Húsevő generáció – Nyers filmkritika

Raw (2016)

A totális társadalmi átalakulás korát éljük. Olyan világban keressük a helyünket, ami a felfokozott ütemben zajló informatikai forradalom kíméletlen és megállást nem ismerő ostorcsapásainak nyomása alatt egyre kiismerhetetlenebbé válik. Nem látjuk a jövőt, nem tudunk hosszú távra tervezni, nem bízhatunk meg abban, amit az út végén látunk, mert könnyen lehet, hogy mire odaérünk, a körülmények teljesen átértékelődnek, és hirtelen már nem a korábban várt eredménnyel, hanem egy egészen más tényállással találjuk szemben magunkat. Az Y és Z generációk állandó kálváriájáról, ugyanakkor egyben különlegességéről van szó. Egy újfajta szociális sakktábláról, amely lehet ajándék és átok, élet vagy halál is.

Nem meglepő tehát, hogy – habár korábban is időről időre terítékre kerültek – az utóbbi években különös hangsúlyt kaptak a filmvilágban a felnövésdrámák, a fiatalkori identitásválsággal és útkereséssel foglalkozó történetek, az úgynevezett coming of age zsáner alkotásai. Julia Ducournau biztos, hogy nem egészen normális, de esetünkben ez most pozitívum, hiszen ennek köszönhetően tudta megalkotni a szóban forgó stílusvilág a közelmúltban látott egyik, ha nem a legkülönlegesebb, legegyedibb darabját. Ez a Raw, vagyis a Nyers.

raw2

Justine (Garance Marillier) fiatal vegetáriánus lány, aki a családi hagyományt tovább ápolva jelentkezik a neves állatorvosi egyetemre, ahol nővére, Alex (Ella Rumpf) is tanul. Be is költözik a kollégiumba, ám már az első este során kiderül, hogy a felsőbb évesek által celebrált beavatási szertartássorozat ebben az intézményben jóval keményebb és hosszadalmasabb az átlagosan várhatónál. Az egyik program keretei között Justine, hiába tartózkodik szigorúan a húsfogyasztástól, kénytelen állati belsőséget magához venni. Ezt követően kellemetlen fizikai tüneteket kezd produkálni, és egyre éhesebbé válik. Húsra vágyik. Csillapíthatatlanul.

A Raw rendhagyó felnövéstörténet, ami vérbő ábrázolásmódjával mindent megtesz azért, hogy elterelje figyelmünket valódi tartalmi töltetéről, ami nem más, mint az elfojtás jelenségének bemutatása. Igen, az elfojtás. Ismerős fiatalkori jellemvonás, ugye? Ducournau ügyes húzással a tökéletes allegóriát is megtalálja, hiszen a lelki-érzelmi fájdalmak fizikai téren való feldolgozása által emberközelibb, kézzelfoghatóbb konfliktust képes prezentálni. Mert ebben a filmben az elfojtás a húsfogyasztás körül csoportosul. Justine, ahogy korábban nővére is, nem eszik húst, szigorúan vegetáriánus, elfojt magában egy igényt, egy vágyat, egy akaratot, amely emberi természetéből adódóan teljesen normális.

raw

Persze a Raw elsősorban nem a vegetarianizmus ellen beszél, egyszerűen csak ezt az életviteli formát teszi meg vezető szimbólumául, hogy a jelenségkör totális lerombolásával a korábban mélyen a belsőbe elzárt, így most többszörös, kontrollálhatatlan erővel előtörő és életveszélyt okozó szenvedély elsőosztályú leképezését prezentálja. Mindennek tetejébe az  elfojtási jelenség még egyéb területekre is áttételeződik, hiszen Justine homoszexuális szobatársa a főhősnőéhez hasonló krízisen megy át, amikor elkezd vonzalmat érezni a lány iránt.

Neked is voltak olyan gimnáziumi osztálytársaid, akik hangoztatták, hogy csak azért, vagy főként azért szeretnének egyetemre menni, mert ott és akkor majd kontroll nélkül bulizhatnak és élvezhetik fiatalságukat, nem törődve azzal, hogy az egyensúlytalan életmód eredményeképpen a fontos és igazi lehetőségek szépen elsuhannak mellettük? Na erről a témáról is szó esik ebben a különleges alkotásban. Ha belegondolunk, az író-rendező hölgy kifejezetten negatív véleményen lehet azokról, akik valamilyen módon szembemennek saját emberi mivoltuk általánosan elvárható értelmezésével. A vegetáriánus életszemléletet kibelező alapkonfliktus mellett ugyanis a kontextusi körítést szolgáltató felsőoktatási közösségi közeg romlottsága is nagy hangsúlyt kap.

raw4

Igen, Justine sokra tartott állatorvosi iskolájában a tanulás, a megfelelő tudás és felelősségérzet elsajátítása legjobb esetben is csak másodlagos szempont, hiszen ez az a hely, ahol a felsőbb évesek szinte szektaszerűen viselkednek és gyakorlatilag szolgáknak tekintik a gólyákat, szobáikat szétverik, szigorúan bűnözőkre emlékeztető símaszkban, a menzán pedig megdobálják őket, és akkor persze még nem is beszéltünk az évről évre ismétlődő szertartásról, amely során, Stephen King Carrieje után szabadon, vérben fürösztik meg az újoncokat a csoportkép kedvéért. Olyan helyen járunk, ami teljesen természetellenesen működik, és mégis, ezzel senkinek semmi gondja nincsen. A film azt érezteti, hogy napjainkban ez a normális. Azt is megkockáztathatjuk, hogy korunk fiatal generációjáról a Raw szolgáltatja az utóbbi évek egyik legnegatívabb, leginkább pesszimista szemléletmódját.

És mindez hihetetlenül beteg tálalásban érvényesül. Julia Ducournau szigorúan pszichotikus és rendkívül aggasztó értelmezésmódjában az identitásdráma, a kannibálhorror és a szemérmetlen fekete komédia alkot megkapóan és gyomorforgatóan bűnös, egyedülálló koktélt, amely tipikusan azt az ízvilágot képviseli, ami nem esik igazán jól a befogadónak, sőt, elfogyasztása után talán még emésztési panaszai is lehetnek, de mégis annyira eredeti és újszerű a kombináció, hogy muszáj kipróbálnia. Legalább egyszer. Erről van szó. A Raw nézése közben nem azért érzed sokszor a nevetési ingert, mert vicces dolgok történnek a vásznon, hanem azért, mert a felvázolt szituációk annyira képtelenek, és olyan váratlanul csapnak le, hogy általuk a hatásfok nemes egyszerűséggel átcsap a morbid humor színterére.

raw3

A Raw összességében a bizalomról szól. Pontosabban a bizalom elveszítéséről. Egy olyan korról, amikor mindaz, amire korábban tántoríthatatlanul támaszkodhatott az emberi lény, egyszer csak felszívódik, képlékennyé válik. Megbízhatatlan lesz a felsőoktatás, a család és az egyén önmagába vetett hite is. És csak remélni tudjuk, hogy majd valaki, aki kellően rátermett és kitartó lesz, valamikor utánunk, bukásunk emlékezetén felbuzdulva talán megtalálja a gyógymódot.

Szólj hozzá!

Hozzászólás

90%
Fogyasztásra popcorn helyett jó sok húsival ajánlott

Ez a film úgy jó, ahogy van. Sokaknál kétségtelenül kiveri a biztosítékot, de valahol ezt küldetésének is tekinthetjük, hiszen a magas ingerküszöb éveiben kell a megbotránkoztató inger ahhoz, hogy a néző valóban a színfalak mögé tekintsen és elgondolkozzon. A Raw ezáltal működik. Nem kell sütni, főzni vagy párolni, mert eredeti valójában fejti ki igaz lényegét. Pont így, durván és nyersen.

  • Szerintem

Ez is érdekelhet Ettől a szerzőtől

Komment
Close