Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Elkaszálhatatlan – ODAÁT 13. évad kritika

Supernatural S13 (2018)

Valamit még mindig jól csinál, de csinálhatná jobban is.

A sorozat ősszel a 14. évadot kezdi a rajongók nagy örömére, de a széria azon a ponton van évek óta, hogy okkal motoszkál az a gondolat már minden néző fejében, (és talán a készítőkében is) hogy meddig tudják még életben tartani a The CW eddigi legtöbb évadot megélt projektjét. Spoileres kritika.

Nem kérdés, a hibái ellenére is imádjuk ezt a show-t, a végsőkig így lesz, de nem lehet elszaladni a tény mellett, hogy már alig van benne szufla. Már a 8. évadtól lehet érezni, hogy fogy a muníció, viszont a lelkesedés egy cseppet sem, és talán ez lesz az oka, hogy még jó pár szezont meg fog élni. De most nézzük meg, miként teljesített a 13. évad.

Ugyebár a 12. évad fináléjában jó pár dolog történt, ami nagy hatással volt a következő szezon egészére, konkrétan elvesztettük Crowley-t (valljuk be, ez azért szemét húzás volt), majdnem búcsút kellett mondanunk Castielnek, megszületett Lucifer fia, Mary és Lucifer pedig egy alternatív univerzumban estek csapdába.

Ahogy várni lehetett ebben az évadban is megtörtént az a bizonyos „akiről azt hittük, hogy meghalt visszatért” pillanat, amit az Odaát majdnem minden szezonjában elsüt, és majdnem mindig Castiellel, Rowena pedig egyértelmű, hogy túl badass a halálhoz. Uncsi, de szerethető klisé. Tehát ez most sem volt másképp, az egyetlen probléma a sorozatban ezen a téren abból fakad, hogy mindig azok a karakterek kerülnek a véglegesen meghalt kategóriába, akik még hosszútávon életet tudnának lehelni a történetbe. Ott van ugyanakkor a másik véglet, azok pedig valamilyen formában mindig visszatérnek, akikből már minden ki lett hozva. Az írók nem tudják már megtalálni évek óta az egyensúlyt a kettő között, ami tét nélkülivé tett nagyon sok pillanatot, aminek meghatározónak kéne lennie egy sorozat cselekményében.

[media-credit id=118 align=”alignnone” width=”740″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

Jack, a nefilim születésével nyílt meg az átjáró ebbe az alternatív univerzumba, ahol természetesen kijátszották a visszatérő karakterek kártyáját. Mondjuk ennek több értelme volt mint amikor Mary került vissza a képbe… Ahogy említettem, pár szereplő igen is megérdemli, hogy feltámasszák, de a legtöbb romba dönti az Odaát történetének legsokkolóbb alakulásait, amitől kissé gagyivá válik a dolog.

Ezen kívül rendben volt az évad, ez a nefilim szál is megállta a helyét és pici karakterfejlődést is hozott a főszereplőknek, (szülő féleségekké váltak) ami üdítő volt, hiszen Sam és Dean évek óta ugyanazon a sémán toporog és nem láttunk tőlük semmi újat, csak ugyanazt a nyafogást. Bár ne értsetek félre, mert ez a jófajta nyafogás legalább. Egy szerelmi szálat már igazán illene kidolgozni újra.

[media-credit id=118 align=”alignnone” width=”708″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

Az Odaátnak továbbra is erős oldala maradt a humora, bár már nem olyan erős mint régen, az eseményeket figyelembe véve még mindig megtalálják módját a viccnek. Ami sajnálatra méltó, hogy pont ez a show nem tudja zöld útra vinni a spin-off elképzeléseket, ez már a második alkalom volt, hogy nem jött össze, de valószínűleg megbékélünk vele.

Amivel nem békélek meg: az a minőségromlás. Ahogy említettem, lelkesedés még mindig van a sorozatkészítését illetően, potenciál is lenne, de egy több, mint egy évtizede futó sorozatnál bátrabb húzásokra lenne szükség (nem, nem Crowley-félékre). Ötletek vannak, mégsem tart sehova a történet, sok pillanata kidolgozatlan, majdhogynem bugyuta, és rengetek a ki nem használt lehetőségek száma is. Vissza kéne hozni a könnyed komolyságát, ami régen volt. Nem mernek kockáztatni, pedig nagyon nem ártana.

[media-credit id=118 align=”alignnone” width=”682″]

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
[/media-credit]

De összességében elment ez az évad is, nagy pillanatok nem igen voltak, maximum pár említésre méltóan jó, de legalább tizenharmadjára is könnyben lábadt a szemem, amikor felcsendült a Carry On My Wayward Son, már ezért megérte. Nem rossz, nem is olyan bitang erős, de remélem, nem kap kaszát..soha.

Szóval most, hogy újra összeállni látszik a banda, hiszen újra a fedélzeten tudhatjuk: Bobby-t, Charlie-t, és még az előző évadban Mary-t már csak tényleg John hiányzik. Ki tudja. Kíváncsian várom a következő évadot, és hogy mit sikerül kihozni a Michael Dean testében helyzetből.

U.i.: #WeWantCrowleyBack

75%
Tetszetős

Van még benne sok lehetőség, még ha ez nem is tűnik úgy. Érdemes lesz továbbra is követni azoknak, akik eddig kitartottak már.

  • Szerintem
Share This