Dínók a pincében – Jurassic World: Bukott birodalom filmkritika

Jurassic World: Fallen Kingdom (2018)

Ezt kapod, ha a 19. századi angol rémregényeket dinoszauruszokkal vegyíted.

0 162

A Jurassic World: Bukott birodalomnak sikerült végre kimozdítania a franchise-t abból az időhurokból, amibe már a kilencvenes évek óta bele van ragadva, és ezzel olyan izgalmas lehetőségeket nyitott meg a széria előtt, amelyek révén egy kiterjedt univerzummá is bővülhet a Jurassic World. Bónuszként pedig piszok szórakoztató és nagyon eredeti film.

A Jurassic World: Bukott birodalom nem sokkal az előző rész vége után veszi fel a fonalat. A dinoszauruszok ismét teljesen birtokba vették a Nublar-szigetet, ám egy vulkán kitörni készül, és vélhetően ki fogja pusztítani az összes dínót. A világban aktivista mozgalmak harcolnak azért, hogy mentsék ki a megmaradt példányokat. Az első részből ismert, Owen (Chris Pratt) és Claire (Bryce Dallas Howard) lehetőséget kapnak rá, hogy egy katonai csapattal részt vegyenek a mentőakcióban, ám hamar kiderül, hogy a küldetés valódi célját titokban tartották előttük, és valakinek sötét tervei vannak a lényekkel.

A Jurassic Park/World filmeket korábban azért esett nehezemre teljesértékű franchise-nak tekinteni, mert ennyi idő távlatából elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a közönséget azok a részek érdeklik igazán, amelyekben a szereplőkkel együtt bebarangolhatják a dinoszauruszokkal teli élményparkot. Nem véletlen, hogy a sorozatnak az a két epizódja lépte csak át ideáig az egymilliárd dolláros bevételi határt, amelyek erre lehetőséget kínáltak. A második és harmadik rész, amelyekben a szereplők már csak a park romjai közt menekülnek a szigetet teljesen eluraló dínók elől, szépen feledésbe merültek. Bár Az elveszett birodalom: Jurassic Park című folytatásban megpróbálták városi környezetbe helyezni a lényeket, ez a dolog 97-ben nem sült el valami jól, így nem csoda, hogy azóta ezzel nem nagyon kísérletezett senki a franchise-on belül.

J. A. Bayona rendező, valamint Colin Trevorrow és Derek Connolly forgatókönyvírók most megint abba a nehéz helyzetbe kerültek, mint annak idején Spielberg: a park ismét romokban hever, és a legutóbbi fiaskó után épeszű ember nem menne oda, szóval a Jurassic World újranyitása esélytelen dolognak tűnik. Két lehetőség állt tehát a készítők előtt: vagy megismétlik a korábbi folytatások hibáit, és csinálnak egy filmet, amiben a szereplők visszatérnek a romok közé, és ezzel egy újabb feledhető sequelt tesznek le az asztalra, ami talán így is termel elég hasznot, vagy inkább egy teljesen új irányba viszik el a franchise-t. Szerencsére az utóbbi mellett döntöttek.

Manapság egyre több stúdió vállal rizikót azzal, hogy a jövedelmező brandjeiket relatíve független filmes rendezőkre bízzák rá. Legutóbb például Rian Johnson kapott lehetőséget arra, hogy a Star Wars nyolcadik részét elkészítse, és alaposan meg is osztotta a közönséget. Ezek után a Universalnál bizonyára kicsit megijedtek, hiszen ők is egy hasonló hátterű rendezőt, J. A. Bayonát (Árvaház, Szólít a szörny) ültették a kormányhoz a Jurassic World folytatásában, akinek szintén elég merész és újszerű ötletei voltak. Azt kell mondanom, hogy ennek a franchise-nak pontosan erre az új nézőpontra volt most szüksége ahhoz, hogy hosszú távon is fennmaradhasson. Bayona és a forgatókönyvírók ahelyett, hogy megismételték volna a második rész King Kong/Godzilla-szerű nagyvárosi dínóbunyóját, egészen máshogy emelték át a lényeket a mi világunkba.

Gyakorlatilag a film teljes második fele egy 18. századi angol kastélyt idéző birtokon játszódik, amelynek az alagsorában titkos kísérletezés folyik, és a kísérlet eredménye elszabadul, szereplőink pedig előle menekülnek a kastély falai közt. Közben pedig odakint zuhog az eső és nagyokat villámlik. Ugye ismerős? Bayona mintha csak a Frankenstein, Drakula, Farkasember és más gótikus rémregények feldolgozását készített volna el, amiben a szörnyeteget egy genetikailag módosított, valóban hátborzongató és veszélyes szuperdínó helyettesíti. Ha pedig már a horrornál tartunk, Bayona ígéretéhez híven horrorfilmes eszközöket vetett be. Túlzás nélkül ez az eddigi legrémisztőbb Jurassic-film, és ezt már rögtön a zseniális nyitójelenetben megtapasztaljuk. Habár lehet, hogy mindez leírva idétlenül hangzik, a gyakorlatban tökéletesen működik a dolog.

A másik nagy újdonság, hogy ezúttal a dinoszauruszok szinte ugyanolyan főszereplők, mint Owen és Claire. Ez persze nagyban köszönhető annak, hogy a CGI segítségével kifogástalanul sikerült őket életre kelteni. Szerencsére azonban a film nem löki a busz alá az emberi karaktereket sem, ahogy mondjuk a Transformers-filmekben szokás. Pratt és Howard most is nagyon jó párost alkotnak, és mind a ketten hitelesek az akciójelenetekben is. Rafe Spall egy meglehetősen klisés gonoszt játszik, de azt mondjuk egész jól csinálja. Egy pillanatra feltűnik Jeff Goldblum is, ám sajnos ez inkább csak egy cameo. Az új szereplők közül Daniella Pineda és Justice Smith érdemelnek még említést, akiket inkább humorforrásként használ a film, de mindketten nagyon szerethetők maradnak.

A legfontosabb dolog a Jurassic Wolrd: Bukott birodalommal kapcsolatban mégis a befejezése, amiről itt nyilván nem fogok részletesen beszélni, de azt elárulhatom, hogy egészen új távlatokat nyit a franchise számára, és nem csak a dinoszauruszok, de a géntechnológia egyéb felhasználási módjainak terén is. Már csak arra van szükség, hogy a folytatás valóban be is váltsa ennek a filmnek az ígéreteit.

85%
Nagyszerű

A Jurassic World: Bukott birodalom kétségkívül a nyár egyik nagy meglepetése. Izgalmas, látványos, és teljesen más, mint amit eddig a franchise-tól megszoktunk, és ezt a lehető legpozitívabban mondom. Először fordul elő, hogy tényleg tűkön ülve várom egy Jurassic-film folytatását.

  • Szerintem