Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Inkább elrabolt idő – Elrabolt világ filmkritika

Captive State (2019)

Hát nem ez lesz az idei Hang nélkül.

0

Az elmúlt pár évben több nagyon kevés pénzből forgatott nagyon jó inváziós sci-fit láthattunk a moziban. Az Elrabolt világ nem tartozik ezek közé.

Cloverfield Lane 10., Érkezés, Hang nélkül… ha ennek a három filmnek a költségvetését összeadnánk, még abból sem jönne ki egy nagyszabású blockbusterre való. A közönség mégis imádta mindet. Hogy miért? Mert a feszültséggel teli bravúros rendezés, az érdekes karakterek és a magával ragadó színészi alakítások elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy egy világméretű űrlényinvázió kellős közepén ne érdekeljen minket más, csak annak a négytagú családnak a története, akik a semmi közepén élnek, vagy azé a nőé, akit egy őrült férfi ejt foglyul.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Látszólag olyan könnyűnek tűnhet a bravúr. Alig kerül valamibe, Hollywood meg tele van ambiciózus művésszel, akikből a következő John Krasinski vagy Denis Villeneuve lehet. És láss csodát, mikor a felsorolt alkotásoknak olyan mintázata kezd kirajzolódni, amelyet a hollywoodi stúdiók már jövedelmező trendként tudnak azonosítani, ott ér véget az újszerűség, és lép a helyébe a középszer. Habár, hogy őszinte legyek, a középszerű jelző még hízelgő is lenne az Elrabolt világra nézve. Nem szeretek ilyen leegyszerűsítéseket alkalmazni, de úgy érzem, most bátran kimondhatom, hogy ez a film pocsék lett.

Adott egy űrlényinvázió, amely már kilenc éve tart, és ez idő alatt a megszálló lények nemcsak lenyúlták, ami nekik kell, de a politikai élet aktív szereplőivé is váltak, szoros együttműködésben a világ vezetőivel. Nincs tehát „klasszikus” poszt-apokaliptikus hangulat, az emberek ugyan egyértelműen elnyomás alatt élnek, de a világ nem változott olyan sokat, mint az ilyen filmek többségében. Azért persze vannak ellenállók – például a fiatal Gabriel (Ashton Sanders) –, akik nem nézik jó szemmel a földönkívüliek ténykedését.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Az első húsz percben a főhős haverja expozíciós szócsőként mutogat rá dolgokra, és magyaráz neki olyasmikről, amik már kilenc éve szerves részei az életüknek… Már itt sejteni lehet, hogy komoly problémák lesznek a filmmel. Kár, mert az alapkoncepció még érdekes is lehetne. Azzal, hogy a politikai vezetők kvázi önként, különleges előnyök megszerzése érdekében paktálnak le a megszálló fajjal, és azzal, hogy az űrlények módszeres leigázás helyett inkább hatékony propagandával biztosítják a hatalmukat, a film készítői kifejezetten aktuális terepre tévedtek. Izgalmas társadalmi tükör helyett sajnos azonban csak egy buta sztorira és egy hiteltelen ellenutópiára futotta. Már az is rengeteg kérdést vet fel, hogy hogyan működhet ez a kollaboratív vezetői rendszer, a képek által közvetített izzadtságszagú, minden elemében kamunak tűnő kilátástalanság pedig csak tovább növeli a röhejesség-faktort.

A karakterek egyszerre papírvékonyak és erőltetettek, a köztük lévő konfliktusok és kötelékek pedig súlytalanok és érdektelenek. Az amúgy remek színészek (Ashton Sanders, John Goodman, Vera Farmiga) sem tudnak mit kezdeni ezekkel az alulírt figurákkal, az egyébként nagyon jó A majmok bolygója: Lázadást is rendező Rupert Wyatt pedig olyan amatőrséggel dolgozza fel a sztorit, ami egy elsőfilmes direktornál is aggodalomra adna okot. A párbeszédek vontatottak és unalmasak, az akciójelenetek teljesen nélkülözik a feszültséget, a főhős jellemfejlődése pedig lapos és kidolgozatlan – sőt, a forgatókönyv a második felvonás idejére teljesen el is engedi őt.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr

Az Elrabolt világ az a fajta film, amit még a gyártó stúdió is szégyell. Nulla marketinggel megtámogatva, két garantált kasszasiker (Marvel Kapitány, Mi) közé beékelve abszolút halálra van ítélve a mű, és ezen a ponton valószínűleg ez is a terv: gyorsan tudjuk le, lépjünk túl rajta, és felejtsük el, hogy valaha megtörtént. Én már most alig emlékszem belőle valamire.

30%
Rossz

Ha volt is valamilyen cél a projekt mögött, az valahol útközben feledésbe merült. Ez a végtelenül hosszúnak tűnő száz perc még a legtürelmesebb nézőket is próbára teheti, cserébe viszont ritka erős hálát fogunk érezni a vége-főcím első betűjének felbukkanásakor.

  • Szerintem
Share This