen érezni lehetett, hogy a Family Guy flashback-impro stílusát vették alapul, de mivel friss élmény az is, az Ash vs. Evil Dead-ben is hasonló poénok, ki- és beszólások vannak.

A Deadpool legnagyobb erénye persze – ahogy arra számítani is lehetett – hogy igazi meta-fanszervízt üzemeltet, a film nem csak a társ-, rivális- és testvér-szuperhősuniverzumnak szól oda, de nem fél ekézni saját magát (mondjuk a gyártásra fordított költséget), vagy magát a főszereplőt alakító Ryan Reynoldsot sem, de igazából a popkultúra általánosságban kap hideget-meleget. S bár az egész film ezekre a beszólásokra épül, egyszerűen nem lehet őket megunni, mert tulajdonképpen éppen ezért ültünk be rá.

Deadopool

A történetnek persze vannak gyermekbetegségei, de semmivel sem rosszabb, vagy éppen logikátlanabb az agyonajnározott Bosszúállók-filmeknél, sőt tulajdonképpen ugyanazokat a hibajegyeket hordozza önmagán. (Biztosan nem szándékos a dolog…) A főellenségnek, Ajaxnak (Ed Skrein) nagyjából ugyanaz a képessége, mint a főhősnek, a karaktere egydimenziós, szinte semmit nem tudunk meg róla, azon kívül hogy van…

A legbántóbb egyébként nem is ő, hanem a magyar szinkronban förtelmes orosz akcentust kapó Kolosszus (de jegyezzük fel, Kolosszus karakterét Stefan Kapicic mozgása alapján adaptálták, de a hangját Yevgeniy Kartashov adja) karaktere, aki igazán megérdemelne már egy jó filmet (akár mellékszereplőként is), de valami rejtélyes oknál fogva méltánytalanul el van hanyagolva. A Deadpoolban sem nagyon jut neki több néhány Gyedpúlnál, miközben a hasonlóan kevés játékidőt kapó Negaszonikus Tini Torpedó (Brianna Hildebrand) meg tök szórakoztató.

Deadpool_jelenetfoto (11)

Az Ajax oldalán feltűnő Angel (Gina Carrano) sem sokkal több egy egyszerű boksz-zsáknál, s bár a szexista poénok elmaradtak vele szemben, egy jó jelenete volt azért a bántóan CGI Kolosszussal. Összességében mellékszereplőfronton biztonsági játékot játszottak a film alkotói, bár úgyis megközelíthetjük, hogy ez a film bizony Deadpoolról szólt.

A Deadpool – nem csak karakterében – pedig egy ízig vérig pörgős darab lett, úgy bosszúfilm, hogy közben eredettörténet, üresjárat nélkül, de egyszer sem túlpörögve, hiszen amikor éppen túlpörgetné önmagát, mindig van egy vágás vagy éppen egy ütős betétdal. Én remekül szórakoztam pontosan azt kaptam amit vártam, már csak abban kell reménykedni, hogy a jövőben érkező spin-offok, folytatások hasonlóan nagy rajongással készülnek majd.

rating9

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Mutasd a kommenteket (6)