Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

John Williams: Butcher’s Crossing könyvkritika

Arra gondolt, hogyan fogja eltölteni, hogyan gyűrhetné az időt galacsinná, amit el lehet dobni.

0

John Williams amerikai író leghíresebb könyvei a Stoner és az Augustus, nekem pedig hogy-hogynem a Butcher’s Crossing akadt a kezembe elsőként. Letaglózó és megkapó élmény volt egy látszólag cél nélkül fiatal férfivá éréséről. De még milyen áron!

A Butchers’s Crossingban 1873-at írunk, főhősünk pedig egy Will Andrews nevű fiatal férfi, aki maga mögött hagyva a Harvardot, úgy dönt, hogy feltérképezi a vadnyugatot, az kietlen, ismeretlen környéket választja, az éppen modernizálódó USA helyett. Ennek okát nem feltétlenül ismerjük, de nem is feltétlenül kell ismernünk ahhoz, hogy elvesszünk ebben a könyvélményben.

  • Facebook
  • Twitter
  • Google+
  • Gmail
  • reddit
  • LinkedIn
  • Tumblr
John Williams a már említett Stonerrel és az Augustusszal tett szert világhírnévre, érdekes módon a kritikai siker már halála után érte. Az 1922-ben született Williams egy texasi farmercsaládban nőtt fel, majd innen kanyarodott az irodalom felé, egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig egyetemi tanárként dolgozott. Mindössze négy könyve jelent meg, de hogy ezek nem akármilyen olvasmányok azt az is mutatja, hogy az Augustus című történelmi regényével elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.

Szóval Amerika, 1873. Will Andrews nem a könyvek barátja. Vadságra, szabadságra, reményre, lendületre vágyik. Otthagyja a Harvardot, és nekivág a vadnyugatnak, hogy új életet kezdjen. Butcher’s Crossingban megismerkedik egy vadásszal, aki mesél neki a legendás bölénycsordáról, mely egy eldugott magaslati völgyben rejtőzik, és csak bátor, az őrültségig vakmerő férfiak lelhetnek rá. Will úgy dönt, ő is e férfiak egyike lesz, de a coloradói hegyekbe vezető hosszú út, az öldöklés, a közelítő tél, a sorozatos balszerencsék testben és lélekben egyaránt próbára teszik.

Miller vigyorogva csóválta a fejét.
– Magának aztán van beszélőkéje, fiam. Az egyszer biztos. Ezt tanulta a Harvardon?
Andrews mereven bámult rá. Aztán elmosolyodott.
– Nem uram. A Harvardon nem beszél az ember, hanem hallgat.
– Hát – mondta Miller. – Ez bizony jó ok arra, hogy otthagyja. Az ember néha igenis mondja ki, ami a bögyében van.

Will, a szó legszorosabb értelmében szűzként érkezik a prérire. Semmit nem látott még a világból, egy vízhólyag nem sok, annyi nem nőtt még ki a kezén, valójában egyáltalán nem illik oda. Ő azonban egyszer valahol hallott az egykori nagy vadászvárosról és bele is vég az ismeretlenbe. A történet nagyjából itt vesz kezdetét. Mint ahogy a Westworld látogatói leszállnak a vonatról, ő úgy vonul be kocsisháton az alig pár épületből álló városkába. Ami azt illeti viszonylag hamar megtalálja a küldetését miután hall, egy még a mindig a kolorádói hegyekben rejtőző bölénycsordáról, amelynek értékét még felbecsülni sem lehet. Ő pedig minden pénzét erre feltéve, néhány helyi simlissel nekivág a sokak szerint csak a mesékben létező csorda megtalálásába.

Williams regénye sok szempontból remekmű, de a szerző leginkább Will karakterével találta el azt, akivel magához fogja az olvasót. A főhős hozzánk hasonlóan semmit nem tud a környékről, a bölényvadászról, egyáltalán arról, hogy mi vár rá egy ilyen küldetésen; Williams realizmusa, amelyet különösen Will karakterén keresztül érzünk át leginkább, pedig – bármennyire elcsépelt is – csontig hatol.

Egyszerre döglünk bele a melegbe, egyszerre fázunk, egyszerre éhezünk és egyszerre küzdünk meg minden egyes elemmel és ugyanígy Willel egyszerre ébredünk rá, hogy a bölényvadászat nem is olyan vadregényes, mint az elsőre hangzik, hanem kőkemény férfimunka, ami hatalmas áldozatokkal, lemondással jár.

Ahogy Will Butcher’s Crossingra énmagam úgy fedeztem fel Williams könyvét lépésről lépésre, és egyre inkább tudatosult bennem, hogy egy zseniális alkotást tartok a kezemben. A nyelvezete egyszerű, mégis zseniális ahogy elénk tárja a tájat a szerző, ahogy magunkba lélegezzük Butcher’ Crossing levegőjét és ahogy úgy vezeti végig a történetet, hogy abban egy szem egyértelműen pozitív karaktert nem lehet megnevezni. Még magát Willt sem, különösen azt a WiIlt, akivé válik a vadászatot követően.

A hosszú csenddel, várakozással teli vadászatot követően, amely során a tényleges levadászás, csak néhány kattogás, még maga a préda begyűjtése és “hazavitele” egy emberöltőt is felemészt.

Arra gondolt, hogyan fogja eltölteni, hogyan gyűrhetné az időt galacsinná, amit el lehet dobni.

Régi mondás, de máig igaz: az embernél csak a természet kegyetlenebb. Williams pedig ennek is, annak is bemutatja nekünk a kegyetlenségét, de valamilyen olyan tökéletes leírással és nem mesterkélt párbeszédekkel, hogy egy pillanatra sem lehet letenni a könyvet – hogy aztán a fináléhoz érve végleg elveszítsük a kalandvágyunkat. Vagy?


A Butcher’s Crossing a Park Kiadónál jelent meg, 364 oldalas, 2018-as kiadását kedvezményesen

itt lehet megvásárolni egyenesen a kiadótól.

A Butcher’s Crossingból állítólag Sam Mendes (Skyfall, A kárhozat útja) vezetésével, Joe Penhall (Az út) forgatókönyve alapján kapja majd meg a megfilmesítését, de hogy mikor, az egy jó kérdés, mert ez a hír már 9 éve kering az interneten.
Share This