Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Extant – Halle Berry és az év legnagyobb csalódása

Azt azért kijelenthetjük, hogy az Extantot a duplarészek mentették meg a kaszától – pedig valójában azok voltak a leggyengébbek.

2

Azt azért kijelenthetjük, hogy az Extantot a duplarészek mentették meg a kaszától – pedig valójában azok voltak a leggyengébbek.

Tudjátok volt nyár elején az a sorozat, amit azzal promóztak, hogy Halle Berry 13 hónapra felmegy egy egyszemélyes küldetésre az űrbe, aztán meg terhesen érkezik vissza. Na kiderült, hogy már itt kilógott a lóláb, ez így ebben a formában nem igaz, de ha még ez lett volna a legnagyobb baj a sorozattal…

Az Extant alkotói akartak valami misztikus, idegenéletformás sorozatot, aztán kitalálták hogy ha már a jövőben játszódik legyen benne valamiféle robotika. A brainstormingon aztán valaki bedobta az mesterséges intelligencia ötletét, mindenki ovációval fogadta, így hát nem csak egy idegenéletformás, embereketmegszállós sorozatterv alakult ki, hanem ezzel párhuzamosan egy mesterséges intelligenciás is, csak hogy ezt nem két külön, hanem egy sorozatba összegyúrva, aminek az eredménye az lett, hogy maguk a készítők sem tudták, hogy most akkor mit is akarnak elmesélni.

Pedig az Extant nem indult rosszul, úgy három részig élvezhető is volt, aztán sorra jöttek az írói hülyeségek, a logikátlanságok, még végül az egész odáig fajult, hogy lett belőle valami ami se nem érdekes, se nem látványos és még Halle Berryt sem láthatjuk benne egy szál melltartóban. A színészeket egyébként nem érheti panasz, ha már itt tartunk, szerintem ebből az ócska alapból a legtöbbet hozták ki, az mondjuk megmosolyogtató, hogy mennyire karaktercastngot tartottak, elég csak a Halley Berry férjét alakító Goran Visnjicre, Michael O’Neillre vagy Hiroyuki Sanadára gondolnunk, utóbbi kábé a karakterével együtt mentették át a Helixből.

Reméljük az Extant nem kap még egy újabb évadot, vagy ha igen akkor az egész stábot Mickey Fisherestől Steven Spielbergestől szélnek eresztik, na meg megszabadulnak az intrós narrálástól, mert amit mondjuk a Person of Interestben ötvenedszerre sem untam, az itt már másodjára is bántotta a fülem – szóval ékes példája annak, hogy az írók mennyire voltak a helyzet magaslatán.

Mint a bevezetőben is írtam az Extantot a duplarészek mentették meg, mert ha ezek nem duplarészek, már kaszáltam volna az egészet, így viszont sajnáltam volna az elpocsékolt időt. De legalább úgy nevezhetem az év legnagyobb csalódásának, hogy végignéztem.

10/2

Share This