Isteni színjáték – A VISKÓ filmkritika

Dagasztottál-e már a tésztát Istennel? Történetünk főhőse igen...

0 1,042

Van Isten? Nincs Isten? Ha van, hány Isten van? Hogyan néz ki? Mit csinál most Isten? És mit csinál Isten akkor, amikor valami rossz történik olyan emberekkel, akik nem szolgáltak rá erre? Ezeket a kérdéseket valószínűleg számtalanszor feltettük már mi magunk is, vallási meggyőződéstől függetlenül, és valószínűleg esélytelen, hogy egy társaságban két ugyanolyan választ kapjunk a fenti kérdésekre.

A viskó levél

William Paul Young 10 évvel ezelőtt megírta erről a maga értelmezését, igaz a The Shack, vagyis A viskó, még véletlenül sem valami teológiai értelmezés kívánt lenni, sokkal inkább csak egy bibliai beütésekkel bíró drámai bestseller, mint mondjuk az elragadtatás témakörét feldolgozó és A hátrahagyottak címet viselő tévésorozat alapjául szolgáló Tom Perrotta féle The Leftovers.

Az Isten és az ember kapcsolatát feldolgozó regény nem teológiai írás létére komoly vihart váltott ki vallásos körökben, sokan egyenesen istenkáromlásnak, istenhamisításnak, sőt egyesek feminista kiáltványnak tartják (hogy a különböző rasszokkal kapcsolatos felhangokat most ne is említsük), már pusztán azért, mert A viskóban Isten, egy néger nő (a filmben Octavia Spencer) képében van megjelenítve.

A viskó kritika

Géczi Károly, a könyv magyar kiadója előbb olvasta a könyv angol nyelvű kritikáját, mint a regényt, és több hónapnyi gondolkodás után döntött a kiadás mellett. A félreértések elkerülése végett rányomatta a hátsó borítóra: „Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés. Nem Szentírás!”. Ennek ellenére kapott néhány olyan levelet, melyben névvel vagy névtelenül a könyv kiadásával kapcsolatos felelősségének súlyára emlékeztetik.

Persze, abban, hogy vallásos körökben komoly visszhangokat váltott ki a film, nagy szerepe van annak, hogy a film elég komoly teológiai kérdéseket fogalmaz meg, s bár a válaszokat szabadon értelmezhetővé teszik számunkra, a vallásos félreértelmezés szerint a film félrevezetheti a tömegeket. Ezt még egy valóságshow tekintetében én meg is érteném, de jelen esetben egy fikciós műről van szó, amely főleg a befejezésével tulajdonképpen még saját magát is megkérdőjelezi, vagy legalábbis elzárkózik a konkrét állásfoglalástól.

A viskó Missy

A Stuart Hazeldine (Exam – A vizsga) rendező által adaptált A viskó főhőse Mack (Sam Worthington), aki családi kiruccanásra viszi 3 gyermekét, azonban a kiruccanás komoly tragédiába fordul, amikor egy óvatlan pillanatban a legkisebb, Missy (Amélie Eve) eltűnik és nagyon úgy fest, hogy egy a környéken vadászó gyerekrabló vitte magával a kislányt. Bár Missy holttestét sosem találják meg, idővel a kislányt halottnak nyilvánítják, a Phillips család tagjai (a feleséget Radha Mitchell, a két gyereket pedig Megan Charpentier és Gage Munroe alakítják) pedig idővel túl kell, hogy lépjenek a tragédián.

Évekkel később látjuk őket viszont, a tragédia pedig a gesztusokból ítélve mély nyomot hagyott a családfő és az idősebb lány (Megan Charpentier) kapcsolatában, hiszen mindkettő saját magát okolja a kis Missy eltűnése miatt. Egy napon azonban a családfő különös levelet kap: a feladó Isten és éppen abba a viskóba invitálja, amelybe Missy eltűnésének nyomai vezettek évekkel ezelőtt… Mack pedig – azzal a meggyőződéssel, hogy a lánya elrablója/gyilkosa szórakozik vele –  végül útnak indul, hogy választ kapjon a levél miértjére. A végállomáson azonban nem is egy, hanem rögtön 3 személy várja (Octavia Spencer, Avraham Aviv Alush, Sumire Matsubara) akik azt állítják magukról, hogy ők Isten és szeretnék megváltoztatni a férfi életét.

A viskó filmkritika

A viskó innentől kezd komoly kérdéseket feszegetni és egy belső utazás során járja körbe a hit különböző állomásait, ugyanis hősünk éppen azokat a kérdéseket feszegeti, amelyeket mi is feltettünk a bevezetőben. Jelesül, ha Isten létezik, ha Isten gondoskodik az övéiről, akkor hogyan eshet meg, hogy egy kislány ilyen aljas bűncselekmény áldozatává válik, a tettes pedig büntetés nélkül megússza a dolgot.

A viskó a maga módján választ ad ezekre a kérdésekre, igaz ahhoz képest, hogy mekkora visszhangot váltott ki a megjelenése meglepően óvatosan fogalmaz bizonyos kérdésekben. Pontosabban pont ez az óvatoskodás az, ami miatt nem értem, hogy hogyan lett ekkora hiszti körülötte, miközben valóban semmi sem “Szentírás” benne, ahogy a főhős számára, úgy a néző számára is inkább csak egy lehetőséget kínál fel arra, hogy más nézőpontból is végiggondolja azt, amiről eddig csak a saját igazát fogadta el igazságnak.

A viskó vízenjárás

Ha a teológiai megközelítéshez nem ragaszkodunk görcsösen, akkor viszont remek kis gondolatébresztő, a család, az összetartás fontosságáról, saját magunk gondolkodásmódjának fejlesztéséről, vagyis ideális családi film, igaz szomorú alaptörténete miatt nem feltétlenül a gyerek társaságában nézve.

70%
Szerettük

A viskó (2017)

A CGI-tól és akciófilmektől hemzsegő felhozatalban jó volt végre egy kis spirituális utazás, igaz végig az az érzésem volt, hogy a film sokkal mélyebb és teljesebb is lehetett volna, de kissé a hatásvadászat irányába indult el. Ezzel együtt panaszra nem lehet okunk, érzelmes, gondolatserkentő történet, amiből sokkal több kellene. Főleg manapság.

  • Szerintem

Szólj hozzá!

Hozzászólás

Ez is érdekelhet

Komment
Close