Filmsor - Mozifilmek, tévésorozatok, média

Keresztpromóciós aranybánya – Ralph lezúzza netet filmkritika

Attól a tömény konzumerizmustól, ami áthatja a Rontó Ralph folytatásának majd minden képkockáját, más esetben kedvünk támadna remeteként leélni az életünk hátralévő részét. Ehhez képest fülig érő mosollyal távozunk a moziból.

0

A Ralph lezúzza a netet pofátlanul tolja az arcunkba a reklámokat, de ezt olyan zseniális humor és irónia kíséretében teszi, hogy mégsem tudunk haragudni rá. Sőt, megkockáztatom, hogy a tavalyi év legjobb animációs filmjeinek top 3-as listáján is helyet érdemel az épületromboló behemót második mozis kalandja.

A 2012-es Rontó Ralph jóval kevesebb zöldhasút hozott, mint általában a Disney meséi. Persze az ő esetükben olyan brutális számokról van szó, hogy még a visszafogottabb sikerű produkcióknál is többszázmilliós bevételről beszélhetünk. Mindazonáltal a számokból kiderült, hogy az első rész retro, arcade-játékokat megidéző hangulata és a rosszfiú skatulyában ragadt aranyszívű főhőse jóval kevésbé érdekelte a nézőket, mint a klasszikus Disney-hercegnős kalandok vagy az olyan kreatív worldbuildingre alapozott művek, mint a Zootropolis – Állati nagy balhé. Valószínűleg ebből kifolyólag a Disney nem siette el a folytatást, hanem inkább vártak egy igazán ütős ötletre, ami Ralphot is az említett művek magasságába repítheti.

Habár a bevételek tükrében az internet, mint a hősök új játszótere, nem feltétlenül bizonyult forradalmi ötletnek, de az biztos, hogy a készítők maximálisan kiaknázták a koncepcióban rejlő lehetőségeket. A Phil Johnston-Rich Moore rendezőpáros a világhálót, mint egyfajta végtelen globális fesztivált jelenítik meg, ahol akármerre fordulva érdekességekre, felfedezésre váró újdonságokra bukkanhatunk. Ebben az örökké nyüzsgő térben külön cégek foglalkoznak a lájkvadászattal, a felugró hirdetéseket bosszantó és levakarhatatlan figurák tolják a felhasználók arcába, a vírusokat pedig bizarr alvilági figuráktól lehet beszerezni.

Az Amazontól a Google-ig minden nagyobb cég és globális brand megkapja itt a saját komplexumát, ahogy a Disney saját sztárjai is: Hófehérkétől Vaianáig itt az összes hercegnő, valamint Füles, Groot, a Star Wars rohamosztagosai, és így tovább. A sztori ennélfogva sosem látott mennyiségű termékelhelyezéshez szolgáltat alibit. A Ralph lezúzza netet ugyanakkor hihetetlenül kreatívan és viccesen mutatja be az online szörfözést, kedvesen gúnyt űzve napjaink macskás videókat faló és felesleges marhaságokért tetemes összeget kifizető társadalmából. Ebből kifolyólag az arcunkba tolt reklámok kifejezetten szívderítőek és megmosolyogtatóak.

Közben a két főhős, Ralph és Vanellope – akik az otthonukat adó játékterem egy meghibásodott gépe miatt lépnek be az online térbe – sem maradnak csupán katalizátorok, akiken keresztül megismerjük ezt a világot. A megbízható monotonságot kedvelő Ralph és az újdonságra éhes Vanellope barátságában kifejezetten érdekes konfliktust szül a világhálón tett kiruccanás, ami végül katasztrofális helyzetekbe sodorja hőseinket, és közben mindketten érdekes utat járnak be karakterként. Mellettük említést érdemel még az eredetileg Gal Gadot által megszólaltatott, egyszerre vagány és bölcs autóversenyző, Penge, illetve Taraji P. Henson karaktere, “Igen”, aki akár az online PR királynőjének is hívhatná magát.

A Ralph lezúzza a netet karakterek, humor, akció és worldbuilding terén abszolút kiemelkedő alkotásnak mondható, amit simán egy lapon lehet emlegetni a Disney és a Disney-Pixar legjobbjaival. Azért pedig külön jár a dicséret az alkotóknak, amiért képesek voltak a tömérdek termékelhelyezést vicces és kicsit sem idegesítő módon tálalni, ellentétben mondjuk a pár évvel ezelőtti Az Emoji-filmmel.

85%
Nagyszerű

A Ralph lezúzza a netet a tavalyi év egyik legjobb animációs filmje, ami ugyan a Golden Globe-ot elbukta, de az Oscaron még így is jó esélyekkel indulhat.

  • Szerintem
Share This