Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Ideglelés Svédországban – THE RITUAL filmkritika

Mindenhonnan nyúl, mégsem tucathorror.

0

Bár a horrorfilmek zsánerében rengeteg véglet létezik, azt meg kell hagyni, hogy az 1999-es Ideglelés egy újabb végpontot jelentett a műfaj rajongói számára és azóta is sok-sok filmest ihletett meg.

Így Adam Nevill brit írót is, akinek 2011-ben kiadott novelláját Joe Barton adaptálta filmvászonra, utóbbi forgatókönyve alapján pedig a V/H/S horror környékén is felbukkant, a szintén kis történetekre építő Southboundot és 2007-es A jel című horrort is rendező David Bruckner készített filmet.

A történet négy jóbarátról szól, akik elhunyt társuk emléke előtt is adózva a svéd erdőkbe indulnak túrázni, horrorról lévén szó pedig nyilvánvaló módon egyáltalán nem sétagalopp a festői svéd erdőbe tett kiruccanás. A négy barát ugyanis előbb fákra aggatott állattetemekkel, majd egy elhagyatott faházzal (helló, Blair Witch) találkozik, majd idővel az erdő sötétjével, az időjárással, a múlt árnyaival és persze valami ismeretlen eredetű gonosszal is meg kell, hogy küzdjön, ahhoz, hogy valahogy kikeveredjen az erdőből.

Némi karakterizálást követően nem tökölnek sokat azzal, hogy ránk üljön vala mi nagyon nyomasztó érzés, a remek kameramunkának köszönhetően ugyanis mi is hamar odaképzelhetjük magunkat a nyirkos erdő közepébe, mintha csak mi lennénk az elhunyt társ, aki tehetetlenül szemléli az erdőben történő különös eseményeket.

A The Ritual bravúrja, hogy úgy nyúlja le a klasszikus horrorok zsánerelemeit, hogy eközben saját misztikumot teremt, de olyat, hogy arra akár egy egész franchise-t felhúzna a Blumhouse – aztán meglátjuk, hogy a Netflix így tesz-e. A már említett Ideglelés inspirációnak köszönhetően a természetfeletti és az okkult adja a Rituálé magját, de a klasszikus lényhorrorok motívumai és a túlélőfilmek főbb zsánerei is fontos részét teszik ki a filmnek és ez a mix üdítően karakteressé teszi a produkciót.

A The Ritual nem egy gyors tempójú film, de a lassú építkezésnek köszönhetően a bőrünk alá kúszik, és eléri, hogy folyamatosan nyomasztó hangulat legyen, ami sokkal stílusosabb megoldás, mint a tucathorrorokra jellemző minden fa mögül előugró rémisztgetés.

A szereplők korrekt alakítást nyújtanak, nem a low budget-horrorokra jellemző színészeket sikerült összehozni, különösen Rafe Spall (The Shadow Line, Prometheus, Pi élete) az, aki – karakterénél is fogva – elviszi a hátán a Ritualt.

The Ritual (2018)
70%
Tetszetős

Gyönyörű természetes környezetben (Erdély) forgatott, mégis nyomasztó hangulatú film, amelyre az északi pogányistenségek is elismerően bólintanának, ha megtekintenék. Bár nem definiálja újra a horror műfaját, megtekintésre mindenképpen ajánlott!

  • Szerintem
Share This