Így látták a Batman Superman ellent a magyar kritikusok


Bár a magyar forgalmazó egy nagyon töketlen embargóval sújtotta a Batman Superman ellen elővetítésére meghívottakat, ki ki a maga módján megpróbált kritikát írni a filmről. (A magyar forgalmazó tulajdonképpen mindent megtiltott, nem lehet leírni, hogy melyik színész kit játszik, mi történik a filmben, sőt tulajdonképpen semmit, ami elengedhetetlen lenne egy épkézláb kritika megírásához.)

De a lényeg, hogy itt vannak az első hazai kritikák – pontosabban azokból egy-egy kiragadott rész, hiszen ahány néző, annyi nézőpont, annyi negatívum és pozitívum.

batman_v_superman

Utolérték a Marvelt

Míg az Acélember csupán egy apró csillag volt az égen, addig a Batman v Superman létrehozta az egész rendszer alapját, amiben még évekig fogunk kalandozni és szórakozni. Hogy mindezt hibátlanul hozta létre Snyder, Goyer és Terrio? Közel sem, de ha hibáztak is, a célt elérték vele. UTOLÉRTÉK A MARVEL-T!

A Batman v Superman önálló filmként talán sosem lesz a legjobb, de annyi már most biztos, hogy annyira gyorsan még senki nem épített képregényes univerzumot, mint a Warner és Snyder. Eddig kicsit kapkodónak tűnt az egész DC-projekt, de most érték el a készítők azt a szintet, amikor meg lehet pihenni, és be lehet hozni a felvezetett hősöket. Várunk rájuk, várunk arra, hogy a főszál mellett a háttértörténetek is hozzáadják a maguk plusz adalékát az összképhez, hogy még szebben ragyogjon a sok csillag az égen.

9/10 – Supernaturalmovies

Batman és Superman harca minden, csak nem szórakoztató

A film hemzseg a logikai következetlenségektől, a szereplők érthetetlen döntéseket hoznak, ostobaságot ostobaságokra halmoznak: észreveszik, hogy tévúton járnak, mégsem törődnek vele, egyetlen mondattal elejét vehetnék a szükségtelen összecsapásnak, de nem tehetik, mert akkor nincs film,
bődületes marhaságokat csinálnak, csak hogy tovább gördülhessen a sztori.

A súlyosnak szánt motívumok skálája a „lehetünk-e jók a világban” és a „mily nehéz a férfilét” végpontjai között ingázva kimeríti az akaratlanul vicces, ultramacsó melldöngetés fogalmát, önmaga paródiájává válik, amely épp a tetőpontokon bosszulja meg magát. A film nagy fordulata, amit nem fogok ellőni, sok szempontból nem működik, de tagadhatatlanul hatásos, előtte azonban többször is röhögésben törtem ki, pedig ámuldoznom kellett volna.

Míg a Marvel-filmekben dühíteni szokott, hogy az univerzum építésére szolgáló betétek szervetlenül épülnek be az adott történetbe, érdekes módon a Batman Superman ellen legjobb jelenetei mind olyan mellékalakokhoz köthetők, akik eljövendő DC-filmeket vetítenek előre.

Origo

Felemás élmény

Ben Affleck végig meggyőzően hozza Bruce Wayne-t és sötét alteregóját egyaránt, a karakterhez tartozik néhány pillanat, ami tényleg zseniális (ideértve hűséges inasát és családtagját, a Jeremy Irons-féle Alfredet), az a nagyon kevés hiányosság pedig, ami hozzá köthető, valójában a szkript hibája. Ahogyan az is, hogy Henry Cavill Supermane az Acélemberhez képest érezhetően kevesebb naftát kapott, gyakran felvetődhet a vetítés alatt a nézőben, hogy inkább egy zsúfoltabb Batman filmet néz, mintsem egy Batman és Superman alkotást.

Amit viszont sikerült totálisan elbaltázni (ez nem csak Goyer sara, hanem valahol a félrecastingolásé is, bár ez már inkább szubjektív vélemény), az Jesse Eisenberg Lex Luthorja. Ha láttatok már olyan gonoszt, akit egyáltalán nem lehet komolyan venni, az esetek döntő többségében összefüggéstelenül, metaforákban és klisékben beszél, miközben megpróbálja magáról elhitetni, hogy ő bizony hatalmas fenyegetés, akkor bizony Eisenberg szerepe pontosan olyan lett és ezáltal a film leggyengébb láncszemévé vált.

Félreértés ne essék: a Batman Superman ellen nem egy rossz film, mindenkinek legalább egyszer látnia kell, azonban ennél sokkal, de sokkal több lehetett volna is ennél a felemás élménynél (talán majd a korhatáros verzió). Ezek után még érdekesebb a kérdés, hogy vajon milyen irányba haladnak a DC filmek, mert a rajongók nem fogják beérni ennyivel.

Gamestar

Batman-Superman-ellen-02

Análisan megerőszakolták a karaktereket

A karaktereket úgy, ahogy vannak, mindet szép sorban egymás mellé fektették, majd jött Snyder és mindegyiket análisan megerőszakolta. Lássuk, hogy kiből mi lett: Superman egy nagyra nőtt csecsemő, aki Lois lábai közt ragadt. Szinte nincs is saját döntése, aki csak tudja, befolyásolja. Ez már nem acélember, hanem lufiállatka. Lex Luthor egy tenyérbemászó paprikajancsi. Olyan, mint egy gonosz Mark Zuckenberg-klón, aki zavarosan beszél és idegesítően kattant. Semmi elegancia, semmi sznobizmus, semmi szoknyapecérség. Lois Lane ugyan még mindig elszánt oknyomozó újságíró, de mégse éreztem olyan keménynek és vagánynak, amilyennek az eddigi változataiban ismerhettük meg. Perry White lett a vicces sidekick karakter, akinek olyan poénokat adtak a szájába, amin senki se nevetett a nézők közül, és ezt nem csodálom. Wonder Woman egy csinos biodíszlet. Izzadságszagú a jelenléte. Batman meg… atyaúristen mit műveltek szerencsétlennel… Egy hipokrita szociopata. Ráadásul még Bruce Wayne-ként sem az igazi, nem képes jópofizni társaságban, nincs az a látványos átalakulás, ami kettősség eddig a védjegye volt a karakternek. Egyszerűen rossz nézni.

Movieaddicts

Nem szerethető

A két fél – nem is olyan nagyot durranó – összecsapásáig mindkét oldalról korrekt indokok vezetnek, mégis súlytalan a mérkőzés. A Warner ugyanis ugyanazt csinálja, mint két éve A csodálatos Pókember 2.-vel a Sony: nyög az univerzumépítés kényszere alatt. Előre utalások a leendő Liga-mozira, kényszerű felbukkanások, minden második percben egy-egy easter egg, nem is beszélve a most flashbackek helyett túltolt álomjelenetekről, miközben pont a karakterek érdemi szerethetőségéről, azok felépítéséről feledkezik meg. Wonder Woman szereplése a történet szempontjából teljesen indokolatlan, egyedül a forgatókönyvírók és a producerek kénye kedve miatt van benne, pedig Gal Gadot abban a pár percben nem is rossz. Jesse Eisenberg viszont amilyen jól indul, annyira katasztrofálisan ér be a célegyenesbe: Lex Luthorja kizárólag metaforákban képes beszélni, motivációi pedig teljesen kidolgozatlanok és érthetetlenek, hiába ad a színész a tőle elválaszthatatlan Zuckerberg-klónnak egy hátborzongató tónust.

Cinestar

Szakócával gyúrt forgatókönyv

Szuperhősök és idegenlények ide, snyderi világfestés és hangulatfokozás oda, a film jó darabig megmarad a földön. Tárgyalótermi kihallgatások, verbális adok-kapok, tiltott fegyverkereskedelem és interkontinentális PR-harc adja egymásnak a fókuszt, miközben a cselekmény is legalább három, néhol négy szálon fut, és ugyan minden kijelentésnek, minden tettnek súlya van – olyannyira, hogy szinte már szomjazol arra, hogy ezek a karakterek egy kicsit csak úgy legyenek -, mégsem érzed fontoskodónak, netalántán öncélúnak eme konstans kiállást, ami egy Zack Snyder-filmtől igen nagy szó.

Fogjuk rá, hogy ez a két forgatókönyvíró, az eredeti tervezetet is szállító Chris Terrio (Az Argo-akció) és a Batman-filmek nagy veteránjának számító David S. Goyer érdeme, akik remekül egyensúlyoznak a történések, a karakterek és az érzelmek között – és higgyétek el, mindből akad szép számmal -, de aztán csak átveszik a főszerepet a snyderi túlkapások, melyekbe jószerével nem csak bolygók remegnek bele, de az emberi agy is (mert hát a cselekményvezetést nézve a patikamérleg helyét átveszi a szakóca).

IGN

Wonder Woman

Ben Affleck szuper Batmanje ennél jobb filmet érdemelne

Hollywood varázslatos abban, hogy elhitesse velünk a méregdrága portékáiról: többek egyszerű pénzcsináló gépeknél. Azok közé tartozom ugyan, akik nem rajongtak Az acélember című filmért, de először még én is lelkes lettem a gondolattól, hogy a világ legcoolabb szuperhőse, Batman egy filmben küzd meg a világ leghatalmasabb szuperhősével, Supermannel. Elsőre ez persze kissé kiegyenlítetlen küzdelemnek tűnt, de a képregények rajongói tudhatják, hogy az efféle összecsapásoknak komoly hagyományai vannak, és úgyis az lesz a vége, hogy néhány pajkos pofon után öribarik lesznek, majd együttes erővel csapnak le valamilyen világot fenyegető, félelmetes erőre.

Ez az új filmben sincs másképp, csakhogy Zack Snyder rendező nem az a fickó, aki felismeri a hasonló jellegű történetek összekacsintós, bűnös élvezet felé hajló trash-faktorát, hanem mindent véresen komolyan vesz. Így lesz egy alapvetően szórakozásra szánt szuperhős-összecsapásból két és fél órán át tartó, fárasztó moralizálásmaraton, amiben hiába játszik Hollywood színe-java, a direktor semmit sem bíz a színészeire: minden kétely, érzés és motiváció ki van mondva nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább háromszor. (…)

Én a Marvelre szavazok, viszont egy istenségek nélküli Ben Affleckes Batman filmre bármikor vevő vagyok. Ha volt valami értelme annak, hogy elkészítették ezt a filmet, akkor csak annyi, hogy megtalálták maguknak a tökéletes sötét lovagot.

NLC

Unalmas parasztvakítás

A Batmant és Supermant egymásra eresztő Zack Snyder-film az első darabja annak a kirakósnak, ami a végén majd a szegény ember Marvel-univerzuma lesz, legalábbis ha abba az irányba mennek el, mint ezzel a filmmel, amit úgy vártak a DC-nél, mint a Messiást. Ezzel szemben kaptak egy teljesen felesleges filmet, amit egy olyan rendezőre bíztak, aki semmit nem tud a képregényfilmezésről (…)

A gyengén megírt karaktereket Snyder a látvánnyal igyekszik palástolni, az erős kezdőjelenet után viszont nem képes fenntartani a lendületet. A film tempója lelassul, akciójelenetet csak Batman álmában kapunk, és a film tulajdonképpen arról szól, hogy Batman haragszomrádot játszik Supermannel, aki lerombolta Metropolist, Superman meg berág Batmanre, mert megbillogozza a bűnözőket. (…)

A DC Univerzum első alapkövét sikerült repedten és ferdén lerakni, nem tudom, hogy így hogyan fognak építeni rá bármit is. Affleck egy önálló Batman-filmet rendez majd, jön a Wonder Woman-film is, és az Igazság ligája, de ezek közül igazán csak a Wonder Womant várom, mert az egyetlen érdekes karakter az egész, rémesen komolyan vett, izzadságszagú és fogcsikorgatva összerakott katyvaszból.

Index

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet Tőle

Komment