Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Félresikerült apáca-show – Az apáca filmkritika

The Nun (2018)

Ezúttal nem lesznek álmatlan éjszakáink az ördögi nővértől.

0

A Démonok között-univerzum ötödik installációjában, Az apácában kisiklik a paravonat.

Tovább bővül a Marvel-mozik mintájára létrehozott Démonok között-univerzum: Warrenék két története, valamint a parababa Annabelle két spinoffja után most itt a Démonok között 2-ben feltűnt démoni nővér előzménytörténete, Az apáca. A fehérre maszkírozott fityulás 2 évvel ezelőtt alaposan megborzolta a nézők idegeit, és a saját filmjében is sikerül neki ez a mutatvány – csak hát sajnos nem úgy, ahogyan azt előzetesen gondoltuk. Az apáca egy gyenge horror, ami nem ér fel az irtózatos méretű hype-jához.

1952-őt írunk. Egy Romániában található kolostorban egy apáca öngyilkosságot hajt végre. A Vatikán megbízza a veterán Burke atyát (Demián Bichir), valamint egy fiatal apácanövendéket (Taissa Farmiga), hogy járjanak utána a különös esetnek. Mi természetesen jóval előttük megtudjuk, mi, vagyis ki áll az ügy mögött: a kígyók hercege, az apácabőrbe bújt démon, azaz Valak (Bonnie Aarons), aki az egész kolostort sötétségben tartja és rövidesen a látogatókat is elkezdi vegzálni.

Kezdjük ott, hogy a sztori iszonyatosan nagy bóvli. Tele van logikai hézagokkal, így aztán a film során felmerülő miérteken és hogyanokon nem érdemes túl sokat lamentálni. De nem is ez a legnagyobb gond (hisz majdnem minden filmben vannak logikátlanságok), hanem az, hogy a James Wanék horror-univerzumában jól megszokott démonos-ördögűzős-okkultista elemek tárgyalása ezúttal nem titokzatosan vagy félelmetesen, hanem végtelenül bugyután és erőtlenül hangzik. Ez köszönhető egyrészt a hatásvadászatnak, másrészt annak, hogy nincsenek érdekes és szerethető karakterek.

Amikor Warrenék beszéltek világuk gonosz entitásairól, feszülten nyeltünk egyet, itt azonban csak egy “ehh” hagyja el a szánkat minden démonokkal kapcsolatos reveláció után. Az mondjuk jó ötlet, hogy Valak saját félelmeikkel szembesíti a főszereplőket (a fogadalom előtt álló növendéknek a hitét teszi próbára, az atyának pedig a lelkiismeretét akarja kikezdeni egy, a pap által levezényelt ördögűzésben meghalt fiú képében), de a sztori ezen aspektusa egy idő után elsikkad, és a karakterek vázlatosak maradnak. Hiába nem rossz a színészgárda, feladatuk javarészt kimerül annyiban, hogy jól megijednek az apácától.

Egyedül Jonas Bloquet-nek, a főhőseinket segítő, Franciaországból a sötét Kelet-Európába költöző fiatalembert, Frenchie-t alakító aktornak van több dolga, az ő karaktere ugyanis a tipikus vicces mellékszereplő, akinek az a feladata, hogy oldja a hangulatot, de a készítők talán az ő figurájával végezték a legrosszabb munkát. Már a Démonok között 2-ben is vékony jégen táncoltak a poénkodással, most pedig túl messzire mentek: Frenchie beszólásai szétzúzzák a film legsötétebbnek és legdrámaibbnak szánt pillanatait.

Ám Az apáca nemcsak a gyenge figurák és a túltolt poénkodás miatt nem egy jó horrorélmény. Címszereplője langyos felbukkanásai miatt sincs benne sok köszönet: Valak többnyire kiszámítható módon, sötét sarkokból ugrik a szereplők nyakába, a redundáns, fantáziátlan ijesztések pedig rövid úton kikezdik az amúgy remek díszletekkel, baljós zenével és ügyes operatőri munkával megteremtett gótikus légkört.

A démoni fityulás szólófilmje tehát nem lesz maradandó alkotás. Persze a Démonok között-univerzum tovább íródik, hamarosan Annabelle és Warren házaspár is megkapja a harmadik kalandját, de a jövőben remélhetőleg jóval átgondoltabb és hatásosabb franchise-filmekre válthatnak jegyet a borzongásra vágyó mozilátogatók.

40%
Gyenge

A Démonok között-filmek talán leggyengébb darabja lett Az apáca, amely a történet, a karakterek és a parajelenetek terén is gyengén teljesít. Legközelebb ennél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy ne veszítsük el a hitünket James Wanék démoni univerzumában.

  • Szerintem
Share This