Hamisan csengő űrszimfónia – Alien: Covenant filmkritika

Alien: Covenant (2017)

Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Van-e célja a létezésünknek vagy csupán véletlen evolúció melléktermékei vagyunk? Ezek a kérdések olyan nagyok, hogy a legtöbben tudomást sem veszünk róluk. Szemünket behunyva, arcunkat a másik irányba fordítva inkább megnézzük a legújabb Transformerst. Nem úgy Ridley Scott, aki a Prometheus elkészítésével beleásta magát eme rejtelmek problematikájába. Az igencsak megosztó Alien-előzményfilm kapcsán valahogyan mindig a fanyalgók hangja jutott erőteljesebben a felszínre. Én a másik oldalt képviselem. Szerintem a Prometheus jó film. Sőt, kiváló. A gond az, hogy én és még rajtam kívül jó néhányan hiába vagyunk ezen a véleményen, hogyha csak a mocskolás és a leszólás jut el Ridley Scott fülébe. Több xenomorf kell, senkit nem érdekelnek a létkérdések – így szólt a himnusz. A 21. századi mozi haldoklását kísérő rekviemdalra táncolni kezdő Scott fejében pedig pokoli káosz és megosztottság alakult ki.

Így halt meg a Prometheus 2, és így született ez az Alien: Covenant nevű gagyi…

covenant4

A Covenant kolonizáló hajó, fedélzetén több, mint kétezer krioálomban szunnyadó telepessel úton van az új, és talán szebb életet ígérő paradicsom felé, ami ebben az esetben egy nagy nehezen meglelt Föld-szerű bolygót jelent. Egyedül a szintetikus Walter (Michael Fassbender) van ébren, ő felügyeli a rendszerek helyes működését. Amikor egy váratlan lökéshullám vészhelyzetet idéz elő, a hajó automatikusan felébreszti a legénység többi tagját. A tragédiába fúló eset, valamint egy váratlanul beérkező, emberi eredetű jel hatására a csapat úgy határoz, hogy az eredeti úti cél helyett inkább a radaron váratlanul feltűnt, szintén élhetőnek tűnő égitest felé veszik az irányt. Döntésüket persze hamarosan megbánják.

És már fordulnának is vissza, ahogy a néző is szíve szerint menekülne a moziteremből, mielőtt Ridley Scott összedönt mindent, amit annak idején pont ő kezdett felépíteni. De ahogy a Covenant legénysége is csapdába esett, úgy mi, kulturált moziba járók is végigüljük a filmet, ha már így alakult. Az Alien: Covenant az utóbbi időszak talán legfantáziátlanabb, legidegesítőbb mozgóképe.

covenant5

Igen, idegesítő. Idegesítő, mert ez a produkció tervezeti fázisában még Prometheus 2-nek indult. Egy nagyszabású, kreatív, érdekfeszítő és eredeti történet második fejezetének, amelyben a 2012-es alkotás mérnöki pontossággal és átgondoltsággal felvetett kérdéseire választ kapunk, és így esetleg még tovább gyűrűzhet a kozmikus teremtéskonfliktus cselekménye, hogy végül egy óriási, mozitörténeti fontossággal bíró trilógiában csúcsosodjon ki. De nem. Ridley Scott elismerte, hogy a rajongóknak igazuk volt. Több bolygóközi szörnyeteg kell, mert az emberek arra vágynak, hogy xenomorfok általi vérontást és halált lássanak a vásznon.

És akkor ez a megoldás? – kérdezi eme keserű hangvételű cikk kétségbeesett és szomorú szerzője. Így le kell csapni az előző részben könnyfakasztó gyönyörűséggel bűvölt kígyó fejét, hogy ezáltal csak és kizárólag az agyatlan mészárlásé legyen a terep? Ti mind, akik szerettétek a Prometheust és kíváncsian várjátok, hogy kiderüljön, a Teremtők miért alkottak minket és miért bánták meg végül eme tettüket, amelyért tömegpusztító biológiai fegyverrel igyekeztek bűnbocsánatot nyerni, hát kezdjétek el elengedni a dolgot. Mert nem fogtok válaszokat kapni. Az Alien: Covenant tényleg a Prometheus folytatása, de ez csak azokban a kínosan összecsapott epizódokban nyilvánul meg, amelyek keretei között a forgatókönyv igyekszik olyan megvadult iramban elvarrni a korábban megkezdett szálakat, hogy az szinte már a Prometheus teljes létjogosultságát is a földbe döngöli. Scotték módszeresen, izzadtságszagúan, kötelességjelleggel irtanak ki mindent, amiből esetleg ebben a filmben, vagy a későbbi folytatásokban kialakulhatna valami, ami a teremtés- és létkérdések gócpontjában koncentrálódik.

covenant3

Na és ez pont azért érdekes, mert a nyitójelenet éppen ennek ellenkezőjét vezeti fel. Mintha Scott tényleg a Prometheus második részét kezdte volna forgatni, ám aztán gondolt egyet és inkább kevésbé kreatív vizek felé fordította a vitorlát. Minden, ami mély, tartalmas, elgondolkodtató akar lenni ebben a filmben, csúfos kudarcot vall, és úgy vélem, ez az alkotók kétségbeesésének eredménye. Szerintem Ridleyék sokkalta inkább akartak Prometheus 2-t készíteni, és nagy dolgokon gondolkodni, de a rajongói nyomás hatására kénytelenek voltak Alienezni és vérengzeni. Az egész tragikomikum esszenciájaként még valamifajta hit kontra racionalitás vonalat is próbál behozni a szkript a képbe az egyik fontosnak szánt karakter jellemrajzán és szövegkönyvén keresztül, de ezzel végül csak annyit sikerül elérni, hogy hibátlan korona kerül a Covenant karaktertárházának félresikerült, jellegtelen összképére.

Félreértés ne essék, Ridley Scott nem felejtett el filmet rendezni. Mert életkorát meghazudtoló módon brutális sci-fi horrort tett le az asztalra. Az újonc neomorfok rémisztőek, a xenomorf pedig még mindig, CGI-köntösben is gyönyörű, és a vér élénkvörösen fröccsen, ömlik mindenfelé. Igen, ebben a minőségében a Covenant tartalmaz mondjuk három-négy zseniálisan megkomponált jelenetet. A gond akkor van, amikor a vér kissé megalvad, az adrenalinszint leszáll, mi pedig megpróbálunk a dolgok mögé nézni. De ott nem találunk semmit, csak két régi ismerős halovány árnyképét. A nyolcadik utas és a halál nevű bolygó kacsint ránk őszintétlen, keserű mosollyal. Mert Ridley Scott a klasszikus, megkerülhetetlen Alien-filmeket próbálta másolni legújabb alkotásával, ám ebbe most nem szorult sem lélek, sem pedig fantázia. Az egész valahogy annyira szomorú…

covenant2

Az összecsapott visszatekintéseket és utalásokat leszámítva a Prometheus csupán egyetlen fontos összetevője maradt meg. Michael Fassbender. Az ő produkcióját, az előző rész egyik legnagyobb zsenialitását viszont sikerült úgy kiherélni, hogy az szinte már fáj. Az irodalmi alkotásokból túlzó mértékben idézgető, indokolatlan és erőltetett hasonlatokat meg metaforákat puffogtató szintetikus karakter az összkép talán legirritálóbb komponense. És ehhez mérten mintha Fassbender játéka is fáradtabb, érdektelenebb lenne.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

50%
Baszki, egy nagy rakás űrlényfosba léptem

A Prometheus 2 abortusza nyomán az év csalódása, 2017 egyik legunalmasabb filmje burjánzott ki. Ha valamiért, akkor ezért tényleg kár.

  • Szerintem

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close