Egykor volt mutánsok méltósága – X-Faktor képregénykritika

Marvel+ - benne: X-Factor vol. 3.: 1-6.

A Kingpin kiadó már hosszú évek óta jóformán egyedüli keresztes vitézként küzd a magyarországi mainstream képregénykiadás nívójáért, és a Harza Tamás vezette csapat bizony rendszerint sikerrel is veszi a kihívásként önmaga elé állított akadályokat. Az idő múlásával egyenes arányosságban egyre több nagyszerű történet tűnt fel kiadványaik listájában, elsősorban a Marvel szuperhősvonalát képviselve, de emellett teret engedve a DC Comicsnak és azon belül még a Vertigonak is (utóbbi kategóriába tartozó, kiemelten felnőtt tartalmú képregényekre sajnos nem igazán volt vevő a hazai közönség).

 

A Kingpin 2012-ben a gyűjteményes kötetek mellé a kéthavi megjelenésű füzetsorozatokat is behozta. Ezek egyik jelentős képviselője a Marvel+, ami a korábbi Marvel Extra hagyományain építkezve best off jelleggel gyűjti össze a legjobb Marvel-történeteket. A fősodor mellett különszámok is megjelennek, az idei első az X-Faktor elnevezésű mutánscsapatot állítja középpontba. A sztori szerzője Peter David, a Marvel egyik legjelentősebb íróalakja.

xfaktor4

A szokásos füzetkiadványoknál sokkalta vastagabb, ráadásul gerinces képregény az X-Factor cím harmadik sorozatának első hat részét foglalja magában. A kiadó az év legjobb sorozataként harangozta be, ezért kiemelt érdeklődéssel vettem kezembe a nyomdaillatú gyönyörűséget. Nem gondoltam volna, hogy az összhatás valóban annyira kiemelkedő, mint ahogy arról teljes bizonyossággal meggyőződtem az olvasási folyamat során.

Az X-Faktor a Mutánsvilág köré szerveződő történetkorpusz utóhatásainak farvizén evez fel. A korábbi Kingpint nem ismerők kedvéért röviden összefoglalom a tényállást. Történt egyszer, hogy Skarlát Boszorkány, összeomlása következtében elveszítette a kontrollt valóságtorzító mutánsképessége felett, ezzel teljesen szétzilálva A Bosszú Angyalai szuperhőscsapatot (ők ugye a filmes fordításban a Bosszúállók). A hősök szövetsége fel is oszlott, ám ezzel még nem ért véget a kálvária. Skarlát Boszorkány valamivel később újabb lejtőre sodródott, létrehozva a Mutánsvilágot. Ebben az alternatív valóságban a homo sapiens az abszolút kisebbséget képezte, a bolygót a mutánsok uralták, méghozzá Magneto és családja vezetése alatt. Rozsomák vezetésével végül hősök egy csoportja helyreállította az eredeti világképet, viszont ezután a boszi tekert még egyet a cselekményen, és megfosztotta képességeiktől a Föld mutánsainak 90%-át.

Jórészt tehát eltűntek a mutánsok, történetünk pedig eme kritikus pontban veszi fel az események fonalát. Fókuszban az X-Faktor elnevezésű magánnyomozóiroda áll, amely a magából számtalan ént előhívni képes Jamie Madrox, azaz a Többszörös ember irányítása alatt működik. Miközben a képességüket vesztett mutánsok, és az őket támadó emberek közötti konfliktushelyzet egyre mélyül, a továbbra is különleges erővel rendelkező Madroxék egyszerre foglalkoznak egy fontos új tag beszervezésével, a fokozatosan komplikálódó aktuális nyomozással, valamint viaskodnak egy vesztükre leső szervezettel is.

xfaktor2

Peter David a modern szuperhősképregény stílusvilágának egyik fontos és egészen mesteri történetét alkotta meg, a különszámban foglalt hat rész alapján legalábbis mindenképpen ez a helyzet. David egészen odáig merészkedik, hogy a fiktív világban kialakuló helyzetet a hidegháborúhoz hasonlítja. És valóban, ez a hasonlat – ami az alkotás megjegyzést érdemlően kreatív módon fanyar humorának keretei között jelenik meg – rendkívül találónak bizonyul. Hiszen az író valóban olyan helyzetet vázol fel, amelyben az indulatok már pattanásig feszültek, ennek megfelelően az úgynevezett Mutánsváros lakói, a többségükben menedékhelyet kereső ex-mutánsok állandó veszélynek vannak kitéve. A korábban néhány radikális mutáns által az emberiség ellen elkövetett vétkekért kollektív büntetés jár a homo superior csoport minden tagjának, vagyis a Marvel világának emberisége való világunk népességénél nem bizonyul kevésbé ostobának.

Az X-Faktor talán legnagyobb erőssége, hogy az előbb felvázolt makrorendszer keretei között képes az egyes személyiségek karakterrajzaihoz is egészen meglepően közel kerülni. Jamie Madrox kimondottan zseniális karakter, jellemvilágában a tudathasadás, azaz a disszociatív személyiségzavar rendkívül sajátos, szuperhőskontextusra szabott formája jelenik meg. Jamie rendkívül jól példázza az önmaga ellensége-figuratípust, ami ezúttal olyan mélységekbe ereszkedik, hogy még a főhős tényleges, száz százalékosan valós vezérszemélyiségének szerepkörét is megkérdőjelezi. Jamie ugyanis megjegyzi, hogy már abban sem biztos, hogy az emlékei közül mennyi valóban az övé, és melyek tartoznak különböző másaihoz. Ki is ő valójában? Na ebből még egészen biztosan rengeteget ki lehet majd hozni az elkövetkező részekben!

Természetesen a többi karakter is említést érdemel. A nyomozóiroda újonca, Rictor például már rögtön az első panelen egyértelművé teszi David komoly történetmesélési szándékait, bizonyítékot szolgáltatva a felnőtt célközönség tényszerűségére. Rictor, amikor még mutáns volt, magával az anyafölddel állt összhangban, így képessége elvesztése után létezését értelmetlennek érzi, öngyilkosságra készül. Az öngyilkosság motívumának megjelenése egy mainstream szuperhősképregényben még azok számára is igencsak merész húzásként értelmezhető, akik tisztában vannak azzal, hogy a kiadványok nagy része bizony amúgy is az érett olvasóközönségnek, leginkább a felnőtt rajongóknak szól.

xfaktor3

Peter David tehát egyértelműsít, mindezt pedig fokozza azáltal, hogy behozza a képbe a kulcsfontosságú Layla Miller karakterét, aki habár kislány, mégis legtöbb szereplőtársához képest sokkal több részletét látja, érzékeli a valóságnak, így szerepköre egyszerre tűnik rejtélyesnek, ijesztőnek és ugyanakkor végtelenül érdekesnek.

Az ötödik fejezetben megjelenő pszichopata negatív alak által az író egészen nagyszerűen hozza be a hangyányi epizodikus érzést az összképbe. Ez a rész jóformán önmagában is értelmezhető és élvezhető, ráadásul nagyon izgalmas, továbbá mély gondolati réteggel rendelkezik. Az egyelőre kevésbé részletezett, de kellően erős hangulati töltéssel felfestett ellenséges szervezet képe is jól megtalálja helyét a történet összképében.

Peter David komor sztorijához hasonlóan érett illusztrációs világ dukál. Ennek megfelelően a képregény rajzai rendkívül életszerűek, az akciójelenetek kemények és valóságszagúak, a színvilág pedig döntő részben a sötét tónusokat helyezi előtérbe. Ezáltal formálódik a remek történet és a hiteles vizuális ábrázolás egyesüléséből lélegzetelállítóan erőteljes, az olvasót az első oldaltól az utolsóig beszippantó atmoszféra.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

90%
A modern mainstream szuperhősképregény kiemelkedő alkotása

A Marvel+ első X-Faktor különszáma a Kingpin egyre komolyabb méreteket öltő hazai kultúrmissziójának újabb fontos lépcsőfoka, ami nem hiányozhat egyetlen képregényrajongó polcáról sem!

  • Szerintem

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close