Egynyári horrorlimonádé a rosszabbik fajtából – Felelsz vagy mersz filmkritika

Truth or Dare (2018)

Avagy: Valami követ – Lame Edition.

0 199

A Felelsz vagy mersz az a fajta horrorfilm, amin félni nem fogsz, viszont jól el lehet rajta szórakozni a haverokkal popcornevés közben a hűvös moziteremben, miközben odakint dögmeleg van. Kivéve, ha elmúltál 13 éves. Úgy már csak simán kínos a film.

Aki játszott már néhány feles után felelsz vagy merszet a haverjaival, az tudja, hogy ez a játék nem mindig végződik jól. Jobbik esetben csak sértődést szül, rosszabb esetben kínos videók kerülnek fel rólunk a netre. Szegény Olivia (Lucy Hale) és barátai ennél még jobban megszívják, miután egy mexikói kiruccanás során egy vadidegen pasi (Landon Liboiron) meggyőzi őket, hogy játsszanak egy elhagyatott templom romjainál. (Ugyan mi baj történhetne?) Amikor rá kerül a sor, a rejtélyes idegen srác bejelenti, hogy szándékosan csalt ide mindenkit, és hogy hamarosan mind meg fognak halni. A kis csapatra átok száll, ami követi őket hazáig. Váratlan helyzetekben megkérdezi őket valaki Joker-mosollyal az arcán, hogy felelnek vagy mernek-e. Aki nem megy bele a játékba, nem felel őszintén, vagy nem teljesíti a kiosztott feladatot, az meghal.

Jason Blum napjaink egyik (ha nem a) legsikeresebb horrorfilmes producere. Az általa létrehozott Blumhouse Productions már jó ideje lát el minket borzongató alkotásokkal, beleértve az olyan lebilincselő, kritikailag is méltatott darabokat, mint a Sinister, a Széttörve vagy a Tűnj el!, és az olyan high conceptre épülő visszafogottabb limonádékat, mint a Boldog halálnapot! vagy a mostani Felelsz vagy mersz. Minőségtől függetlenül elmondható, hogy akár egy új ötletet valósít meg Blum, akár a századik bőrt nyúzza le egy korábbi sikeréről (pl. Insidious), anyagilag az esetek többségében bejön neki a dolog. Ennek nyilván az az egyik fő oka, hogy hollywoodi mércével mérve hihetetlenül olcsón dolgozik. A Felelsz vagy mersz például mindössze 3.5 millió dollárból készült, amiből még talán egy közepesen ismert színész gázsija sem jönne ki más produkciók esetében.

A hasonló Boldog halálnapot! a maga blődségeivel együtt bőven elfért a bűnös élvezet kategóriában, mert maga a sztori és a kivitelezés is szórakoztató volt, és bár a film egyértelműen az Idétlen időkig koncepcióját használta fel, a dolog nem érződött annyira lenyúlásnak, hiszen egy másik műfajba ültették át az alapötletet. Ezzel szemben a Felelsz vagy mersz arcátlan módon koppintja a Valami követ című zseniális és elgondolkodtató horrorfilmet. Itt is egy vadidegen srác csábít el egy lányt, majd csalja el egy helyre azért, hogy átragasszon rá egy folyton a nyomában lévő átkot, ezek után pedig a lány a barátaival együtt ugyanúgy próbál véget vetni a rémálomnak, és megtalálni a felszívódott férfit, mint az említett filmben.

Amellett, hogy a Felelsz vagy mersz ilyen nyilvánvalóan másol egy amúgy egyedülálló filmet, egyáltalán nem félelmetes, de még csak nem is igazán szórakoztató alkotás. A fiatalokat üldöző démon sosem ölt fizikai formát, és azon kívül, hogy random emberek para vigyorral az arcukon kérdezgetik a szereplőket, hogy felelnek vagy mernek-e (ami egy idő után már inkább fárasztó), semmilyen erőfeszítést nem tesz a film annak érdekében, hogy egy kicsit is féljünk. Ha a sátáni vigyor nem lenne, egy egyszerű sztori lenne ez egy csapat fiatalról, akik idióta challenge-ekre vállalkoznak. Ráadásul ezek még csak nem is kifejezetten kreatív kihívások.

Ha már sem félni, sem izgulni nem tudunk, még reménykedhetünk benne, hogy legalább a szerethető és érdekes karakterek elviszik a hátukon a filmet, de Felelsz vagy mersz ezen a téren is kudarcot vall. A horrorfilmek összes klisés szereplője felvonul itt, méghozzá a lehető legfelületesebb formában. Habár az ártatlan barna, a ribis szőke, a nevetségesen jóképű rendes srác, a szófosó mókamester, az öntelt tuskó mellett a mai kor szellemiségének megfelelően van pár modernebb szereplő is (alkoholproblémákkal küzdő csaj, konzervatív apja előtt titkolózó meleg srác), az egyetlen oka annak, hogy ilyen sokan megfordulnak a filmben, az az, hogy a százperces játékidő alatt egyenletesen lehessen elosztani a halálokat. Akad itt néhány érdekesnek tűnő háttérsztori, de ezekkel épp csak említés szintjén foglalkozik a film. A szereplők mind papírvékonyak, és az általuk képviselt sztereotípiának megfelelően, a lehető legkiszámíthatóbb módon viselkednek.

A Felelsz vagy merszről igazából nem is nagyon lehet sokat beszélni, mert egy annyira feledhető alkotásról van szó, hogy már a kritika végére érve is alig tudok bármit felidézni belőle. Szóval beszélhetnék még a színészi alakításokról vagy Jeff Wadlow rendezői munkájáról, aki a 2013-as Kick-Ass 2 óta nem nagyon hallatott magáról, de felesleges lenne. Senki sem csinál semmi olyasmit a filmben, amit ne láttunk volna már ezerszer, és ne váltana ki reflexszerű ásítást a nézőből. A magyar forgalmazónak viszont elismerés jár, amiért az amerikai premierhez képest két hónappal később mutatta be a filmet, hiszen a nyári hőségben kicsit azért elnézőbbek vagyunk az ilyen limonádékkal szemben.

30%
Rossz

A Felelsz vagy mersz egy teljesen felesleges és érdektelen alkotás, amin sem félni, sem izgulni nem lehet, de még csak jól szórakozni sem. Kétségkívül a Blumhouse egyik legrosszabb horrorfilmje. Remélhetőleg ebből nem lesz franchise.

  • Szerintem