‘Goksung – The Wailing’ kritika


Dél-Koreai pszichothriller (horror?), ami úgy indul, akár egy népszerű skandináv krimi, de aztán egy éles huszárvágással egészen más irányba megy tovább, az (európai) ember meg csak néz, hogy WTF???

wailing-still

A történet

Goksung egy apró falu, ahol egy nap titokzatos betegség söpör végig, melynek következtében az addig békés lakók brutális módon elkezdik megölni a családtagjaikat. A gyilkosságsorozat okának felderítésével a rendőr, Jong-Goo kezd foglalkozni, a gyanú pedig hamarosan egy idős japán férfira terelődik, aki a falu melletti erdő mélyén él, és akiről ijesztő szóbeszéd terjeng.

Kunyhójának átkutatása közben megtalálják Jong-Goo lányának fél pár cipőjét, nem sokkal később pedig a gyerek is megbetegszik; ugyanazt a kórt kapta el, amit a többi falusi. Jong-Goo mindent megtesz annak érdekében, hogy gyógymódot találjon, de a lány állapota egyre romlik, a japán idegenről pedig lassan kiderül, hogy ki is valójában.

goksung

Távozz tőlem!

Aki eddig azt hitte, hogy a dél-koreai mozik kimerülnek a lírai alkotásokban (pl. Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz) és a krimikben (pl. Oldboy, Bácsi), annak ideje újra gondolnia, pl. a Vonat Busanba című zombithriller miatt is, ugyanakkor ezek a filmek hollywoodi értelemben véve hasonlóak.

Ehhez képest a Goksung, hogy is mondjam… kissé más, mert bár sok szempontból ez is követi a globális trendeket, a film felétől megjelennek olyan jellemzők, melyek nem csupán új megvilágításba helyezik a cselekményt, de egyértelművé is teszik, hogy nem nyugati típusú és nem is a nyugati közönség számára készült produkcióval van dolgunk.

Spoilerezés nélkül erről nem lehet bővebben írni, de annyit elárulhatok, hogy – nevezzük így – misztikus vonalon halad tovább a történet, ami – miképp egy kritikus fogalmazott – “az amerikai mozit tohonyává és ötlettelenné silányítja” (bár ez e nélkül is megy szerintem…).

goksung2016

Egy átlagos amerikai filmben garantáltan nem találkozhatunk ilyen elemekkel, szóval mindenképp az újdonság erejével hat Hong-jin Na munkája – abban az értelemben feltétlenül, hogy hozzánk ritkán jut el ilyesmi, ami érthető, hiszen egészen más a hazai filmfogyasztás, de kár is, mert a sok, ugyanarra a kaptafára készülő amerikai és európai produkció miatt már alig van igény valami újra, másra.

Új és más pedig éppenséggel akad a Goksungban, persze igazán az fogja tudni értékelni a plusz tartalmakat, aki ebben a kultúrában él, ergo koreai, netán japán, kínai, stb. Azért szegény nyugatiakat sem kell félteni, minket is képesek lenyűgözni a látottak, legfeljebb másképp fogjuk értelmezzük azokat, és az élmény is különböző, “egzotikusabb” lesz.

the-wailing

Kicsit lassan indul be a cselekmény, és addig látszólag nem is történik sok minden, de valahol félidő tájékán megindul a természetfeletti csepegtetése, és onnantól kezdve egyre érdekesebbé válik a sztori, végül a közel két és fél órás játékidő hopp, máris elrepült.

Olyan ez a film, mintha Hayao Miyazaki áttért volna a sötét oldalra, és elhatározta volna, hogy ehhez hasonló felkavaró, de iszonyú hangulatos mozikkal fogja beleverni a hülye emberek orrát a saját piszkukba.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment