Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Képregény az alvilágból

From Hell képregénykritika

A pokolból a legendás Alan Moore és a műfaj egyik legnagyobb teljesítménye.

0

A Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhetően végre magyarul is olvasható Alan Moore és Eddie Campbell mesterműve, A pokolból.

A kifelé pompásnak és makulátlannak mutatott viktoriánus Anglia színfalai mögött dermesztő sötétség lakozik. A királyi család egyik tagja kicsapongó életet él, amit természetesen mindenáron el kell titkolni, így a királyné megbízza orvosát, Sir William Gullt, hogy távolítsa el a rokonához köthető, Whitechapel nyomornegyedében lakó prostituáltakat az élők sorából. A környék új gyilkosától, Hasfelmetsző Jacktől rettegnek az emberek, ám senkinek sincs fogalma arról, hogy személyében valójában mekkora veszedelem szabadult a világra.

Alan Moore a grafikus novellák egyik legnagyobb alakja, aki érett és komplex történeteivel nagy szerepet vállalt abban, hogy a zsánert mára komoly művészeti ágnak tekintsék. Temérdek mestermű köthető a nevéhez: a jelmezes igazságosztók históriájában úttörőnek számító Watchmenben megmutatta, hogy a hősök ugyanolyan gyarlók, mint az emberiség, a V mint Vérbosszúban kegyetlenül beolvasott a jövő diktatórikus Angliájának, de azok a munkái is páratlanok, amelyekben nem a saját karaktereivel és világaival dolgozott. A haldokló Mocsárlényből jelentőségteljes sorozatot faragott, a Gyilkos tréfában új fénytörésben mutatta be Batman és Joker figuráját, a Mi történt a Holnap Emberével? című Superman-sztoriban pedig elképzelte, milyen lenne az Acélember utolsó napja a Földön.

A pokolból (From Hell) címre hallgató, csaknem egy évtizeden át írt művében Moore folytatja a V mint Vérbosszúban megkezdett, az angol hatalmi berendezkedéshez intézett kritikáját, ám a helyszín ezúttal nem egy dísztópia, hanem a múlt, a 19. századi Anglia, amelynek uralkodó osztálya szintén nem kegyes a polgárokhoz. Ha érdekei úgy kívánják, bárkit bedarál, senki nincs biztonságban, különösen a szegények nem, akiknek már amúgy is csak a szenvedés jutott osztályrészül. Története megalkotásához az író rengeteg időt töltött kutatómunkával (ez a terebélyes függelékben is szépen látszik), és nemcsak a művészettörténeti vonatkozások és a gyilkosságsorozathoz kapcsolódó információk összegyűjtésével szöszölt, hanem a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyok feltérképezésével is. A végeredmény letaglózó, nagyon durva látni, hogy a szegényebb környékek lakói mennyire egyik napról a másikra éltek: a testüket áruba bocsátó asszonyok keresete csak arra volt elég, hogy meghúzzák valahol magukat estére – bár néha még erre sem volt pénzük.

Moore kivételes szerzeményének legborzasztóbb tapasztalata azonban az, hogy a mindent és mindenkit páros lábbal földbe tipró hatalom szorosan együttműködik az ősi gonosszal. Sir William Gull nemcsak a királynő parancsára gyilkol: a jó doktor egy igazi pszichopata, aki évszázados szabadkőműves tanok hatására koncolja fel a jobb sorsa érdemes nőszemélyeket, a mindenkori világrendhez kapcsolódó tébolyult víziói mögött pedig az időben és térben szabadon mozgó, elemi gonosz áll. Vele szemben helyezkedik el a Yard nyomozója, Frederick Abberline, akinek esélye sincs a győzelemre. Az események előrehaladtával kénytelen belátni, hogy csupán egy törékeny papírsárkány a történelem hatalmas, mindent elsöprő viharában.

A valós és fiktív elemeket fantasztikusan kombináló mű Eddie Campbell eszményi illusztrációinak köszönhetően válik teljessé. Pőre, fekete-fehér, kendőzetlen erőszakábrázolással dolgozó rajzai tökéletesen illenek Moore elgondolkodtató és nyomasztó irományához. Úgy tűnik, mintha minden árnyékban démonok állnának lesben, de a legnagyobb hatást a zaklatott ceruzamunkával megalkotott képek gyakorolják a befogadóra: azokon érezni leginkább, hogy már nem a Földön járunk, hanem a pokol legmélyebb bugyrában.

100%
Mestermű

Alan Moore szerint a gonosz sosem tűnik el, egyszerűen csak mindig máshol bukkan fel a világban. Kortalan, mint maga a mester képregénye, amelynek hatalomról és társadalomról szőtt gondolatai ma is értékesek és relevánsak.

  • Szerintem
Share This