Fekete tükör – Black Mirror 3. évad 1. rész kritika


Black Mirror. Netflix. Na ez pont egy olyan párosítás, ami az embernek csak a legvadabb álmaiban fordul elő. És nagy szerencsénkre valóság lett. A Black Mirror sorozat 3. évadának 1., Nosedive címre hallgató része pedig bizonyította, hogy ennek a házasságnak nagyon is volt létjogosultsága.

Mit kell tudni a Black Mirrorról?

Ez egy antológia sorozat, vagyis akár úgy is belevághatsz, hogy kihagyod a korábbi évadok epizódjait (mondjuk ez nagy kár lenne). A Black Mirror minden epizódja más történetet fed le, más színészek, más karakterek, más történet., mintha csak egy novelláskötetet csapna fel az ember. Csak egy dolog azonos: minden esetben egy nagyon furcsa társadalom-, illetve jövőképet kapunk az arcunkba, amely sok esetben túlzó, de egyik sem tűnik túl futurisztikusnak. A Black Mirror minden epizódja elgondolkodtat és földig döngöl, ebben biztos lehetsz!

A 3. évad 1. részében egy olyan jövőbe (jelenbe?) nyerhetünk bebocsátást, amelyben az emberek “értékelhetik egymást” a való életben egy közösségi médiás alkalmazásnak köszönhetően. Sőt, nem csak értékelhetik, hanem kötelező is értékelni a másikat, hiszen ez határozza meg tulajdonképpen az életüket. Akinek jó átlaga van, az előnyökhöz jut az élet minden egyes területén, akinek pedig rossz, az nem kap munkát, kiközösítik az emberek stb.

black-mirror-3-evad-nosedive-zuhanorepules

A sztori

Hősünk Lacie (Bryce Dallas Howard – Jurassic World) nyitóképe ezért is piszkosul erős. Azt láthatjuk, ahogyan kamunevetést, kamumosolyt gyakorol a tükör előtt. Pedig nem sok oka van erre. 4,2-es átlaggal bír az ötös skálán, mondhatni az élete is teljesen rendben van, leszámítva, hogy még mindig öccsével (James Norton – Grantchester) él. Lacie viszont nincs megelégedve az életével és elhatározza, hogy bármi áron 4,5-es átlag felé jut, amivel végre megvalósíthatja álmait. Többek közt pont kapóra jön gyerekkori barátnője (Alice Eve – Star Trek) esküvői meghívója, ugyanis egy ott elmondott remek beszéd biztosan rengeteg 5-ös értékelést hozna neki, amivel jelentősen javulnának az arányai.

A közösségi háló

A Black Mirror zseniális módon ragadja meg a közösségi média összes rákfenéjét, kezdve a reggeli kávéval és a hozzá kapott kőkemény süteménnyel, amelybe mosolygósan kortyolunk és harapunk bele, majd fotózzuk le és osztjuk meg, hogy az emberek lássák, ma is plázáztunk, starbucksoztunk, shoppingoltunk, mert mi megtehetjük, mert nekünk tökéletes az életünk.

Nem is beszélve arról, ahogy az epizód bemutatja mekkora függőségek, megszállottságok alakulnak ki bennünk ennek köszönhetően, ráadásul mindezt olyan kézzelfogható nyersséggel mutatja be nekünk, hogy vagy magunkra ismerünk, vagy a barátunkra vagy éppen a gyerekünkre. Félelmetes jövőképet fest arról, ami felé hatalmas lendülettel halad a társadalmunk – hozzáteszem szerintem megállíthatatlanul. Azt hiszem a bullshitgenerátoros idézetek nélkül is mindenki vágja, hogy a mostani fiatalok életét semmi sem határozza meg jobban, mint a közösségi média és a különböző applikációk. Vagyis a külsőségek.

black-mirror-nosedive-consultant

A Nosedive zseniális részletességgel mutatja be ezt a jövőképet, egyik kedvenc ilyen mozzanatom, amikor kiderül, hogy az sem mindegy, hogy kitől kapunk erős értékelést, az egész társadalmi applikáció ugyanis a Google kereső algoritmusához hasonlóan rangsorolja ezeket az értékeléseket. (Ez Google-re átültetve annyit tesz, hogy azok a “hivatkozások” erősek egy oldalra nézve, amik egy erős oldalról jönnek (pl. ránk hivatkozik a The Hollywood Reporter”, még azok tulajdonképpen semmit nem érnek, amik egy hírkereső vagy linkgyűjtő portálról érkeznek).

black-mirror-nosedive-ending

A rendszert tehát meghackelni nem tudod, vagyis lehet hogy igen, de erre nem tért ki az inkább kamaradrámaként működő epizód. Én mondjuk erre is kíváncsi lettem volna, ahogy arra is, hogy vajon már a gyerekeknél is működik-e ez az értékelősdi, vagy csak bizonyos kor után kell használni ezt a “szolgáltatást”.

Összességében félelmetesen erős epizóddal nyitott a Black Mirror, én továbbra is nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta ki és azoknak is, akik pár évvel ezelőtt az első (disznódugós) epizód után lemondtak róla. Ráadásul a korábbi három epizódos évad helyett most rögtön duplát, hat epizódot kaptunk, úgyhogy szinte garantált, hogy mindenki talál magának olyan epizódot, amin aztán napokig rágódhat.

A szatírát Rashida Jones és Michael Schur (Hivatal, Városfejlesztési osztály) forgatókönyve alapján Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Pán, Anna Karenina, Hanna – A gyilkos természet) rendezte.

UPDATE:

Na ezért meg még utólag is levert a víz…

Bevezetnek egy pontrendszert a lakosságra, hogy a netes tevékenység határozza meg, mennyit érünk. A rólunk szóló, folyamatosan termelődő adatcsomag határozná meg az élet minden területét, így az árakat is. Fikciónak tűnik, pedig nem az. Az adatvédelem egyre fontosabbá válik, és mi vesztésre állunk: a személyes információk feletti ellenőrzés szép lassan kicsúszik a kezünkből. via:

Ahány pontod van, annyit érsz

Bevezetnek egy pontrendszert a lakosságra, hogy a netes tevékenység határozza meg, mennyit érünk. A rólunk szóló, folyamatosan termelődő adatcsomag határozná meg az élet minden területét, így az árakat is. Fikciónak tűnik, pedig nem az. Az adatvédelem egyre fontosabbá válik, és…

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment