Érkezés filmkritika – Eredetit alkotni egy lehasznált műfajban

Te jó ég, mennyiszer találkoztunk már a mozikban az idegenekkel történő első kapcsolatfelvétel elképzelt regéjével. Sokszor, sokféleképpen kerültünk interakcióba a földönkívüliekkel, vagy valamilyen őket képviselő entitással. A 2001: Űrodüsszeiában komplex ábrázolásmód keretein belül erőszakkal fertőzött meg minket a monolit, A függetlenség napjában majdnem teljesen elpusztítottak az idegen lények, kirobbantották a Világok harcát, de E.T.-t is leküldték a gyerekek kedvéért. Volt köztük olyan, aki nyolcadikként csatlakozott a Nostromo legénységéhez, és olyan is, aki magával Arnold Schwarzeneggerrel mérte össze erejét, na meg akadtak, akik benépesítették a johannesburgi 9-es körzetet. És lehetne a végtelenségig sorolni a példákat. Feltettük a kérdést: Vajon lehet még igazán újat mutatni a zsáner keretein belül? Denis Villeneuve pedig ekkor hátradőlt, csibészesen kacsintott egyet, majd azt mondta: Hát persze, hogy lehet!

Dr. Louise Banks (Amy Adams) elismert nyelvészprofesszor, aki egyhangú életet él. Előadásokat tart az egyetemen, majd visszatér méretes erdei házába, hogy magányosan hajtsa álomra a fejét. Élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor világszerte tucatnyi helyen lesznek figyelmesek azonosítatlan járművek érkezésére. A földönkívüli entitások látszólag inaktívak, viszont kommunikálnak az emberekkel, nyelvük azonban érthetetlen a földlakók számára. Ezért jön jól a nő nyelvésztudása, aki a szintén a kormány által felkért fizikus, Ian Donnelly (Jeremy Renner) segítségével kifejleszt egy kölcsönös tanulási módszert, amellyel fokozatosan érthetővé válik a lények közlendője. Ám az idő egyre fogy, az idegenek szándékaira továbbra sem derül fény, Kína pedig a fegyveres ellenállást sürgeti.

ARRIVAL

Az Érkezés elképesztő vízió, ami a science fiction krémjét elegyíti magában, hozzáadva nem kevés eredetiséget az összképhez. Nagy eséllyel eszünkbe juthat Christopher Nolan 2014-es nagy dobása, a Csillagok között, ugyanis narratíva szempontjából, ha nem is annyira grandiózus, de hasonló a film, hangulati íve pedig gyakorlatilag megegyezik. Itt is az egész emberiség sorsának alakulása helyezkedik el a konfliktushelyzet gócpontjában, viszont most földhözragadtabb, emberibb oldalról láthatunk nagy erejű csillagközi történetet megelevenedni. Az üzenetet a nagyszabású alapvetéshez képest nagyon földhözragadt, úgyis mondhatjuk, hogy egyszerűen értelmezhető, hétköznapi érzelmek útján közvetítik a készítők.

Az egész nagyon erős drámai felütéssel, mocsok-kemény fajsúllyal indul. Emlékképeket látunk egy tragikus sorsú kislányról, akinek anyja most hiába kiemelkedő elme területén, magányosan éli életét, minden mozdulata fájdalmat és szomorúságot sugároz. A következő lépés a stressz, hiszen a készítők pontosan tudják, hogy az emberiség létezése hajnala óta retteg az ismeretlentől. Kollektíven és egyénenként egyaránt. A néző is. Székébe lapulva, a torkára akadt popcornszilánkról megfeledkezve retteg attól, ami talán ott lapul az óriási, tojásforma űrhajók belsejében. És igen, ezt az álláspontot képviselik a kormányok és a hadseregek. Akik azonnal hadüzenetben és ellenállásban gondolkodnak. Louise érzi, hogy első számú feladata az, hogy felfedje az idegenek célját. Mert ha a lények békés szándékkal érkeztek, akkor nem szabad hagyni, hogy a forrófejű katonaállamok óriási hibát kövessenek el. És ez a nagyszerűen kevert bizonytalanság adja a cselekményvezetés bő első felének igazi esszenciáját.

erkezes-film-kritika-2016

Persze nem szabad megfeledkezni arról sem, amiben az Érkezés igazán egyedülálló és újító. Ez a film szigorúan a racionalitás talaján maradva, kézzelfogható egyetemi kutatási területek aspektusából elemzi és alakítja a történetet. Nyelvészet és kommunikációtudomány megfelelő használatán múlik az, hogy mi sül ki a bolygóközi konfliktusból, ami a kiszámíthatatlanság baljós árnyát hozta az emberiség fejére. A mesterien komponált dramaturgia sodrásában, a főhősnő karakterén keresztül új árnyalatot, más megvilágítást kap az emlékezés, mint alapvető emberi jellegzetesség, majd a bődületesen erős filmvégi fordulattal előkerül a felelősségvállalás súlyának kérdése. Mint kiderül, végig erről volt szó, ám a készítők kiválóan vezettek félre bennünket.

Denis Villeneuve rendezett már nem egy mesterművet, ám mégis úgy fest, hogy most érett be igazán a rendező kiemelkedő tehetsége. Teljesen mindegy, milyen műfajban próbálja ki magát, mindig grandiózus hangvételben mesél. Az elmúlt években a thriller jelleggel bíró sztorikat szokhattuk meg tőle, ám most a kapcsolatfelvételes scifibe is belekóstolt, na de hogy! Hihetetlenül erőteljes atmoszférát generál a direktor. Nyomasztó, szürke színvilágba ágyazza a kemény kérdéseket feszegető, sokrétű történetet. Megrázó montázzsal indít, majd a főkonfliktus expozícióját lélegzetelállító nagy totálokkal narrálja, hogy aztán valóságos hangulati hullámvasútra ültessen, amin hol rettegünk, hol érdeklődve könyöklünk rá térdünkre, hol pedig a sírás határára sodródva veszünk el az érzelmi katarzishatásokban. Úgy néz, ki, hogy Villeneuve tényleg nem tud hibázni, szóval tessék már végre Oscar-díjra jelölni! Az isten szerelmére, hát így kell filmet rendezni!

erkezes-2016-scifi-kritika

Amy Adams volt már jó néhányszor Oscarra jelölve, viszont a díjat még nem kapta meg. Vélhetően nem is ez lesz az a film, ami végre meghozza neki az elismerést, ám ez nem igazán számít, mert világszerte nézők milliói fognak elégedetten biccenteni a színésznő átható és hiteles játékára. Adams, ahogy azt jogosan várhattuk tőle, nagyszerű főszereplőként van jelen a játékidő teljes hosszában. Jeremy Renner ezúttal is korrekt, mint általában mindig, bár ismert színészi sablonjaitól, az ironizáló karakterábrázolástól és a lazáskodó arcjátéktól ezúttal sem tud elszakadni. Forest Whitaker tökéletesen megfelel a rendezői utasításnak, ami valahogy így hangozhatott: “Forest, te végig nagyon félj az űrlényektől, és ne érts semmit a tudományos szövegelésekből!” Persze Whitakerre nem tudunk, és nem is akarunk haragudni.

Az Érkezés az a mozgókép, amiért 2016-ban kétely nélkül érdemes moziba menni, sőt, még a nagy vásznas újrázás is kijár neki. Mert óriási filmélmény, erőteljes atmoszférával, mély történettel, nagy csavarral és remek színészgárdával.

10/10

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Innen Movietank

Ez is érdekelhet Tőle

Komment